(Amerikai négerlázadásokra)

Négernek lenni más hazában,

Nem tudni, ősök sírja merre domborul,

Rettegni úton, buszon, földalattin,

Melyen a város tamtam dombja domborul.

Négernek lenni ott, ahol fehérek

Fenkölt fensõbbséggel járnak részeg,

Reszketeg táncot, melyet tõlünk loptak,

Nem tudván, mi a hősi múlt és mi a holnap;

Négernek lenni ott, ahol fehérek

Rekedtre õrjöngve muttják, mi az ének.

Négernek lenni tiszta nyelvvel,

Fehér fogakkal, izzó testtel,

Figyelni mindig erre, arra,

Ne sértsek és nem sértsen hangos fajta;

Négernek lenni tiszta nyelvvel,

Ahol ünnep-nyomort tanul az ember.

Négernek lenni ott, ahol

Az éj, a mély, a félelem dalol,

Ahol szeretni tudnánk mindörökké,

S nem válna lelkünk morfium-ködökké;

Négernek lenni ott, ahol

Az elmúlás, a bamba kéj dalol.

Kormányzó úr! Nem bírjuk már sokáig,

Nevetve elpusztulunk mind egy szálig,

De éjsötét szívünk az égre tör,

Nem bújhatunk így az ostobák elöl,

Nevetve elpusztulunk mind egy szálig,

Kormányzó úr! Nem bírjuk már sokáig.

Forrás: Töklámpás. Versek. Kriterion, 1974