Rövid kronológia

január 1. Magyarországon életbe lépnek az új gazdasági mechanizmus néven ismert gazdaságirányítási reformok. A Népszabadság január 3-i Dolgos hétköznapok c. cikkéből: „Az átállás a reform rendszerének vágányaira nyilvánvalóan összeütközésektől sem mentes folyamat, amelynek során szakítani kell a régi mechanizmushoz fűződő, a fogyasztót gyakran tizedrangúnak tartó bürokratikus gondolkodásmóddal, az öncélú tervteljesítés mélyen beidegződött, káros gyakorlatával.”

január 3-5. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén elfogadják Novotny főtitkár kérését: felmentik főtitkári tisztségéből. Utódja A. Dubcek. Novotny továbbra is államfő marad. Dubcek az Új Szó című szlovákiai lapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a pártnak hiánytalanul kell ismernie a társadalom problémáit, megfontoltan kell ezekre reagálnia, és megoldási koncepcióval kell rendelkeznie. A párt nem szakadhat el az adott társadalmi helyzettől, ugyanakkor azonban nem nézheti tétlenül a társadalom helyzetének alakulását. A párt feladata, hogy egyeztesse a részérdekeket.

március 19. A LEMP főtitkára, W. Gomulka beszédéből: „Az utóbbi 10 nap alatt Lengyelországban jelen-tős események mentek végbe. Varsóban és az ország más egyetemi köz-pontjaiban a diákifjúság elég jelentős részét megtévesztették és hamis útra irányították a szocializmussal szemben ellenséges erők. Provokációkkal felizgatták a fiatalok egy részét, utcai összetűzéseket, vérontásokat igyekeztek provokálni... Különösen élesen szállt szembe a közrend megsértőivel.., a munkásosztály. Az egész országon végigsöpört a nagygyűlések hulláma. Az országban tapasztalt eseményekben világosan jelentkezik a választóvonal egyfelől a szocializmus erői, másfelől a legkülönbözőbb reakciós erők között.”

A diákmegmozdulások közvetlen előzménye az, hogy betiltották Mickiewicz Ősök című darabjának további előadásait, arra hivatkozva, hogy ezek szovjetellenes politikai tüntetések fórumává váltak.

március 23. Johnson elnök bejelenti, hogy nem jelölteti magát újra az Egyesült Államok elnökének. Ugyanakkor nyilvánosságra hozza azt a döntését is, hogy az amerikai légierő a 20. szélességi foktól északra megszünteti a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását, és tárgyalásokat javasol.

Henry Kissinger 1994-es értékelése szerint: „Hat héttel azt követően, hogy Hanoi megszegte a formális fegyverszünetet, és hatalmas támadást indított amerikai létesítmények ellen, és csak Hueban több ezer civilt gyilkolt meg, Johnson a délkelet-ázsiai gazdasági fejlesztésben való részvételt kínálta fel a vietnamiaknak, nyilvánvaló célzattal a gazdasági támogatás lehetőségére... Az elnök, aki 500 000 katonát küldött Délkelet-Ázsiába, visszahozatalukat utódjára hagyta. Ez volt a [második világ]háború utáni időszak egyik legsorsdöntőbb elnöki elhatározása... az erődemonstráció politikája 1968-ban sokkal jobb tárgyalási feltételeket biztosított volna...”

március 30. L. Svobodát választják a lemondott A. Novotny csehszlovák köztársasági elnök utódául. Svoboda első beszédéből: „A CSKP KB által elindított megújhodási folyamat a demokratikus hagyományokra és arra a nagy munkára épül, amelyet a nép az utóbbi 20 évben a szocializmus építésében végzett.”

április 4. Az amerikai Memphisben egy szálloda erkélyén tartott beszéde közben orvlövész gyilkolja meg Martin Luther Kinget, a 39 éves, fekete bőrű polgárjogi harcost, akit 1964-ben Nobel-békedíjjal tüntettek ki.

április 8. A köztársasági elnök a Lenárt-kormány lemondása után új kormányt nevez ki Csehszlovákiában. Elnöke O. Cerník, elnökhelyettes O. külügyminiszter J. Hájek.

április 11. A Német Szocialista Egyetemi Szövetség vezetőjét, Rudi Dutschkét Nyugat-Berlinben az utcán revolverlövéssel súlyosan megsebesítik. A 27 éves Dutschke forradalmárnak vallja magát, élesen bírálja a nyugatnémet társadalmat, tüntetéseket szervez az amerikaiak vietnami agressziója ellen. Igen nagy hatást gyakorol kortársaira. Főleg a Springer-konszernhez tartozó jobboldali lapok támadják. Dutschke hívei az e lapok által keltett tömeghisztériában látják a merénylet egyik fő okát.

május 3. Miután a Sorbonne rektora bezáratja az egyetem egyik karát, a döntés miatt tiltakozó diákok ellen rendőröket vetnek be, akik kiszorítják a diákokat az egyetemről. Nyílt összecsapásra kerül sor a diákok és a rendőrök között, majd a rákövetkező napokban számos más egyetemen is hasonló konfliktusokra kerül sor. A szakszervezetek 13-án egynapos sztrájkot tartanak a diákok iránti szolidaritás kifejezésére, ezt általános sztrájkhullám követi. A munkások béremelést, rövidebb munkaidőt, a munkaadóknak a szociálpolitikai juttatásokhoz való fokozottabb hozzájárulását követelik. 20-án már 5 millióan sztrájkolnak, 24-én De Gaulle tévébeszédben fejezi ki a kormány készségét mélyreható szociális reformokra és a felsőoktatási rendszer átszervezésére. 27-én a szakszervezetek és a kormány megállapodnak a bérek 12%-os eme-lésében, valamint a 40 órás munkahét fokozatos bevezetésében. 29-én De Gaulle elhagyja Párizst, katonákkal tanácskozik a helyzetről. 30-án visszatérve kijelenti, hogy nem vonul vissza, kormánya nem mond le, csupán a kabinet részleges átalakítására hajlandó. Elhalasztja a június 16-ra kitűzött népszavazást, feloszlatja a nemzetgyűlést, és új választásokat ír ki. A helyzetért a szerinte „ totalitariánus diktatúrára törekvő” kommunista pártot teszi felelőssé. Kilátásba helyezi, hogy ha a rend nem áll helyre, akkor választás helyett „más eszközöket” vesz igénybe.

május 8. A bolgár, lengyel, magyar, NDK és szovjet párt vezetőinek találkozója Moszkvában.

május 19–20. Az olaszországi parlamenti választásokon a kereszténydemokraták a szavazatok 39,1, a kommunisták 26,9, a szocialisták 14,5, a liberálisok 5,8%-át kapják. L. Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának nyilatkozatából: „...a mi kitalálásunk volna a munkanélküliség, azok a bérek, amelyek nálunk a legalacsonyabbak a Közös Piac országai közül? A mi kitalálásunk volna az ipari munkások keresetének felét kitevő paraszti jövedelmek, az Észak és Dél közötti szakadék, amely miatt folytatódik az olasz munkások külföldre vándorlása? (...) a középbal koalíció képtelen volt megbirkózni ezekkel. S az ennek nyomán támadt kiábrándultságot tükrözi mindenekelőtt az Egyesült Szocialista Párt szavazatvesztesége...”

május 24. A Népszabadság híre: „Mint ismeretes, május 6-án a LEMP KB, valamint a Lengyel Népköztársaság kormánya jegyzékben fejezte ki tiltakozását és nyugtalanságát azokkal az információkkal kapcsolatban, amelyek a lengyelországi belső eseményekről a csehszlovák sajtóban, a rádióban és a televízióban napvilágot láttak. Május 23-án átadták a cseh-szlovák választ, amely hangsúlyozza, hogy a barátság és együttműködés a Szovjetunióval, Lengyelországgal és a többi szocialista országgal Csehszlovákia külpolitikájának alapköve. A válasz megjegyzi, hogy az utóbbi időben egyes csehszlovák folyóiratokban, a rádióban és a tévében egyesek egyedülálló információi és véleményei jelentek meg. Állást foglaltak a jelenlegi lengyel helyzettel kapcsolatban, tehát olyan kérdésekben, amelyek elsősorban a lengyel nép ügyét képezik, s ezt úgy lehet magyarázni, mint a lengyel ügyekbe való beavatkozást. Ebben az összefüggésben a válasz hangsúlyozza, hogy a CSKP Központi Bizottsága és a csehszlovák kormány a testvéri Lengyel Népköztársaságban végbemenő fejlődést belső ügynek tartja, és semmi esetre sem szándékozik belső kérdésekbe beavatkozni.”

június 5. Los Angelesben meggyilkolják Robert F. Kennedyt, John F. Kennedy volt amerikai elnök testvérét, a Demokrata Párt elnökjelöltjét.

június 27. 70 csehszlovák értelmiségi nyilatkozata (Kétezer szó) jelenik meg nyílt levél formájában négy csehszlovák lapban. Július 8-ig 34 241-en írják még alá. A dokumentum élesen kritizálja a CSKP 1948 óta folytatott politikáját. Részletek: „A Kommunista Párt a háború után még élvezte az emberek bizalmát, de azt fokozatosan hivatalokra váltotta, míg végül megszerzett minden hivatalt, de a bizalomból semmi sem maradt. (...} A mai állapotért felelősek vagyunk mindannyian, még inkább a közöttünk élő kommunisták (...) egyesek a kommunisták közül, már régen felismerték a történelem eme mocskos korszakát... De a funkcionáriusok nagy része szembeszáll a változásokkal. Mindenekelőtt azon nézetekkel fogunk szembeszállni... hogy a demokratikus megújulást végig lehet vinni a kommunisták nélkül, esetleg éppen ellenük. Ez nem lenne igazságos, sőt értelmetlen volna...”

A CSKP KB nyilatkozatából: „Ha az ajánlások, amelyeket a felhívás tartalmaz, visszhangra találnának, akkor azok súlyosan veszélyeztetnék a CSKP és a szocialista állam politikáját. Az okmány felhívást tartalmaz a párt és az állam funkcionáriusai elleni támadásokra, és felszólít ezzel kapcsolatos sztrájkokra, demonstrációkra, emberek bojkottálására. (...) A kommunista pártot mint egészet tartja felelősnek az 50-es évek torzításáért, és sommásan elítéli a dolgozók millióinak 20 éves áldozatos munkáját.

Az elnökség elutasítja... a politikailag felelőtlen felhívást, s kijelenti, hogy a felhívás támogatása a párt új politikája és személy szerint Dubcek ellen irányul. Ezt tudomásul kell venniük elsősorban azoknak a kommunistáknak, akik a felhívást aláírták. A kommunisták gondoskodni fognak arról, hogy az állami szervek minden eszközzel biztosítsák a jogrendet.”

június 30. A franciaországi parlamenti választásokon a gaulleista UDR (Demokraták Köztársasági Egyesülése) abszolút többséget szerez. Pompidou szerint ez az eredmény a „demokrácia és szabadság védelmének reflexe”.

július 1. Miután az ENSZ közgyűlése 95 szavazattal 4 ellenében (21 tartózkodással) elfogadja, Moszkvában, Washingtonban és Londonban aláírásra bocsátják az atomsorompó-szerződést. Ez többek között megállapítja: „minden olyan atomfegyverrel rendelkező állam, amely csatlakozott a szerződéshez, kötelezi magát, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem ad át senkinek atomfegyvert, sem más nukleáris robbantóberendezéseket... nem fogadja el... az ilyen fegyver... fölötti ellenőrzésnek az átruházását.”

július 14–15. Öt testvérpárt kép-viselői (szovjet, bolgár, lengyel, NDK, magyar) varsói tanácskozásukról levelet intéznek a CSKP Központi Bizottságához: „Országainkat szerződések és megállapodások kapcsolják össze. Az államok és a népek e fontos kölcsönös kötelezettségei azon a közös törekvésen alapulnak, hogy megvédjük a szocializmust, és szavatoljuk a szocialista országok kollektív biztonságát. Pártjainkra, népeinkre történelmi felelősség hárul azért, hogy ne vesszenek el az elért forradalmi vívmányok.”

július 15. Közvetlen légijárat indul Moszkva és Washington között.

augusztus 1. Az NSZK-ban az NDK-újságok behozatalát korlátozó rendelkezés lép életbe.

július 29–augusztus 1. Egy határ közeli csehszlovák kisvárosban, Ciernában (Ágcsernyő) tanácskozik az SZKP KB Politikai Bizottsága a CSKP KB Elnökségével. (Az SZKP történetében először tartózkodik egy időben külföldön a Politikai Bizottság összes tagja.) Augusztus 3-án Pozsonyban a bolgár, NDK, lengyel, magyar, szovjet és csehszlovák párt vezetői tanácskoznak. A nyilatkozatok és közlemények a nemzetközi kommunista mozgalom egysége megszilárdításának szükségességét hangsúlyozzák.

augusztus 9–11. Tito jugoszláv elnök Prágában.

augusztus 15–17. Ceauşescu román elnök Prágában. A román és a jugoszláv párt több állásfoglalásban hangsúlyozza: teljes a bizalmuk a csehszlovák vezetésben, minden külső beavatkozás a csehszlovák belügyekbe károsíthatja a szocializmus ügyét.

augusztus 20–21. Bulgária, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió csapatai (mintegy 200 000 katona) bevonulnak Csehszlovákiába. 21-én a CSKP KB közleménye bejelenti, hogy a bevonulás a csehszlovák párt- és állami vezetés tudta nélkül történt, de nyugalomra, az ellenállás mellőzésére szólítanak fel. A csehszlovák lakossághoz intézett szovjet felhívás szerint felelős csehszlovák személyiségek a csehszlovákiai szocializmus védelme érdekében kérték a beavatkozást. Ezt követően Svoboda elnök, Dubcek főtitkár és több más csehszlovák vezető Moszkvában tárgyal. A tárgyalásokról 27-én kiadott közlemény szerint a tárgyaló felek megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió támogatja a CSKP törekvéseit társadalomirányító munkája módszereinek javítására, a szocialista demokrácia fejlesztésére, a szocializmus rendszerének a marxizmus-leninizmus alapján történő megerősítésére; a CSKP vezetői informálják a Szovjetuniót a tervezett normalizálási intézkedésekről; a bevonult csapatok nem avatkoznak be a csehszlovák belügyekbe, a helyzet normalizálódása után elhagyják az országot; a cseh-szlovák vezetők nem tartják szükségesnek, hogy a Biztonsági Tanácsban napirendre tűzzék a csehszlovák kérdést; Csehszlovákia külpolitikájában a szocialista közösség érdekeit képviseli, teljesíti a szocialista országokkal kötött szerződésekből rá háruló kötelezettségeket, hozzájárul a Varsói Szerződés hatékonyságának növeléséhez.

A Népszabadság augusztus 23-i Prókátorok és provokátorok című cikkéből: „Ennyit be nem avatkozásról, szuverenitásról, függetlenségről ritkán kiabáltak nyugati fórumokon. A lárma fülsiketítő, és úgy tűnik, azok kiabálnak a leghangosabban, akik a hangzavarban el akarják feledtetni, hogy egész politikájuk a beavatkozások, az intervenciók végtelen sorozata. Az agresszív NATO az »enyhülési folyamatra gyakorolt negatív hatásról« nyilatkozik. Johnson elnök »az emberiség békevágya nevében« hívja fel a cseh-szlovák szocialista vívmányok védelmé-re siető szocialista országokat, hogy vonják vissza csapataikat."

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba és a Vietnami Demokratikus Köztársaság vezetői jogosnak és indokoltnak tartják az öt szocialista ország csapatainak bevonulását Csehszlovákiába, a belga, a brit, a francia, a holland, a jugoszláv, a kínai, az olasz, az osztrák és a román kommunista pár-tok vezetői elítélően nyilatkoznak. Az amerikai és nyugat-európai kormányok és az ENSZ főtitkára ugyancsak elítélik a beavatkozást. Az amerikai külügyminisztérium állásfoglalása szerint felborult a kelet–nyugati hatalmi egyensúly, mivel olyan területre vonultak be szovjet csapatok, ahol a II. világháború vége óta nem állomásoztak, és ez válasz-intézkedéseket követel az Egyesült Államok és szövetségesei biztonsága érdekében.

augusztus 27. A csehszlovák delegáció hazatér Moszkvából. Már előző nap megkezdődik a Szlovák Kommunista Párt kongresszusa, ahol G. Husákot a párt első titkárává választják. A kongresszus illegálisnak nyilvánítja a CSKP augusztus 22-én megtartott XIV., rendkívüli kongresszusát (a kongresszus eredetileg tervezett időpontja szeptember 14-e volt, az erre megválasztott 1094 küldött egy prágai gyárban ült össze, kifejezték bizalmukat Dubcek iránt, új elnökséget választottak, és követelték a külföldi csapatok távozását), arra hivatkozva, hogy azon nem vett részt megfelelő számú szlovák küldött.

augusztus 31. Összeül a CSKP Köz-ponti Bizottsága, amely megerősíti első titkári posztján Dubceket. Az ezt követő napokban számos személyi változásra kerül sor, többek között lemond tisztségéről az addigi vezetés két – külföldön tartózkodó – ismert személyisége: Ota Šik miniszterelnök-helyettes és Jiri Hájek külügyminiszter. Nyugati becslések szerint szeptember közepéig 20–25 ezer csehszlovák állampolgár távozik Nyugatra, ill. bejelenti, hogy nem kíván onnan hazatérni.

szeptember 10. A csehszlovák párt- és állami vezetés nyilatkozata szerint „...minden állampolgár, aki nem lépi túl az érvényes törvények által elő-írt kereteket, élvezi érvényes törvényeink teljes védelmét... folytatjuk a januárban megkezdett utat a szocialista rend megerősítésére, demokratikus és humánus jellegének növelésére.”

szeptember 11. Az öt szocialista ország csapatai elhagyják Prágát, Pozsonyt és Brnót.

szeptember 12. Albánia bejelenti kilépését a Varsói Szerződésből,

október 12. Olimpiai játékok kezdődnek Mexico Cityben 105 ország 6626 képviselőjének részvételével. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülése hozzájárul ahhoz, hogy az NDK a jövőben saját zászlajával és himnuszával vegyen rész az olimpián.

október 30. Svoboda elnök aláírja a csehszlovák nemzetgyűlés által jóváhagyott törvényt Csehszlovákia két egyen-jogú tagállama föderatív köztársaságává alakításáról. A törvény január 1-jén lép életbe, ekkor Pozsonyban kikiáltják a Szlovák Szocialista Köztársaságot.

október 31. Johnson elnök bejelenti, hogy november 1-jétől az Egyesült Államok Észak-Vietnam egész területén megszünteti a bombázásokat. Három és fél év alatt 94 081 bevetésben kb. 1 millió tonnányi bombát dobtak le az amerikaiak Vietnamra. A vietnami légelhárítás saját adatai szerint 3300, amerikai adatok szerint 911 repülőt lőtt le. A kommentárok általában három olyan tényezőt emelnek ki, amelyek Johnson döntését motiválhatták: a katonai eredménytelenség, a nemzetközi közvélemény és a belső ellenállás nyomása.

november 5. A republikánus jelölt, Richard Nixon a szavazatok 43,4%-ának megszerzésével győz az amerikai elnök-választáson. A Népszabadság kommentárából: „Nixon, aki alelnök volt az Eisenhower-kormányzat idején, nosztalgiát igyekezett ébreszteni az akkori állapotok iránt az egyszerű emberekben. S bár a vietnami békés rendezésre nem volt új, konkrét, átfogó programja – túl azon az ígéreten, hogy megválasztása esetén kész elmenni Párizsba és Saigonba, hogy előmozdítsa a rendezést –, fellépése mégis ért el bizonyos hatást. Sok egyszerű ember érezte úgy, hogy annak a Nixonnak megjelenése a politikai szeren, aki alelnöke volt a koreai fegyvernyugvást aláíró Eisenhower-kormányzatnak, jótékony hatással lenne egy vietnami békés rendezés előmozdítására. A volt alelnök sikereket ért el a »biztonságos utcák« megteremtésének jelszavával is, melyet legfőbb belpolitikai programpontjává emelt.”

december 3. Amerikai–angol–szovjet szerződés lép életbe a kényszerleszállást végző űrhajósok megmentéséről, repatriálásáról és a célt tévesztett űrtestek hazaszállításáról.

Forrás: História, 1999/1