Lapszemle

Nemrég jelent meg Szabó Tünde tanulmánya Trianon erdélyi vonatkozásairól – vagyis a megkülönböztetés és a román térhódítás szakszerű kivitelezéséről.

Kezdve az utcák és a terek átnevezésével – így lett például Kolozsváron a Hunyadi János tér Ștefan cel Mare térré vagy a Jókai utcából Iorga utca, Erdély szerte ledöntöttek vagy megrongáltak számos emlékművet, így például az 1848-as hősökét, mindez ma már számba sem jön.

Sokkal fájdalmasabb az, ami az oktatásban történt. Az állami iskolák fokozatosan román tannyelvűvé váltak – még ott is, ahol inkább csak magyar anyanyelvű tanulók voltak – például Székelyföldön vagy pedig több Szatmár megyei helységben. Eleinte csak a román nyelvet, a történelmet és a földrajzot tanulták románul, aztán később rendre minden tantárgyat románul tanítottak. Elemezték a diákok nevét, és ha azt román eredetűnek találták, a diákot románnak tekintették, és kizárólag csak román nyelven tanulhatott. Ugye, tudományosan oldották meg a kérdést!

De, ami ennél is érdekesebb: a román állam nem támogatta anyagilag a magyar felekezeti iskolákat. Sőt, az 1921-es földreform során elvették a magyar felekezetek erdő- és földbirtokait. Így a felekezeti iskolák már csak a tandíjakból tarthatták fenn magukat. Meg is sínylette ezt sok gyermek. A román iskola viszont ingyenes volt – az ortodox plébániák helyi birtokai megmaradtak. Mi ez, ha nem diszkrimináció a javából?! Még csak azt tennénk hozzá, hogy a magyar felekezeti iskolák végzettjei különbözeti vizsgát kellett, hogy tegyenek – különben nem ismerték el a végzettségüket. Ez is megkülönböztetés, nemde?

És Trianon után a román hatóságok hasonló munkát végeztek az erdélyi egyetemeken és főiskolákon is. Kolozsváron 1918-ban az egyetemisták 90 százaléka magyar volt – a húszas években viszont 65—70 százalékuk román anyanyelvű. Az is figyelemre méltó, hogy 1919-et követően az erdélyi magyar egyetemisták zöme külföldi egyetemekre ment, vagy nem tanult tovább. Az is érdekes, hogy a kolozsvári románosított egyetem tanárainak kétharmada a Regátból érkezett. Onisifor Ghibu, a nagy átalakítás lebonyolítója nem volt megelégedve velük. Szerinte a Regátból érkezett tanárok felkészületlenek voltak, és jó balkáni szokás szerint a családtagjaiknak is vállallatuknál, vagyis az egyetemen szereztek állást, és jellemző volt az is, hogy gyakran csúszópénzért tartották a markuk…

Helyben vagyunk! Ismerős a kép. Miként az is, hogy a Kolozsvári Egyetemre Besszarábiából hoztak diákokat, és nemcsak azért, hogy megfelelő legyen a nemzetiségi összetétel, hanem azért is, mert ott – a Pruton túl – nem mertek egyetemet létesíteni, nehogy az előbb vagy utóbb az oroszok – bocsánat, a szovjetek – kezébe kerüljön. Ennél már csak az döbbenetesebb, hogy még az erdélyi románok sem bíztak a regátiakban. Trianon után a legnagyobb erdélyi román bank, az Albina Nagyszebenből Budapestre menekítette összes pénztartalékát és aranykészletét.

Nehéz idők voltak. Próbatétel – melyet, ha kiálltunk, mindannyian – erdélyi románok, magyarok, szászok, zsidók -, emberileg többek lettünk, és talán erősebbek. Én legalább is azt hiszem…

Zsehránszky István

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2020. július 22.