Ez év január elsején hatályba lépett új médiatörvényünk a támadások folyamatos kereszttüzében áll. Nemcsak a hazai, de a külföldi sajtó részéről is. E tiltakozás részeként már két alkalommal szerveztek civil tüntetést és hamarosan megtartják a harmadikat is. A tüntetések szervezői minden alkalommal nyomatékosították azon kérésüket, hogy politikusok ne vegyenek részt ezeken a megmozdulásokon. Az új törvénnyel szemben kering az interneten egy dal, mely a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának elnöknőjéről, a „médiacárnő”-ről szól: Szalai Annamáriáról. A dal eredeti változata a Kaukázus együttes Szalai Éva című száma volt. A zenészek a dalszöveg átírásával fejezték ki ellenérzésüket az új törvénnyel kapcsolatban. Dolgozatomban erről a dalról, valamint a politikai ellenállás ilyen típusú, ha úgy tetszik, zenés formájáról fogok írni.

A sokszor látványos eszközöket használó tiltakozó akciók a legszembetűnőbb formái a társadalmi mozgalmaknak,¹ a nagyobb nyilvánosság és a média figyelme elérése érdekében. A mozgalom jelképeiben, szövegeiben olyan társadalmi berendezkedést jelenítenek meg, melynek elérése a mozgalom követőinek célja. Ralph H. Turner és Lewis M. Killian Collective behaviour című könyvükben a társadalmi mozgalmakat a következőképpen határozzák meg: „…egy bizonyos változásért vagy annak ellenében bizonyos folytatólagossággal cselekvő közösség”.² A társadalmi mozgalom folytonosságának megjelenését a stratégiában, a munkamegosztásban, a vezetők személyében és a csoport identitásában látják. Aktivistáit, szimpatizánsait közös identitás köti össze, így elhatárolódnak a társadalmon belül. Olyan szubkulturális elemek, mint a zene vagy a ruházat, elősegítik más, addig nem résztvevő egyének bekapcsolódását is a mozgalomba. Kérdés, mennyire tekinthető társadalmi mozgalomnak ez a dal. Azonban úgy gondolom, hogy azokat, akiknek elnyerte tetszését, összeköti ez. Tehát ugyanolyan véleménnyel vannak róla és mindezt kifejezésre juttatják a „like” gomb megnyomásával a közösségi oldalakon, illetve azáltal, hogy továbbítják ismerőseiknek. Ez még kevés ahhoz, hogy közös identitásról beszéljünk, de ezek a cselekedetek azt mutatják, hogy hasonlóan gondolkoznak. Legalább is ebben a kérdésben. A kollektív cselekvés elmélete szerint a közös cselekvések szándéka a társadalomban meglévő feszültségek csökkentése. Ha ezt a nézetet rávetítjük a főszereplő dalunkra, akkor azt mondhatjuk, hogy a médiatörvény által gerjesztett társadalmi feszültség redukálását úgy éri el, hogy viccet csinál a törvényből. Az egész szituációt figurázzák ki a dalszöveggel a szerzők. A törvénnyel kapcsolatos kritikákat használják fel és építik bele a dalszövegbe. Ezt úgy teszik, hogy egy pozitívumként állítják be a törvényt.

Véleményem szerint nem tekinthetünk szubkultúraként azokra, akik részt vesznek ebben a civil ellenállásban, tiltakozásban a médiatörvénnyel kapcsolatban, mert nem rendelkeznek saját szokásokkal, normákkal, szimbólumokkal.³ Ez a dal és annak szerzői nem emblematikus figurái a mozgalomnak, ezért nem is tartom szubkulturális elemnek.

E tiltakozás részeként kialakult egy „második” vagy „alternatív” nyilvánosság (Gavra Gábor),⁴ melynek részét képezi ez a dal is. Ide sorolnám azokat az eseményeket, vagy „event”-eket is, melyeket az eddigi tüntetések szervezői készítettek a közösségi oldalakon. Kérdés, kik a tagjai ennek a nyilvánosságnak. A tüntetések szervezői egy profilképet készítettek és azon keresztül kommunikálnak. A múltkori megmozduláson ismertebb arcok is felléptek (Bakáts Tibor, Gryllus Dorottya, Bródy János), de ők nem tekinthetőek az egész szervezkedés vezetőinek. Valószínűleg egy alulról jövő, civil kezdeményezésről van szó, mely a web 2.0 kommunikációs csatornáit használja az emberek, leendő szimpatizánsaik eléréséhez. Ezt a jelenséget, mikor a kommunikációs csatornákon keresztül kívánják az emberek sérelmeit aktivizálni, áthidalásnak hívják. Jelen esetben nem feltétlenül sérelemről beszélünk, inkább elégedetlenség, vagy harag az, ami motiválhatja a megmozduláson résztvevőket. Ugyanezek a motivációk késztetik az embereket, hogy megosszák ismerőseikkel a tárgyalt dalt.

A dal eredetije a Kaukázus együttes Szalai Éva című száma. Suta szerelmi vallomás Szalai Évához, akinek a tenyerén gumicukorként olvad el a férfi.⁵ Semmiféle politikai tartalommal nem bír a dal. Ellenben az átirattal: Szalai Panni (helló, médiatörvény!).⁶ A Négyeshármas formáció egy rádiós műsorvezető triót takar, akiknek a Radio Q-n megy Négyeshármas családi szórakoztató ellenbulvár magazinjuk.⁷ Saussure szerint a nyelv egy olyan mechanizmus, mely meghatározza, mi tesz egy tárgyat azzá, ami. Valóságot teremt. Lássuk, milyen valóság jelenik meg a Szalai Panni című gyöngyszemben!

„Szabad a szó, csak legyen a kezeden

szabadsághős vagy, szívem, gyere velem

Szalai Panni, te vagy mindenem

együtt blogokat tiltunk az interweben.

úgy érzem én, hogy még csak most vagyunk a legelején

hogy ellenőrnő vagy, annyira jó

bekerült a radar alá, ami odavaló

hányszor segítettél már

és sosem hagytál cserbe’

hányan kerültek már mögéd pártba’ nyakkendőbe’

szabad szólnod, ha majd szóltam

nem szabad ellenkezni

szabad Szalai Pannával az édenkertről ódát zengni.

igen, igen

igen, igen

igen, igen.”

Mind ebben, mind az eredeti dalban közös, hogy a címszereplő nő egy erős, a férfiak fölött álló személy. Mindenhatónak ábrázolják a nőket. Azonban Szalai Éva „csak” a férfiakat hajtja uralma alá, Szalai Panni a médiát is. A médiatörvénnyel szembeni kritikák, aggályok köszönnek vissza a szövegvilágban: túl nagy hatalommal rendelkezik a Médiatanács, csak a kormánypárt tagjai ülnek a tanács soraiban stb. Ezt a hatalmat jelképezi, hogy ellenőrnőnek titulálják a címszereplőt. Talán a leginkább érzékletesen és összefoglalóan a következő sor írja le a törvénnyel szemben megjelent kritikák lényegét: „szabad szólnod, ha majd szóltam”. A „radar” szó is az ellenőrzést szimbolizálja. Szalai Panni kezébe olyan legitim erő került, melynek segítségével befolyással bír az internetes médiumokra, ő szabja meg, ki szólalhat fel. Sőt a szövegből az is kiderül, engedélyétől függ, milyen témákról lehet „ódát zengni”. Nem használnak kétértelmű, többjelentésű szavakat, képeket. Egyértelmű, mi a dal témája és az, hogyan viszonyulnak ehhez a témához, tehát a médiatörvényhez a szerzők. A dalszöveg a „politikai ellenállás kódolt szóhasználata” (Szántó András).⁸ Könnyen megjegyezhető szövegvilágával és az internet nyújtotta lehetőségekkel élve hamar sok emberhez el tud jutni a dal. Ezt igazolja is, hogy már több mint 20.000-en hallgatták meg. A dalt azért sem tekinthetjük egy flash mob-nak, mert a flash mob-ok résztvevői a performance pillanatában találkoznak csak és legtöbbjük nem ismeri a másikat.⁹ Nincsen előzetes vagy utólagos találkozó közöttük. Viszont ezt a dalt a szimpatizánsok olyanoknak küldik tovább, akikről nemcsak azt feltételezik, hogy elnyeri tetszésüket, hanem ismerik is őket személyesen.

Továbbra is nyitott, minek tekinthetjük ezt a dalt. Leszögezhetjük, hogy az aktuálpolitikával szemben íródott és azok körében talál szimpátiára, akik nem támogatják a fülkeforradalomból győztesen kikerülő kormány törvényét. A tüntetések, közösségi oldalakon felbukkanó szimpátia-oldalak, események tagjai identitásában lehet a dal egy közös kulturális elem. Nem tartom sem flash mobnak, sem smart mobnak,¹⁰ mivel nem egy váratlan utcai performanszról beszélünk. A médiatörvénnyel szemben kialakult civil ellenállás része, hozzátartozik. Azonban ez a civil ellenállás már tekinthető úgynevezett smart mob-nak, mert „online szerveződő offline demonstráció”,¹¹ mely nyílt politikai üzenetet tartalmaz. A közösségi oldalakon a szervezők elküldik a meghívókat, melyeket a szimpatizánsok továbbterjesztenek és a meghirdetett időpontban és helyszínen megjelennek az aktív támogatók. Eddig főleg a médiatörvénnyel szemben jöttek létre civil kezdeményezésű tüntetések, de a jövőben az újabb törvény-tervezetek, mint például az új felsőoktatási törvény miatt lehetnek még hasonló megmozdulások itthon. Érdekes lenne abban az esetben megfigyelni, mennyire hasonlít egymáshoz az a két társadalmi bázis, akik majd részt vesznek ezeken. Átalakul-e egy a kormánnyal szembeni, általános társadalmi megmozdulássá a mostani szerveződés?

A zene több célt is szolgálhat kezdve az örömszerzésen át a komolyabb mondanivaló közvetítéséig. Vannak olyanok, akik számára kifejezetten a politikai ellenállás kifejezési formája: ők az oromo¹² művészek. Az oromia-i származású zenészek, dalszerzők dalaikon át buzdítanak ellenállásra vagy éppen társaik emberi jogait hangsúlyozva akarják felhívni a figyelmünket helyzetükre. A Szalai Panni (helló médiatörvény!) című dal eszközként szolgál arra, hogy ráirányítsa a figyelmünket az új médiatörvényre, eleme legyen a törvénnyel szemben kialakult civil ellenállásnak és ironikusan oldja a társadalomban meglévő esetleges feszültségeket, melyeket a törvény generált eddig.

Felhasznált irodalom

Mikecz Dániel (2008) 2010 Az ellenállás kultúrája. Politikatudományi Szemle, 2010. 2:110-126. On-line: www.poltudszemle.hu/szamok/2010_2szam/2010_2_mikecz.pdf

Havasréti József 2006 Alternatív regiszterek: a kulturális ellenállás formái a magyar neoavantgárban. Budapest, Typotex Kiadó.

Meixner Boglárka – Körmendi Zsófia 2007 Budapesti flashmobok. ELTE TáTK TDK prezentáció.

Turner, Ralph H. – Killian, Lewis M. (1957) 1987 Collective behaviour. (3nd ed.) Englewood Cliffs, New Jersey, Prentice-Hall.

Elektronikus források

http://www.youtube.com/watch?v=If79Zij--z0

http://www.youtube.com/watch?v=zBWyvZE5r_o

http://www.radioq.hu/index.php?page=musor&musor=64

http://en.wikipedia.org/wiki/Oromia_Region,; http://www.opride.com/oromsis/others/544-oromo-art-as-political-resistance.html

1 Mikecz Dániel: Az ellenállás kultúrája

2 Turner-Killian, 1957:308

3 Havasréti József: Alternatív regiszterek: a kulturális ellenállás formái a magyar neoavantgárdban Typotex Kiadó, Budapest 2006 100.oldal

4 Uo.

5 http://www.youtube.com/watch?v=If79Zij--z0

6 http://www.youtube.com/watch?v=zBWyvZE5r_o

7 http://www.radioq.hu/index.php?page=musor&musor=64

8 Havasréti József, i.m.

9 Meixner – Körmendi 2007

10 Meixner – Körmendi i.m.

11 Meixner – Körmendi i.m.

12 Oromia-ból származnak az oromok, akik az etnikailag megosztott Etiópia középső területén laknak. Ld. még: http://en.wikipedia.org/wiki/Oromia_Region, http://www.opride.com/oromsis/others/544-oromo-art-as-political-resistance.html