Periszkóp-klasszikusok

Ezt a megállapítást elég gyakran hallani és olvasni mostanában, olyan németek és külföldiek ajkáról, illetve tolláról, akik nem azonosítják ugyan magukat a náci mozgalommal, de azért… Objektivitás okából szokták megjegyezni, hogy persze, persze, a nácizmus nem rendes dolog, túlkapásai mindenesetre elítélendők, de azért az tagadhatatlan, hogy Hitler „személyileg” abszolút tisztességes ember, egyéni becsületességéhez és jóhiszeműségéhez nem fér szó, ő valóban jót akar, meg van győződve arról, hogy céljai és eszközei a német haza javát fogják szolgálni. Ezt mondják, és ebben megnyugszanak.

Vannak azonban olyanok is, akik ebben nem nyugszanak meg. Hitler tisztességes ember, és én mégis nyugtalan vagyok: vannak olyanok is, akik így gondolkoznak, és ebben teljesen igazuk van.

Miért tisztességes ember Hitler? Azért, mert nem fogad el pénzt, ami nem illeti meg, mert mozgalmával nem az a célja, hogy milliomos legyen. Ezt mindenki hajlandó elismerni, még akkor is, ha erre pozitív, döntő bizonyítékok nincsenek. Mindenki hajlandó elismerni, hogy a náci vezér nem akar meggazdagodni, hogy nem fogad el pénzt a saját személyes céljaira, hogy nincsenek titkos holding-vállalatai Liechtensteinben. Azt az összeget, amit a német nehézipar egy részétől mozgalmi célokra kap, hiánytalanul mozgalmi célokra adja ki, az utolsó pfennigig Angrifj-re, Völkischer Beobachter-re, rohamcsapat-zsoldra, plakátokra, revolverekre, géppuskákra és bombákra költi. Ennyire tisztességes ember! Egy pfenniget sem tart meg magának, még nem vett autót, egyszerűen öltözködik, jobb szereti a puritán és könnyen mosható barna inget a költséges selyemfehérneműnél. Ez mind nagyon szép, és az is nagyon szép lesz, hogy ha majd átvette a kormányt, akkor sem lesznek egyéni, önző céljai, és meg fog elégedni szerény birodalmi kancellári fizetésével. E tekintetben tehát, a jelek szerint, Hitler valóban tisztességes ember. Aránylag tisztességesnek mondható, még akkor is, ha egy kissé túlmegyünk a morál hétköznapian leegyszerűsített, pszichológiátlan értelmezésén, amely nem tekint mást önző célnak, mint a meggazdagodás célját, és elfelejti, hogy amit az egyik embernek a nagy bankszámla jelent, azt a másik embernek a dicsőség és a hatalom jelenti. Nietzsche mondta, hogy az ember mindig csak arról mond le, amire nincs szüksége, és ha Hitler lemond a meggazdagodásról, úgy erre nincs szüksége, ha viszont nem mond le a hatalomrajutásról, a dicsőségről és a diktátori magaslatról, úgy erre szüksége van, éppen úgy, mint Rothschildnak a milliókra. Kétségbe lehetne vonni annak az embernek a tisztességét, aki a maga hatalomrajutása és dicsősége érdekében a legnagyobb áldozatokat – hozatja másokkal: de jelen esetben ne vonjuk kétségbe, és fogadjuk el, hogy Hitler tisztességes, mert még nincs vagyona, mert lelkiismeretesen bánik a párt szubvenciójával, és valósággal a fogához veri a kézigránátot.

Szóval, Hitler tisztességes ember – de ez még nem minden. Elég szomorú igényredukciót jelent a tömegek részéről, hogy már attól is meghatódnak, hogy egy politikus nem közismert panamista. Ez szomorú és veszélyes dolog, mert az ilyen politikus, azzal az egyszerű negatív ténnyel, hogy nincsenek piszkos üzletei, már híveket is szerez magának, és jogot formál az ünnepeltetésre. Az emberek egy ilyen negatív tulajdonság ellenére hajlandók sok pozitívat elfelejteni és nem észrevenni.

Elfelejtik például azt, hogy a náci vezérek egyéni tisztessége még nem teszi tisztességessé azt a mozgalmat, amely más, legalább olyan tisztességes emberek sokkal nagyobb tömegét legyilkolja vagy le akarja gyilkolni, és mindenesetre rabságba és előbb-utóbb nyomorba akarja süllyeszteni. A mozgalom vezérei és tagjai a maguk számára egy fillért sem fogadnak el a nehézipar intrikusaitól, de elfogadnak milliókat a mozgalom részére, és ezért kellő ellenszolgáltatást is végeznek. Ezenkívül: nem tisztességesek, mert zavaros jelszavakkal olyan ígéreteket tesznek a tömegeknek, amelyeket nem tudnak, és nyilván nem is akarnak megtartani. Nem tisztességesek, mert tűzzel és vassal maguk alá akarnak gyűrni egy hatalmas népet, és összes ígéreteik ellenére is ki akarják élezni a társadalmi igazságtalanságokat, és fokozni akarják a dolgozók szenvedéseit. Egyénileg tisztességesek – de csak annyiban, hogy tisztességesen szolgálják ki kevésbé tisztességes megbízóikat, akik meg akarnak gazdagodni rajtuk. Azoknak, akiket agyonlőnek, felrobbantanak vagy rabszolgává tesznek, meglehetősen mindegy, hogy akik ezt tették velük, egyénileg korrekt úriemberek, és sohasem loptak ezüstkanalat.

Ha Hitler igazán tisztességes ember volna, akkor végiggondolná és áttekintené az összes összefüggéseket, és belátná, hogy árt a tömegeknek, és árt a haladásnak. Ha igazán tisztességes volna, nem tudna magában hinni. Mert nem elég tisztességesen kezelni a pénzügyeket, és tisztességesen érezni: gondolkozni is tisztességesen kell. Ez a legfontosabb és legnehezebb kelléke a tisztességnek. És ezért nem hat egy cseppet sem megnyugtatóan az a széltében-hosszában hangoztatott axióma, hogy Hitler tisztességes ember.

(1932)