»Szólásszabadságot!«

Hajnali hat óra. Seweryn Blumsztajn żoliborzi lakásán megjelennek az Állambiztonsági Szolgálat emberei. Blumsztajn a Wars moziban volt előző este, egy westernt nézett meg Jan Lityński és Mirosław Sawicki társaságában. Mivel a titkosrendőrök feltűnően a sarkukban voltak egész nap, Blumsztajn azt javasolta Lityńskinek, hogy a biztonság kedvéért töltse nála az éjszakát. Most mindkettejüket őrizetbe veszik az állambiztonságiak. Lityńskit a belvárosi, Blumsztajnt a żoliborzi rendőrkapitányságra szállítják, a Żeromski utcába.

Egy másik állambiztonsági egység Henryk Szlajferhez hatol be, és letartóztatja.

Négy nappal korábban a köz- és felsőoktatási miniszter határozata alapján Szlajfert és Adam Michniket kizárták a Varsói Egyetemről. Ez volt a hatalom legújabb megtorló intézkedése az ellenzéki meggyőződésű diákokkal szemben, akiket a köznyelv kommandósoknak hívott. Néhány tucat kritikusan gondolkodó, a Gomułka-féle világ ellen lázadó egyetemi hallgatóból állt ez a kör, ahol Seweryn Blumsztajn, Teresa Bogucka, Józef Dajczgewand, Wiktor Górecki, Jan Gross, Irena Grudzińska, Irena Lasota, Jan Lityński, Adam Michnik, Eugeniusz Smolar, Henryk Szlajfer és Barbara Toruńczyk véleménye volt a meghatározó. Azért kapták ezt a nevet, mert az ellenség háta mögött meglepetésszerűen földet érő, igazi kommandósokhoz hasonlóan bukkantak fel a ZMS szervezésében tartott összejöveteleken – vagyis az ideológiai ellenfél területén –, majd vitába szálltak a hatalom képviselőivel.

Két hónappal korábban tiltakozást szerveztek a kommandósok, mert felsőbb utasításra lekerült a Nemzeti Színház műsoráról Mickiewicz Ősök című drámája, amelyet Kazimierz Dejmek rendezett. Az utolsó előadáson tüntetve ünnepelték a diákok a színészeket, majd transzparenssel és virágokkal a kezükben átvonultak a Krakowskie Przedmieścién álló Mickiewicz-emlékműhöz. A menetet megtámadtak a rendőrök, több mint harminc embert vettek őrizetbe.

Másnap Adam Michnik és Henryk Szlajfer találkozott Bernard Margueritte-tal, a Le Monde tudósítójával. Beszéltek neki a Mickiewicz-emlékműnél tartott tüntetésről, és elmondták, hogy kilépett a LEMP-ből két híres tudós, Włodzimierz Brus és Zygmunt Bauman. Michnik és Szlajfer a Gomułka-féle Lengyelország egyik politikai tabuját sértette meg: ha valaki a hatalom számára kellemetlen információkat közölt nyugati újságírókkal, azt hazaárulásnak tekintették a kommunisták. A kommandósok azzal töltötték a januárt és a februárt, hogy aláírásokat gyűjtöttek az Ősöket betiltó intézkedés ellen.

Miután a külföldi tudósítóval való beszélgetés vádjával kizárták az egyetemről Michniket és Szlajfert, a kommandósok ma délre tiltakozó gyűlést hirdettek a Varsói Egyetem Könyvtára elé.

Nyolc óra előtt az Állambiztonság három munkatársa csenget be Adam Michnikhez. Idézést hoztak kihallgatásra. De Michnik észnél van. Kijelenti, hogy beteg, ágyban van, és nem megy sehova. A rendőrök döbbenten távoznak. Michnik estig otthon marad. Tudja, hogy a bérház kapujában lesnek rá a titkosrendőrök.

A kommandósok attól félnek, hogy a hatóságok megpróbálják megakadályozni a gyűlést, és tizenkettő előtt lezárják az egyetem udvarát. Mirosław Sawicki ezért már reggel kilenckor az egyetemen van. Bemegy a könyvtárba. Ott, éppúgy, mint máskor, több száz diák tanul. Sawicki kiveszi Fredro vígjátékait. Ezt olvassa, így oldja a feszültséget.

Reggel kilenckor ér az egyetem udvarára Teresa Bogucka harmadéves szociológushallgató és Irena Lasota ötödéves filozófiahallgató. Attól félnek, hogy a diákok nem törődnek a röplapokkal, amelyeket napok óta osztogatnak a kommandósok pár perc múlva tizenkettő, de az udvaron semmi jele annak, hogy gyűlés készülődne. Egyszer csak mindenfelől szállingózni kezdenek a diákok. A Krakowskie Przedmieście felől, az egyetem épületeiből jönnek sietve. Tíz perc múlva már körülbelül ezren állnak a könyvtár kapuja előtt. Vannak lányok, akik virággal érkeztek – hiszen ma van a nemzetközi nőnap, ezt a napot pedig gondosan megünnepelik a hivatalos szervek és a társadalom nagy része.

Irena Lasotának az a terve, hogy a Történettudományi Intézet melletti alacsony kőfalon állva felolvassa a diákok határozattervezetét. Négy évvel ezelőtt ezen a helyen tartottak illegális gyűlést azok a diákok, akik kiálltak a 34-ek levelének aláírói mellett. Akkor legalább ezer diák volt jelen. Józef Jankowski állt fel a kőkerítésre, onnan ismertette a 34-ek levelét. Amikor azt kiáltotta: – Mi, diákok támogatjuk az írókat! –, felugrott mellé Stanisław Turski rektor, és felszólította az egybegyűlteket, hogy távozzanak. Sajnos meg is tették.

Most viszont zárt alakzatban sorakoznak fel a ZMS diákaktivistái – akiket időközben mozgósított az egyetem vezetősége –, nem engedik a történelmi kőfal közelébe Irena Lasotát és Teresa Boguckát. Ezért Irena Lasota a könyvtár előtt álló padra lép fel tizenkettőkor, amely alacsonyabb, mint a kőkerítés, és felolvassa a határozattervezetet. Ebben a Lengyel Népköztársaság Alkotmányának megsértése ellen tiltakoznak a diákok, sérelmezik, hogy megtorló intézkedéseket alkalmaztak azokkal a diáktársaikkal szemben, akik tiltakoztak az Ősök betiltása ellen, követelik, hogy az egyetem vezetői vonják vissza a Michnik és Szlajfer kizárásáról szóló döntésüket. Választ követelnek a köz- és felsőoktatási minisztertől és a Varsói Egyetem rektorától két héten belül.

Alig hallani Irena Lasotát, mert a ZMS-aktivisták kórusa bekiabálásokkal nyomja el a hangját. Mirosław Sawicki lép fel a padra, és még egyszer felolvassa a határozatot. Aztán felolvassa a kommandósok másik határozatát, amely támogatja a Lengyel Írószövetség varsói szekciójának rendkívüli ülésén elfogadott dokumentumot. Az irodalmárok elítélték a cenzúra szigorítását és az Ősök betiltását.

A diákok közfelkiáltással fogadják el a határozatokat. Véget ér a gyűlés, de a diákok a helyszínen maradnak. Egyszer csak begördül a Krakowskie Przedmieście felől hét autóbusz, oldalukon kirándulás felirattal. A kapu és a Történettudományi Intézet között állnak meg. Központilag mozgósított vállalati pártaktivisták szállnak ki belőlük: szálkamintás átmeneti kabátok, keskeny karimájú kalapok és a pártdivat csúcsmodelljei, svájcisapkaszerű irhasüvegek. Vastag, gumibevonatú kábelek lapulnak a kabátujjakban. Az ORMO a rektori hivatal épülete elé tereli a diákokat. Egyesek előhúzzák a gumibotjukat, ütlegelik a diákokat, beráncigálják őket a buszokba. A megtámadott diákok aprópénzzel dobálják az ormósokat, és azt kiabálják: Bérencek!, Gestapo!, Szabadságot!

Wiktor Górecki negyedéves filozófiahallgató felmászik a könyvtár mögötti posztamensre. Azt kiáltja: Ha nincs szabadság, kenyér sincs! A tömeg felkapja a jelszót, és felváltva skandálja a Rektor! Rektor! kiáltással.

Végül kilép az erkélyre Zygmunt Rybicki rektorhelyettes. Ünnepélyes az öltözéke, a fején birétum, a mellén lánc. Kijelenti, hogy a diákoknak negyedóra alatt el kell hagyniuk az egyetem területét. Az ormósoknak pedig azt mondja: Köszönöm, elvtársak! A diákok viszont nem mozdulnak, követelik, hogy a rektor fogadja a küldöttségüket. Rybicki beleegyezik. Diákok és az ellenzékhez kötődő fiatal tanársegédek mennek az irodájába: Irena Lasota, Barbara Toruńczyk, Michał Osóbka-Morawski, Ryszard Bugaj, Marcin Król és Jadwiga Staniszkis. Azt követelik Rybickitől, hogy vonuljanak ki az egyetem területéről az ormósok, és engedjék szabadon az autóbuszokba hurcolt diákokat.

Stefan Bobrowski és Stanisław Herbst professzor szeretné elejét venni a verésnek és a letartóztatásoknak. Dékáni lánccal a mellükön lépnek ki az udvarra. Velük megy Jan Strzelecki szociológus. Arról győzködik a fiatalokat, hogy a mai gyűlés eleget tett a feladatának, a következő, már legális összejövetel három nap múlva lesz az auditorium maximumban. Már indulnak a gyűlés résztvevői, amikor az Oboźna utca felől négyszáz ormós özönlik be az egyetem területére, és gumibottal brutálisan ütlegelni kezdi a bekerített diákokat. Fél órával később zárt rendőralakulatok jelennek meg rohamsisakban, védőmaszkban, hosszú botokkal.

Az aktivisták, a rendőrök és az ormósok különösen kíméletlenül büntetik a sötét hajú lányokat, a barna fiúkat – mert egy idő óta antiszemita képzés folyik a rendőrségnél és a vállalati pártszervezeteknél. Bobrowski professzor, aki nem sokkal azelőtt elérte, hogy kiengedjék az autóbuszokból a gyűlés több őrizetbe vett résztvevőjét, most egy csapat diákot próbál fedezni, ki akarja vezetni őket az egyetem udvaráról. Gumibottal sóznak a hátára. Az egyetemi adminisztrátorok mentik meg a professzort attól, hogy komolyabb verést kapjon – behúzzák a Kazimierz-palota ablakán.

Kiürül az egyetem udvara. A rendőrök a diákok után futnak, ütlegelik, majd a Szent Kereszt-templomnál, az Újvilág úton, a Bérkocsis utcában, a Staszic-palota előtt őrizetbe veszik őket. Az ütések alatt egyetlen szót kiabálnak a diákok: Gestapo!

Egy csapat tüntető eljut egészen az Alkotmány térig.

Délután a żoliborzi kerületi kapitányságról átszállítják a rendőrök Seweryn Blumsztajnt a Mostowski-palotában székelő fővárosi kapitányságra. A folyosón egy rendőr kísér egy fiút, aki a Szólásszabadságot! jelszót festette a kabátjára fehér festékkel, és fél napig így parádézott a városban. Egy rendőrtiszt ront ki az irodájából. Ráüvölt a gyerekre: Töröld le, kis szaros! A fiút kísérő rendőr zavartan magyarázkodik: Nem lehet, kapitány elvtárs, kérem, ez itt tárgyi bizonyíték!

Négy óra után a szintén tüntető műegyetemi hallgatók menete a belvárosba próbál vonulni. A rendőrség szétveri őket a Munkásegység téren. Késő este van már, amikor az utolsó tüntetést is feloszlatják a rendőrök.

(Gazeta Wyborcza, 2008. március 8. – részlet a Ma történt c. sorozatból)

Jegyzetek

1 A ZMS (Związek Młodzieży Socjalistycznej Szocialista Ifjúsági Szövetség) 1957-ben alakult szervezet, melynek legfőbb célja, hogy ideológiai utánpótlást biztosítson a LEMP számára. 1976-ig működött ezen a néven.

2 1964. március 14-én Aleksander Smolar kétmondatos nyílt levelet írt a minisztertanács elnökének, amelyben a cenzúra ellen tiltakozott. A levelet harmincnégy ismert értelmiségi írta alá, ezért emlegették később 34-ek levele néven.

3 Az ORMO (Ochotnicza Rezerwa Milicji Obywatelskiej – a Rendőrség Önkéntes Tartalékegysége) a rendőrséget erősítő paramilitáris szervezet volt, 1946-tól 1989-ig működött.

MIHÁLYI ZSUZSA FORDÍTÁSA

Megjelent: Magyar LETTRE Internationale, 2008 őszi, 70. szám. A szöveget Karádi Éva főszerkesztő szíves engedélyével közöljük. On-line: http://lettre.c3.hu/