A Kínai Népköztársaság első és ezidáig utolsó imázs videója nem csak helyzetéből adódóan tart számot érdeklődésre, hanem ama igazán különös szándék miatt, hogy egyszerre „promótálja” a kínai nemzetet a külföld és a haza számára. A nagyjából 17 perces vide¹ 2011 januárjában került napvilágra, egy 60 másodperces kisfilm² második részeként, ami Hu Jintao USA-beli látogatására készült, és a new yorki Time Square nagy kijelzőjét kötötte le 24 órában a vizit ideje alatt.

E tanulmány célja, hogy meghatározza, mi volt a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban KKP) hivatalos elgondolása a két cél – külső és belső használat – legnagyobb közös osztólyáról, vagyis mik voltak azok az elemek, amik mindkét célközönség számára megfelelő üzenetnek minősültek, és főként melyek voltak azok, amik bizonyos okokból nem voltak alkalmasak, nem találtattak méltónak Kína nemzeti imázsának promótálására. Ehhez természetesen az imázs film tartalmi és formai elemzése és kontextusának megteremtése mellett elkerülhetetlen némi párt-ideológiai kitekintő is, ami az utóbbi évtized fontosabb tendenciáit kívánja feltárni a KKP történetében.

A tanulmányozhatóság érdekében az egész film hallható, és olvasható szövegét párhuzamosan kiszkripteltem, a következőkben használt, dőlt betűvel megjelölt idézetek is innen származnak, a félkövér kiemelés tőlem van. A teljes angol nyelvű szöveg a függelékben olvasható. A kínai kifejezések latinbetűs átírásánál a pinyin átírást követtem.

Modern politikai mítosz

Ernst Cassirer A modern politikai mítoszok technikája című esszéjében rámutat arra az antropológia történetében sokat tárgyalt jelenségre, miszerint amikor az embernek szokatlan, vagy veszélyes helyzettel kell megbirkóznia, amikor valamilyen okból kifolyólag az ember társadalmi életét összetartó erők meggyengülnek, akkor előtérbe kerül az ultima rátio, a mágia, a mítosz.³ Kína esetében ez a bizonyos fenyegetés a VÁLTOZÁS maga, ami az élet minden területére – különös tekintettel a társadalmi élet összetartó erőire – kiterjed, így a Cassirer által megjelölt veszélytényezők egyik archetípusa.

A filmben a ‘változás’ kifejezés számtalanszor elhangzik explicit módon is,⁴ amit tovább erősít a változás benyomását keltő képsorok tömege, a zenei aláfestés és nem utolsó sorban a múlt és a jövő folyamatos kontrasztja, melyeket nem a jelen, hanem a változás köt össze.

A modern politikai mítosz azonban a többi mítosztól eltérően nem tudattalan menchanizmusok eredménye, hanem poltikusok – akik egyszerre homo magus-ok és homo faber-ek – által tervszerűen létrehozott mítosz, amit „úgy gyártanak, mint a modern fegyvereket”.⁵ Kína nemzeti imázsfilmje egyértelműen egy ilyen “fegyverként” értelmezhető, melynek célja a kínai nemzet, mint elképzelt közösség identitásának meghatározása egy változó korban.

Thomas Hylland Eriksen Etnicitás és nacionalizmus című munkájában foglalkozik a társadalom megváltozásának a (nemzeti) identitásra gyakorolt hatásával. Úgy véli, az átalakulás periódusában megnő a történelmi folytonosságot szimbolizáló jelenségek száma. A múlt, a múlttal való folytonosság pszichikai megnyugvást nyújt az egyénnek, valamint az önbecsülés és a személyes autencitás fontos forrásá válik,⁶ „a folyton változó, gyakran hamisnak mondott modern világban”.⁷

A múlt többnyire kevéssé konkrétan, absztrakcióként jelenik meg a fimben, a kínai történelem tényeinek megkonstruálásával egyáltalán nem foglalkozik – erre még később kitérünk. Ehelyett fonots szimbolikus értéket képviselve a jövő alapjaként jelenik meg.⁸ A múlt és a folytonosság kifejezése, azaz a hagyomány sokszor ennek szinonimájaként szerepel, mint a „jövő fejlődésének mozgatórugója”.⁹

A stabilitás természetesen szintén fontos kérdés a változások korában, ám érdekes módon összesen egyszer hangzik el explicit módon a filmben a kifejezés, méghozzá a központi hatalommal való összefüggésben. Az egyik tematikus fejezet címe Expanding Democracy with Stable Authority (11.18-13.08). Az egyetlen dolog, ami volt, van és lesz: a KKP, ami kitaróan tevékenykedik, mint a nép akaratának megtestesítője.¹⁰

A film által sugallt üzenet a bátor, lojális és eredményes nemzet magabiztossága, akik nem félve tekintgetnek az ismeretlen jövő felé, hanem bátran, szuverenitásukat megőrizve szegezik neki tekintetüket.¹¹

A kínai nacionalizmus

A kínai nemzeti önidentifikáció kusza szálaiba azonban a propaganda gépezet edzett mérnökei is belevesznek, ahogy azt a következőkben látni fogjuk. Elgondolásukat továbbra is egyfajta szubökumen reminiszcencia jellemzi, így azt tapasztaljuk, hogy Pomeranc negyven évvel ezelőtt tett megállapítása még mindig tartja magát.

Grigorij Pomeranc: Az etnikus és az egyetemes a kínai kultúrában című írásában (idézi Polányi¹² igen érdekes álláspontot képvisel Kína nemzetközi integrációjának problémakörét taglalva. Kína, mint szubökumen-mag egészen a 19. század végéig nem lépett egyenrangú kapcsolatba más, önmagához hasonlatosnak vélt civilizációval – hozzá kell tennünk, hogy a kapcsolat ezután sem nevezhető egyenrangúnak, hiszen Kína hirtelenjében „félgyarmati sorba süllyedt” – és mint ilyennek, „a nemzetté válás igen hosszadalmas, fájdalmas folyamatnak bizonyul”. Való igaz, a folyamat szemmel láthatótan továbbra sem ért véget.

Az említett szubökumen reminiszcenciát pedig a világméretű szerep játszására irányuló ambíciókban látja megnyilvánulni: „a kínai nacionalizmus pszichológiája nem a nemzet, hanem az elvben egyetemes, egész világra kiterjedni képes szubökumen vonásait mutatja”. Ez a fajta kulturális felsőbbrendűség érzet kissé burkoltan ugyan, de alapvetően áthatja a film mondanivalóját. A Nyugat sikeres, működőképes alternatíváját nyújtani képes modell üzenete, ami a gazdasági eredményesség mellett számos morális értékkel párosul, implicite követendő példaként szerepel.¹³ „Az egyik első tényező, amivel szembetalálkozunk, a történelmi nagyságnak az a rendkívüli tudata, ami a kínaiakat jellemzi.¹⁴ A kínaiak tudják, hogy ők nem csupán egy kultúrát képviselnek, történtelmieg nézve civilizációjuk elismert alternatívát jelent a nyugati civilizáció mellett”¹⁵ – írja Lucian W. Pye.¹⁶ A szubjektív történelmi nagyság természetesen minden nacionalizmus sajátja, ahogy azt Benedict Anderson óta tudjuk. Kína ebben a tekintetben azért képez kivételt, mert esetében valóban több ezer éves történelemről beszélhetünk, a történelem folytonossága azonban erősen kétségbe vonható. A nacionalzmisok nyelvtanának azonban, ahogy azt Eriksen javasolja, a kulturális folytonosság hangsúlyozása alapelvnek számít. Itt elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahol óhatatlanul kerülőt kell tennünk a Kommunista Párt ideológiai bugyraiba.

Már a KKP születésekor is problémát jelentett az a kényes kérdés, hogy miféleképpen lehet a Birodalmi Kína örökségét a marxista dialektikus és történelmi materializmussal összegyeztetni. A válasz, amit két évtized után megszületett a kulturális forradalom formájában öltött testet, amit egy szóval úgy foglalhatunk össze: sehogy. A múlt teljes eltörlésére irányuló totális forradalom igen eredményesnek bizonyult a pusztítás terén, viszont ahhoz is hozzájárult (a Nagy Ugrás politikájával együtt), hogy a KKP teljesen hitelét vessze a nép előtt.

Itt újból Pye-t kell idézzem: A kínaiak számára sosem az volt a kérdés »akarunk-e hierarchiát«, hanem az »olyan-e a hierarchiánk, amilyennek lennie kell?«¹⁷ Ez lehet talán az oka annak, hogy a „mennyei mandátumot” végül nem vonta meg a KKP-tól a nép (bár utaltak erre jele, többek között a 2008-as Szecsuáni földrengés is, amit szintén láthatunk a filmben, mint a párt védelmező atyaként történő fellépését.), viszont egyértelművé vált a változásra való igény. A változás egy új hős, Deng Xiaoping személyében jelentkezett, aki egyéb érdemei mellett a Maoista örökség szálait is szépen elegyengette. A kis piros könyvek az emberek mellényzsebéből szuvenírárusok gyékényeire kerültek, a „nagy kormámyos” portréja továbbra is ott lóg a Tian’anmen téren. Igaz ugyan, hogy a filmben egyetlen esetettől eltekintve (amikor a narrátor leszögezi, hogy demokrácia ide vagy oda, továbbra is a Párt marad a vezető hatalom) mindig kitakarja őt valami: vagy egy meztelen fenekű kisgyerek apja nyakában, vagy ünneplő tömegek luftballonjai vagy zászlói.

Érdekes megjegyezni, hogy a „nemzeti leltár”¹⁸ e két eleme, a zászló és a Tian’anmen tér minden visszáságuk ellenére kitartóan szerepelnek. A tér története jól ismert, az új vezetésbe vetett hit megingásának fő forrása. Térbeli adottságai azonban kitűnően alkalmassá teszik a nemzet ünneplésére. Más okát nem látom a revízió hiányának, úgyhogy erre nem is vesztegetnék tönn szót. A zászló azonban érdekesebb – mindamellett illeszkedik is a marxista-maoista örökség kezeléséről megkezdett gondolatmenetbe, ugyanis a zászlón látható 4 csillag a proletariátust, a parasztságot, a kispolgárságot és végül a nemzeti polgárságot jelölik, sárgaságuk pedig a nemzethez tartozó etnikai-rasszi alapfeltételt szimbolizálja.

A film alapján megállapítható, hogy tulajdonképpen ez az egyetlen jelképesnek tekinthető örökség, ami a marxista-maoista ideológiából megmaradt napjaink politikai vezetésének identitásában – azzal együtt, hogy az osztályharcról nemigen esett szó ’89 óta. Egy, az elmúlt években készült ifjúsági felmérés azt az eredményt hozta, hogy a fiatalok többsége úgy véli, a csillagok a kínai nemzetiségeket szimbolizálják (persze kérdés, hogy miért éppen 4, ha egyszer 55 létezik), ami jól tükrözi a párt ideológiai eltávolodását az osztályharcos megközelítéstől.¹⁹

Fonots megjegyezni, hogy a film fejezetei közül akad egy, ami igen közelről érinti az osztályharc témakörét, de már címéből kiderül, hogy távolról sem kíván élni a terminológia használatának lehetőségével: Economic differences with Mutual Respect (13.08-14.30). Ebben a fejezetben értesülhetünk róla, hogy a gazdasági fejlődés természetes velejárója, “a gazdag és a szegény közötti távolság növekedése helyenként Kínában is tapasztalható”.²⁰ A témához ezután pusztán egy költői kérdést fűznek az alkotók (lásd a lábjegyzetben), és inkább áttér az új helyzetben megjelenő társadalmi mobilitási lehetőségekre.

Ebben a tekintetben egyértelműen az „amerikai álom” parafrazeálásával van dolgunk: sikeres, elképesztően gazdag és híres ember képeit láthatjuk, majd megtudjuk, hogy valaha még nekik is „csak egy álom lapult a zsebükben”, valamint azt is, hogy erről a továbbiakban sem feledkeztek meg. Itt jelenik meg a mutual respect, ami vizuálisan építőmunkások és öltönyös főépítészek vidám piknikjeként jelenik meg.²¹ Ebben azonban nem a kommunizmus egyfajta torzult továbbélését látjuk, hanem sokkal inkább a konfuciánus morál virágzását. A konfuciánus morál az a tényező Kínában, ami (főként, ha a nacionalizmus berkeiből nő ki) az anyagias Nyugat ellenpontjaként továbbra is a kulturális felsőbbrendűség érzetét táplálja a kínaiakba.

Tulajdonképpen ki az a ‘mi’?

Itt elérkezünk a nacionalizmus egy igen kényes pontjához: voltaképpen mi is az a nemzet, amit előfeltételez? Ennek tárgyalásához érdemes áttérnünk a film elemzésére.

A film egyik legszembeötlőbb sajátossága a kétnyelvűség. Egy ékes angolsággal beszélő narrátor intéz a nézőhöz kérdéseket, amik a film dramaturgiai vezérfonalát képezik, és amikre 17 perc várakozás uán – elvileg – kapunk. A legfonotsabb ezek közül a rögtön a videó elején, még a tematikus fejezetek előtt elhangzó együttes:

• Who are the Chinese?
• What makes us who we are?

Mindeközben egyszerűsített kínai felirat fut a képek alatt, ami – ahogy az várható – fantasztikusan érdekes, az Annie Hall híres jelenetéhez hasonló eltéréseket mutat a hallható szöveghez képest.

Tudathasádása már rögtön az első kérdésnél kiugrik a bokorból: a kínaiul olvasható felirat jelentése ugyanis a következőképp szól: „Kik vagyunk mi?”²² Hogy ez a ‘mi’ pontosan kiket takar, az a film folyamán igen sokat változik, többnyire Kína népét,²³ a kínai hagyomány örököseit,²⁴ a hanokat,²⁵ néhol a kínai ‘netizeneket’, illetve helyenként egyértelműen a KKP-ot is jelöli.²⁶ Narrátorunk azonban rugalmas alkat, és a kezdeti távolságtartás után azonnal azonosul a fönt említett szerepekkel, ahogy azt a lábjegyzetben olvasható idézetek is mutatják.

Az elmúlt évtizedek törekvései a nemzet meghatározására a videó alapján a KKP a versengő ideológiák között a pán-kínai (zhonghua minzu) elméletet hozta ki győztesnek, némi han soviniszta felhanggal. Ez a fiktív közösség, mely kínai elnevezésében etnikumként jelenik meg szintén a szubökumen reminszenciával hozható összefüggésbe. Beleértenek minden tengerentúli, szárazföldi és természetesen Taiwani, Hongkongi és Makaói kínait, illetve az állampolgárokat.

Dru C. Gladney²⁷ igen érdekes tanulmányt írt a kínai kisebbségek hivatalos reprezentációjáról, melynek konklúziója az volt, hogy a kisebbségek egzoticizálása tulajdonképpen a többség homogenitás érzésének felkeltését szolgálja, ezért is oly fontos eszköze a propagandának. Tanulmányában több olyan kisebbségről is beszámol, akik tulajdonképpen a kereslet-kínálat miatt fejlesztettek ki népviseletet, népzenét és néptáncokat, hogy aztán a CCTV Holdújévi gáláján bemutassák, mint évezredes hagyományt.

Egy újfajta állampolgár-kép kiépítése is folyamatban van, ami a filmben is megjelenik: ez a Nyugat polgáraihoz hasonló jogtudatos és természetesen jogkövető állampolgár „létrehozása”, így a nemzeti érzelmek jogba történő becsatornázására való törekvésként értelmezhető.²⁸ A kínai jog természete, története és aktualitása azonban kívül esik kompetenciámon, úgyhogy sajnos nem áll módomban kontextust teremteni.

Akárhogy is, az identifikáció egy tekintetben mindenképpen egyértelmű: sokkal inkább „miség”, amit Sartre az együvétartozás közös tevékenységeként határoz meg, mint „magunkság”, ami a másokhoz való viszonyban, a versenyben és a gyűlölködésben konstituálódik meg.²⁹ Az az érzésem, hogy – minthogy azt a következőkben látni fogjuk a „magunkság” szintén nem nevezhető idegennek a kínai nacionalizmustól, kimaradása a filmből leginkább nemzetközi színpadra szánt karakterének köszönhető.

Ami kimaradt

A kínai nacionalizmus semmiben nem különbözik társaitól abban a tekintetben, hogy a belső egység megteremtése érdekében előszeretettel démonizál külső ellenséget, illetve ezzel összefüggésben történelem-ábrázolásukban a nemzet áldozatként jelenik meg.³⁰

MIndez oly mértékben valóságos és aktuális Kínában, hogy 2001 óta a nemzeti ünnepek tárházát gyarapítja az úgynevezett Nemzetvédelmi Nap, ami nem hivatalosan a „nemzeti megaláztatás napja” nevet viseli, melyről érdekfeszítő cikket közölt William A. Callahan.³¹ A 2004-es ünnep jelmondata például a következőképp szól: „Soha ne feldkezz meg a nemzet megaláztatásairól, erősítsük nemzetünk védelmét!” A kínai nemzet megaláztatásai a 19. század végén, az első opium háborúval vették kezdetüket, és nem is nagyon akart végül szakadni egészen az utóbbi évtizedig. A ’90-es, 2000-es éveket főként Amerika-ellenes közhangulat jellemezte, köszönhetően a Belgrádi Nagykövetség lebombázásának. Így a WTO tagság elutasítása, az első Olympia rendezésére irányuló kísérlet meghiúsulása például mind az amerikaiak ádáz összeesküvésének volt a következménye.

Mindez azonban teljes mértékben kívül reked a filmen, feltehetőleg elsősorban a fent említett okból, de szükséges tárgyalni még egy aspektust is.

A KKP mindig híres volt kétes külkapcsolati politikájáról, az utóbbi évek azonban ebben is változást hoztak. A „békés felemelkedés” általánossá vált szlogenje egyértelműen azt kívánja sugallni, hogy Kína nem jelent fenyegetést – mint ahogy általában Kínán kívül minden egyes ország ezt érzékeli.

A békés álláspont a nemzeti büszkeség visszanyerésének tudható be, aminek fontos részét képezik a külföldről kapott pozitív visszacsatolások,³² és a nemzetközi porondon való egyre intenzívebb szereplés. A soft power ilyen megnyilvánulásai a WTO tagság, a 2008-as Pekingi Olympia illetve a 2011-es Shanghai világkiállítás, ami mellett a filmben még említésre kerül a Guangzhou-I ázsiai játékok, valamint „az a tény, hogy egyre több kínai kezdi karrierjét Kínában”.

A büszkeség és magabiztosság a nemzeti imázs kulcsszavai. Alapjaként több tényezőt jelölnek meg, hogy csak a fontosakat említsem: a hosszú történelmet, a kulturális hagyományt, „milliók erőfeszítéseit”, és a GDP növekedést – ezt viszont a biztonság kedvéért kétszer is.

A GDP növekedése valóban igen fontos a KKP számára, ugyanis ez képezi legitimaciójának legfőbb forrását. Az életszínvonal emelkedése (melynek köszönhetően egy Németországnyi népesség él sokkal jobban) kíváló alapot szolgáltat a támogatás, lojalitás felkeltéséhez.³³ A ’80-as évek és ’90-es évek folyamán végbement életszínvonal-emelkedést vizsgálta egy antropológus, Charlotte Ikels egy nagyváros, Guangzhou lakosságának életében. Munkájának a The Return of the God of Wealth beszédes címet adta. Egyetérthetünk vele abban, hogy a jómód egy önmagán sokban túlmutató, már-már szakrális jelentőséggel bíró fogalom korunk Kínájában. A filmben ez elsősorban zongoraleckékként vizualizálódik, ami egyaránt elérhető középosztálybeli kislány és nagymama számára is.³⁴

A társadalom problémái azonban nagy veszélyt jelentenek a KKP stabilitására nézve. A társadalmi szakadék növekedése, a belső migráció, a demográfiai korfa, ami potenciális agglegények millióival fenyegeti a társadalmi rendet nem beszélve az eltartók és eltartottak nem túl szerencsés eloszlásáról komoly veszélyt jelentenek a jövőben. És akkor a környezet állapotát, ami eltekintve annak természeti-ökológiai következményeitől önmagában is olyan egészségromboló hatással bír, hogy már a konkrét életszínvonal kárára megy.³⁵

Ezek a problémák valamilyen rózsaszín fátyol, vagy füstfelhő mögül elő-elő sejlenek az imázsfilmben, de természetesenegyrészt, a műfajból adódóan nem kapnak nagy szerepet, másrészt igen illuzórikusan vannak megközelítve.

Könyvészet

Nacionalizmus

Bodó Julianna: A terep, ahol élünk. Csíkszereda, Státus Kiadó, 2007

Bretter Zoltán, Deák Ágnes: Eszmék a politikában: a nacionalizmus. Pécs, Tanulmány Kiadó, 1995

Eriksen, Thomas Hylland: Etnicitás és nacionalizmus. Budapest-Pécs, Gondolat Kiadó, 2008

Eriksen, Thomas Hylland: Kis helyek, nagy témák. Budapest, Gondolat Kiadó, 2006

Gellner, Ernest: A nemzetek és a nacionalizmus. Budapest, Napvilág Kiadó, 2006

Hobsbawm, Eric: A nacionalizmus kétszáz éve. Budapest, Maecenas Kiskönyvtár, 1997

Hoppál Mihály – Niedermüller Péter: Jelképek-kommunikáció-társadalmi gyakorlat. Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1983

Zentai Violetta: Politikai antropológia. Budapest, Osiris Kiadó, 1997.

Kína

Callahan, William A.: History, identity and security: Producing and consuming nationalism in China. Critical Asian Studies, 38:2.

Dawson, Raymond: A kínai civilizáció világa. Budapest, Osiris Kiadó, 2002

Diamond, Jarred: Összeomlás. Budapest, Typotex Kiadó, 2007

Gernet, Jaques: A kínai civilizáció története. Budapest, Osiris Kiadó, 2005

Gladney, Dru C.: Representing Nationality in China: Refiguring Majority/ Minority Identitities (from Jstore)

Guo Yingjie: Cultural Nationalism in Contemporary China (from Questia)

Ikels, Charlotte: The Return of the God of Wealth (from Questia)

Polonyi Péter: Múlt a jövőben. Budapest, MTA Történettudományi Intézet, 2007

Rawnsley, Gary D. – Rawnsley, Ming-Yeh T. Political Communications in Greater China: The Construction and Reflection of Identity (from Questia)

Salát Gergely: Sikertörténet kényszerpályán. Egyenlítő, 2011/7-8.

1 http://www.youtube.com/watch?v=GLq6F7BrgZw

2 http://www.youtube.com/watch?v=570LHTMWoMw

3 Ernst Cassirer: A modern politikai mítoszok technikája. In Zentai Violetta szerk. Politikai antropológia. Láthatatlan Kollégium, Osiris, Budapest, 1997.

4 In 1975 China opened the biggest window in the world to the outside, and China suddenly dazzled peope with the panorama of change. This is China’s period of greatest change.

5 Ernst Cassirer: A modern politikai mítoszok technikája in Zentai Violetta: Politikai antropológia

6 our PRIDE in surviving our long history

7 Thomas Hylland Eriksen: Etnicitás és nacionalizmus.

8 Chinese people understand future happiness must be built on the foundation of the past. (…) how much China’s profound history and cultural essence has given, leave us the flexibility and unity when facing fast transformation…

9 Is tradition a burden, or a kind of driving force for development?

10 The National People’s Congress remains China’s supreme legislative body.

11 Observeres must admit, in its meeting with the world China has preserved its own, special character. 30 years of opening has been a time of bravely facing the new, and stepping forward on a path of our own choosing. Several respective international polls rank us number one in terms of public confidence in the future. Is this confidence underpinned by GDP growth, or thousands years of culture, or the efforts of many millions of people? (...) Such diversity is the corner stone of our brave and openminded future.

12 Polányi Péter: Önálló civilizációból nemzetté válás. In uő.: Múlt a jövőben.

13 We believe China will deliver an answer before too long...

14 But after 30 years the world has seen, how much China’s profound history and cultural essence has given, leave us the flexibility and unity when facing fast transformation…

15 From tradition to revelation, inspired by the future Chinese people are creating and even newer way of thinking.

16 idézi: Polányi Péter: Önálló civilizációból nemzetté válás. In uő.: Múlt a jövőben.

17 uo.

18 Bodó Julianna: A terep, ahol élünk. KAM, Csíkszerda.

19 Yingjie Guo: Cultural Nationalism in Contemporary China.

20 During an economic take-off difference between rich and poor can sometimes be seen. Is this something China should worry about?

21 People can transform from poverty to richers in a single day, but it will never change the respect and love between people. And everyone, who has a dream deserves respect.

22 我们是谁？- megjegyzendő, hogy a kínai nyelv ismeri az inkluzív és az exkluzív ’mi’ közötti különbséget, vagyis különbséget tesz a között, hogy a beszélő csak a beszélőt képviseli, vagy a hallgatót is. Utóbbira ugyan viszonylag kevés a példa, mindenesetre az itt használatos kétségkívül csak a beszélőre vonatkozik.

23 Several respective international polls rank us number one in terms of public confidence in the future.

24 Chinese people have never cherished their cultural heritage more than today, nor felt more its lingering charm, which is why after so many generations we are still here.

25 Our new prosperity has given minorities more choices to enhance traditional life styles and increase mobilty and communication.

26 Sharing the fruits of development among the different sectors of society has been the first priority in our thoughts and actions.

27 Dru C. Gladney: Representing Nationality in China: Refiguring Majority/Minority Identitities.

28 Civilization of legal already exists in everyone’s daily life. Consciousness of law is increasing in China, and people know how to protect their right by law gradually.

29 idézi Thomas Hylland Eriksen: Etnicitás és nacionalizmus.

30 Thomas Hylland Eriksen: Kis helyek, nagy témák.

31 William A. Callahan: History, identity and security: Producing and consuming nationalism in China. Critical Asian Studies.

32 as such the results of sustained economic development: 06.53 a growing status on the world stage. After China’s accession to the WTO, Chinese people are getting more and more confident because of the increasing national strength. The world applauds such training for democracy.

33 In China today you can see GDP increasing, personal income increasing and with that, the increase of people’s dreams.

34 Charlotte Ikels 1996 The Return of the God of Wealth. The Transition to a Market Economy in Urban China. Stanford Univerity Press.

35 Salát Gergely: Sikertörténet kényszerpályán.