Lapszemle

A múlt héten az Adevărul hétfői számával együtt könyvet is lehetett venni. Nicolae Iorga Tanácsok a sötétben című könyvét, amely a nagy író, történész, politikus – minek is nevezzük? – rádióban elhangzott beszédjeit tartalmazza, 61 rövid szónoklatot. Kíváncsi voltam rá. Mert mi annak idején, a sokoldalúan fejlett szocializmus korában egy szót sem tanultunk Iorgáról az iskolában, de még az egyetemen sem. Pedig az mégiscsak figyelemre méltó, hogy ez az ember 12 755 cikket és tanulmányt írt – igen, tizenkétezer hétszáz ötvenötöt! Az általa megjelentetett kötetek – vagyis könyvek – száma pedig 1003, vagyis egyezer három -, és időközben még írt 16 drámát is, egyetemi tanár volt, akadémikus, hol a Szenátus hol pedig a Képviselőház elnöke, egy időben tanügyminiszter, máskor pedig miniszterelnök. Nem szerette a vasgárdistákat, és azok gondolkodás nélkül megölték őt.

1940-ben, halálának hírére világszerte 47 egyetemen félárbócra eresztettél a lobogót – vagyis Iorga tatát nemcsak szép hazájában ismerték, hanem többek között Amerikában is, Angliában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban… Az albánok különösen tiszteltél, mert Iorga tata találta meg és tette közzé a legelső albán nyelvű szöveget – az albánoknak a mi Halotti beszédünkhöz hasonló, kivételes értékű nyelvemlékét.

Iorga tata most megjelent könyvéből egyebek mellett megtudhatjuk, hogy a két világháború közötti Romániában ugyanolyan rendetlenség volt, akár a mostaniban. Ugyanúgy uralkodott a korrupció. A falusiakról nem gondoskodott senki. Az iskolák funkcionális analfabétákat neveltek – ugyanúgy, mint most. A hivatali és egyéb beosztásokat pénzzel és befolyással szerezték – hadd, ne folytassuk… Csakhogy akkor, Iorga beszédjeinek elhangzásakor, 1931-et írtak, most pedig 2019-et írunk. Romániában tehát megállt az idő, akár a forgalom a Brassó és Ploiești közötti országúton. S nem a kisautók a hibásak ezért…

A másik szöveg, amelyik ugyancsak lelken ütött, Gheorghe Funar – bocsánat, doktor Gheorghe Funar – nemrég közzétett nyilatkozata, amelyben nem kér sem többet, sem pedig kevesebbet, mint Ferenc pápa romániai látogatásának a betiltását. Igen, jól hallották. S miért kéri ezt a doktor úr? Hát azért, mert a pápa elmerészkedik Csíksomlyóra is. És Funar szerint azért teszi ezt, hogy találkozzon ott Magyarország elnökével, a magyar miniszterelnökkel, az egész magyar kormánnyal, a magyar parlament összes tagjával, a magyar európarlamenti képviselőkkel, közöttük Tőkés Ladislauval – igen, így írja Funar mester-, továbbá a magyar szervezetek vezetőivel a Kárpát-medence valamennyi országából, és 100 000, magyar zászlót lobogtató zarándokkal, hogy bejelentsék Erdély elcsatolását Romániától. És ez nem mese! A Securitate – bocsánat, a SRI – már felderítette ezt, és Funar orrára kötötte. De a román kormány nem tesz semmit, sunyin hallgat csupán…

Ugyan miért hazudik ekkorát az egykori kolozsvári polgármester?

Doktor Funar úgy tesz, mint egy közönséges kéjnő az utcasarkon. Mutogatja magát, hogy észrevegyék. Hogy figyeljenek fel rá, mert jelöltette magát az idén sorra kerülő elnökválasztáson.

Én a két szerző közül inkább Iorga tatát választanám Románia elnökének, ha még élne. Két nacionalista közül a jobbat. Azt, aki alkotni is képes, és nem is keveset…

Forrás: Bukaresti Rádió, magyar nyelvű adás, Vélemény rovat, 2019. február 20.