Jobbra: Keserü Ilona: Üzenet, 1968 (saját fotó a Danubiana szlovákiai múzeumban 2011-ben)

Balra: Szentjóby Tamás: Csehszlovák rádió, 1968

Részlet a 2017. nov. 16–17-én, „A remény évei” című konferencián, a PIM-ben elhangzott előadásból

Mottó: „Reménységgel, szabadságvággyal éltünk, és 68 mindenkinek, az egész kelet-európai ifjú nemzedéknek irtózatos pofáncsapás volt: nesze nektek reménység!”

Cseh Tamás¹

Az idézett mottó „reménység” és „pofáncsapás” szavait emelem ki, és megtoldom/helyesbítem egy harmadikkal, amely inkább mondat: A művészet pedig felülírta a ma is politikatörténetnek vélt történelmet. Abban az évben volt ugyanis a legádázabb közép-kelet-európai esemény: a Varsói Szerződés országai egyesített hadseregének bevonulása Csehszlovákiába, mely nemcsak beavatkozás volt egy ország belügyeibe, hanem a szolidaritás mint civilizációs érték kiirtására is irányult a régióban.² Így ítélte meg évtizedekkel később Sólyom László köztársasági elnök is, aki bocsánatot kért a már független Csehországtól és Szlovákiától (2008. augusztus 21.). 1968-ban azonban „csak” műalkotásokban fogalmazódott/fogalmazódhatott meg a zaklatottság és együttérzés (Keserü Ilona: Üzenet, 1968,³ Szentjóby Tamás: Csehszlovák rádió, 1968,⁴ tágabb értelemben Nádler István: Erőszak, 1968⁵).

Megjegyzendő: Keserü és Szentjóby műve az eseményekről érkező hírekre reflektált. Egyikük félbeszakított képírással, képi jelekkel, a másik egy különös tárggyal: a rádióhallgatást üldöző hatóságokat megtévesztő ál-médiumhoz hasonló ál-médium (egy tégla) tartósításával.

A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának a megelőző évben botrányos körülmények között tartott kiállítás-megnyitója után, amikor a kiállítók közül hatóságilag kizsűrizték – sok másé között – Bak Imre és Keserü képeit, az ő következetességükön és az első (már nem kiállítás-rendezőknek, hanem) kurátoroknak nevezhető művészettörténészeken (Sinkovits Péter, majd Romváry Ferenc) valamint az alkotók egymás iránti figyelmén múlt az a lávaszerű folyamat, mely teljesen megváltoztatta a magyar művészettörténetet. E változás megtörténte egy csendesebb folyamat eredménye is, melyben a kiesett és kiesésre ítélt, korábbi évtizedek nemzetközi művészetét és alkotói gondolkodását, gyakorlatát megtanuló vagy nem-hivatalos (nem nyilvános) filozófiájára, költészetére építő fiatalok mellett jelentős szerepük volt a választott mestereiknek, a művészeteken belüli és kívüli világ összekapcsolásának az akkor kísérletinek nevezett, elemi vizsgálódások és gesztusok, jel- és jelentés-struktúrák vagy az új (művészet)fogalmak állítása által. Mindez megerősítette magát a művészetet, a konkrétságát éppúgy, mint a kiterjeszkedését, s ennek következtében a világgal (környezettel, társadalommal, a valósággal stb.) való kapcsolatát, olyannyira, hogy éppen a művészet vált történelemformálóvá, az idézett mottó ellenére. Akadálytalanul bontakozott ki a következő évtizedben.

A művészeteknek is köszönhető rendszerváltozások után, a posztkolonializmus idején került (kerülhetett volna) sor a korábbi gyarmatosítók politikai/történelmi önvizsgálatára, mely a nyugati identitást erősen felforgatja (lásd például a ruandai népirtás ügyét),⁶ ill. társadalmi jellegű, politika-kritikai művészetet is eredményez, erkölcsi alaptörvényekre hivatkozva.⁷ (Az önvizsgálatot követő bocsánatkérésnek ma már ugyancsak van – nem csak kulturális és politikai, de – művészeti hagyománya is).⁸

Azaz a művészet-történeti hagyomány, egyelőre kanonizálatlanul, azaz még nem közösségek-társadalmak-népek által, de a személyes emlékezetekben élőként megőrzötten, gazdagodik, és az együttélés feltételévé válhat.

1 Bérczes László beszélgetőkönyve. Palatinus, 2014. 82

2 1972-ben csehszlovák és magyar művészek élő akciókkal demonstrálták az ellenkezőjét Balatonbogláron (szervező: Beke László).

3 Ilona Keserü Ilona: Önerejű képek. Catalogue raisonné I. 1959–1980 (Budapest, Kisterem, 2016. 150) nem említi, hogy a festő a rádiót hallgatva festette a képet, melynek változásairól fotók készültek.

4 https://lists.c3.hu/pipermail/artinfo/2008-February/006328.html

5 Ludwig Múzeum, Budapest

6 és a vele kapcsolatban megnevezett újabb politikai kultúrát (Genocide Diplomacy). In: John Giblin: The Performance of International Diplomacy at Kigali Memorial Centre, Rwanda. JOURNAL OF AFRICAN CULTURAL HERITAGE STUDIES, 2017. Sajnos, Kelet-Európára ez még nem vonatkozik.

7 hagyományai ismertek például Goyától Manet-n át az 1960-as évek művészetéből is

8 SI-LA-GI: Bocsánatkérés, 2006-7