Kisebbségkutatás, ennek akadémiai intézménye(i), kutatóhálózat és tudományos önállóság, kutatási szabadság és véleményformáló tudományos szándékok… Ez a kulcstéma most, amikor a magyar kormányzat egyszerű parlamenti szavazógép-döntéssel rekvirálta a Magyar Tudományos Akadémiát.¹

Sokan nem tudjuk, minek, miért, hogyan és mi módon. Ennek egész (és hosszú, részletes) története itt nem férne bele sok tucat oldalba sem. A lényeg: a Széchenyi István magánjövedelméből a tudós társaság alapítására és működtetésére fölajánlott keretösszeg, százötven esztendős gyarapodása és a tudástőke megteremtésének világszinten is rangossá vált intézménye most a magyar kormányzat magánalapítványi zsebében kezdi intenzíven elveszíteni „közpénz jellegét”.

Fekete gyászba borultak az egyes kutatóintézetek honlapjai, fekete keretben közli az MTA a drámai végzet előzményeit és velejáróit, a kutató-professzorok, akadémikusok, a kutatóhálózat vidéki központjainak vezetői, a tudományos dolgozók képviseletei és a nemzetközi szolidaritás nyilvános dokumentumait.² Nem hallgathatunk mi sem. A romániai magyar sajtó (olyan és az, amelyik, úgy és ahogy) ugyancsak számos állásfoglalást közöl, nem utolsósorban a kisebbségkutatás erdélyi intézményeinek legjavát képviselő kutatók nyilatkozatait is.³

Érdemi vita e kérdésekről nemhogy nem zajlott, egyenesen „ellenjavallt” volt. Teljes egy éve folyik az akadémiai kutatóhelyek totális amortizációjára törekvés, majdnem egy éve semmi mást nem kutatnak a kutatók (molekuláris biológustól albán kisebbségkutatóig, ózonkutatótól agráregészségügyi fejlesztőig és nemzeti irodalom kutatójától a politikai rendszerelemzőig vagy a vezérdemokrácia és politikai mozgalmak kutatójától a kiberbiztonsági folyamatszervezőig), mint a túlélés esélyeit. Teszik ezt főmunkaidőn kívül, olykor azon belül is, teszik ezt egyetemi óráikon (a kutatók közel egyharmada rendszeres oktatója az egyetemeknek is, másik egynegyedük kutatási partnerségben áll az egyetemi pályázatok és akadémiai nemzetközi kapcsolatok szféráiban), s ezt teszik olykor az utcán, az MTA előtt, demonstrációkon fölvonulva, petíciókat aláírva is. Közben egy részük máris keresi a kalapját, hogy nyugatra távozzon, másik részük keresi a szerződött nyugati partnert, hogy lemondja a bármily kecsegtető közös kutatás holnapját, további egy részük máris átlép a tömegkommunikáció, tanácsadói és kutatói-szolgáltatói magánszféra valamely területére…, s még folytathatnánk a menekülési útvonalak részletrajzát. Mindenesetre közalkalmazotti jogviszonyukat a kormányrendelet mintegy azonnal megszünteti. Persze, csupán négy-ötezer emberről (és családjaikról) van szó – ez egy hatékonysági mutatókkal és világhódító GDP-val büszkélkedő kormányzatnak nem tétel. Összesen nincsenek százezren a közvetlenül itt kapaszkodók, s ezek egy része majd „alkalmazkodik” a várható átalakuláshoz, behódol az új intézményrendnek, melyet kormányközeli „sajátakadémia” üzemeltet majd, elfogadja a túlélési minimumot, „lemegy vállalkozói szférába”, megkeresi alig érvényes nexusait a kormányszférában… Menni fog ez, meglássátok…!

Jjjja, hogy épeszű kutató, aki már legalább fél évtizede nem tud partnert keresni a nyugati tudományos világban, mert nem lehet biztos abban, hogyha „anyagi felelősség teljes tudatában” aláír egy költségvetést, egy partnerségi nyilatkozatot, egy évekig alaposan előkészített kutatási szerződést, akkor azt vállalnia is kell majd emberi és szakmai felelősséggel…, márpedig a naponta változó adó-, döntésjogi-, főhatósági-alárendeltségi és költségvetési szabályrendszer mindezt nem teszi lehetővé, ez nem kérdése a bölcs „törvényhozónak”. Az sem, kivel fogja majd kutattatni gyermeke betegségét, anyósa politikai pszichológiai elfajzását, felesége élettársi undorát, kisebbik lánya jazz-balett képzésének művészeti-pedagógiai alapjait, apósa történelmi ismereteinek morálteológiai alapjait, bejárónője kisebbik fiának személyiségzavaros viselkedését és nagyobbik húga szexuális identitás-változásának problémáit… - mert ezek NEM HATÉKONY tudásterületek, s emiatt szükség sincs rájuk, értelmük sincs, fenntartásuk pedig lehetetlen, vagy kormányzati oldalról nem indokolható…!

Az, hogy az MTA állami költségvetése milyen módon sokszorozódik megtérülő kutatásokban, külföldi partnerségben, nemzetközi díjakban, pénzért és hatalom által sem megvásárolható elismerésben, szellemi tőkebefektetés és országimázs-javító tudás-imázs révén, ez nincs jelen a Palkovics-féle innováció-menedzselési tervben. Ott annyi van, hogy csökken az EU-tól várható támogatás, de itt a gyógyszeripari multik szférája, itt a tudástőke-befektetések állami jogvédelmének roppant hatékonyságot felmutató üzemága…, ebből még kitermelhető annyi, ami elvész az országtól undorral elforduló európai és tengerentúli tőkevisszavonás miatt. Itt és most kell pénz, a jövő nem érdekes! Hogy eladható, ezért megvehető, lenyúlható az MTA vidéki kutatóközpontjainak, nyaralóinak, intézményeinek egésze, még akutabb jövedéki kínálat! Ingatlanok, kastélyok, üdülők, balatoni kikötő, mátrai nyaraló, s a főépület díszei, szobrai, festményei, könyvtára… - no ezek már értékek, amelyeket jó lenne hazavinni, esetleg ha már nem fér a dél-afrikai bankszámlára, akkor venni egy egész szigetet is, ahová magánrepülőgéppel bármikor el lehet menni a kincseket megsimogatni. Amúgy meg trezor, a miénké, sőt a Zenyém, ne má, hogy bárkié-közé-nemzeté legyen…! Nekem az jobban kell, néhány öreg csóka meg legfennebb majd papol egy ideig, aztán „Bevégeztetett” kijelentéssel becsukja magára az ajtót. Nem lesz itt gond, testvérek, cseppet se…!

Hm…, hogy a „nemzetstratégia” része volt erdélyi kutatók és magyar kutatók partnersége, rengeteg közös kutatása, együttműködése diákok képzése, doktoriskolák működtetése, ETDK versenye, nemzetközi partnerség, térségi kooperációk, közös konferenciák, a kisebbségi magyarság problematikáinak elemzése terén…? Hát hol számít ez ahhoz képest, hogy minden a mienké lesz, a mi Tudósaink alkotnak majd saját akadémiát, díjazzák saját magukat és cselédsorukat, élvezik saját vagyontárgyaikat és világnagyra nőtt presztízsüket…, s ha a művészeti akadémia, az irodalmi terén ez megvalósult, s most már úton van a történelmi és nemzeti gyűjtemények átrajzolása, kisajátítása, lebontása és saját beruházásunk révén „újjáépítése” terén, menni fog ez a nagytudású MTA esetében is. Nemzetközi rang? Mi az? Olyan nekemnek is van, nézzenek oda…! Példaképpen a nemzeti bankelnök nemcsak további bankok inkubátorát tartya fenn, de lealigázta a pécsieket is, rögtön díszdoktor lett…, megkapta magának a félhasznos kecskeméti főiskolát, s legott fölfejlesztette saját nagytérségi egyetemmé, lenyelve másik három város másik három főiskoláját…, hát miért ne lehetne rögtön egy Matolcsy-egyetem, ennek révén pedig egy akadémia is…, hát minek ezeket a régi és butuska bácsikat emlegetni, akik szórták a pénzt csupa senkiházi elébe…, van itt innovatív tudás épp elegendő, lám a megoldások itt fekszenek a küszöb előtt…!

A kolozsvári kutatók, akadémiai oktatók, Toró Tibor, Kiss Tamás és Fosztó László, T. Szabó Levente és számos más erdélyi társadalomkutató nemcsak szolidaritási nyilatkozatot írt alá az MTA mellett, de számos megnyilatkozással, petíciókkal, a kisebbségi magyarokat érintő kérdések kutatásának kitettségét is hangsúlyozva foglalt állást. Érdemes lenne mindezt komolyabban venni szélesebb körben is. A magyar kormányzat már félig megvette a vajdasági magyarok képviseleti egységét és megosztottságot eredményezett mindez, hasonló a helyzet Kárpátalján, megint ugyanaz a felvidéki kisebbségi körben, most Szlovénia felé indul a Horvátországban már hasonlóképpen előkészített érdekvonat… Erdélyt és a romániai magyarságot azért nem említem, mert ott mindenki osztottabb is, tapasztaltabb is annál, hogysem „távoli kioktatásnak” tegyem ki – ezt meghagyom a magyar kormányzatnak!

De lehet, most még ideje lenne körülnézni, megébredni, mérlegelni. Amikor már késő lesz, úgyis hiába…! A magyarok tudományos akadémiája átélt több mint másfél évszázadot, és simán lenyúlható egy év alatt…! Mennyivel könnyebben lenyúlható egy kisebbségi véleménycsoport, egy megosztott érdekközösség, egy megtévesztett és kiszolgáltatott emberalakzat…? Nem kérdés. A jobb jövő már előttünk. Ugye érzitek, szagoljátok…? Egy trükk az egész, nevezzük mondjuk hatékonysági mutatónak, s rögtön én leszek a leghatékonyabb, egyrészt mert én hatok arra, mi legyen a mutató, mik legyenek a mértékek, kié legyen a haszon, s mennyi KÖZpénzből lehet olyasvalami, ami egyedül NEKEM termeli majd az aranytojást…!

Puskin-meséket meg már nem olvasunk. Mi komoly emberek vagyunk. Mesékre csak a bolsiknak meg a libsiknek van szükségük. Mi elhatározzuk, cselekszünk, eredményt produkálunk! Jöttünk, láttunk, győzünk. Ennyi. Cézári. S kész.

1 https://mta.hu/mta_hirei/elfogadta-az-orszaggyules-a-magyar-tudomanyos-akademiat-erinto-torvenyjavaslatot-109862

2 Pontosabbat és konkrétabbat lásd itt: https://mta.hu/ ; https://adf2019.com/ ; http://mta.hu/az-mta-es-az-itm-kozotti-koltsegvetesi-vita

3 Elvégeztetett. Lásd Maszol, https://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/113691-elvegeztetett-erdelyi-kutatok-a-budapesten-elfogadott-mta-torvenyr-l-frissitve ; https://mta.hu/mta_hirei/az-akademiat-tamogato-levelek-es-nyilatkozatok-109370