Lapszemle

Kedves barátom, AGA egy megrázó tanulmányt küldött – háziolvasmányként. Tanítványa, egy hölgy írta, egy kultúr-antropológus, aki menekülttáborban dolgozott Bicskén, amikor ott még nem húzták le rolót – bocsánat, nem építettek kerítést a magyar határra. A felnőtt kísérő nélkül érkezett 18 éven aluli gyermekeket készítették fel a befogadásra. Volt még ilyen is… Mint írja: a befogadó közösség kulturális szokásainak, viselkedésformáinak és normáinak elsajátítását segítették, miközben a migráns gyermekek megőrizhették saját identitásuk egy részét is. Hát, ez a bökkenő! A beilleszkedés csonkított identitást jelentett – ami káros az egyén személyiségfejlődése szempontjából. Tehát, nem kell csodálkoznunk azon, hogy a beilleszkedési táborokból csalódott, reményvesztett és kiábrándult gyermekek kerültek ki. Jövendőbeli terroristák – többek között. A közép- és keleteurópai társadalmak idegenellenességének áldozatai. Legyen szó a visegrádi négyekről vagy akár a feléjük közeledő Románia polgárairól – tennénk hozzá –, akik a szegény migráns gyereket integrálták egykor, vagy integrálják ma is. El kellene felejteni azt a szót, hogy integrálás.

Mert ez történik velünk is, és általában a kisebbségiekkel Európának ezen a részén. Lehet, hogy Nyugaton már nem gond; ott már meg is történt – Franciaországban, Németországban. Ott mindenki német, mindenki francia… Itt pedig – még egy ideig – magyar nemzetiségű román, például. Aztán már csak román – „nemzetiségre való tekintet nélkül”. Lám, lám, előjön a nemzeti kommunizmus idején használt kifejezés.

Akárcsak az, hogy az emberek beletörődnek a helyzetükbe, elfásulnak – figyelmeztet rá a tanulmány írója -, csendben tűrik, bocsánat: tűrjük az igazságtalanságokat. Ami a diktatúrák öröksége, és lehetőség újabb diktatúrák létrejöttéhez. A nemzeti szocializmushoz, például. Aztán integrálnak minket is, mint a migránsokat. Mert – tennénk hozzá – legalábbis nálunk elképesztő a hasonlóság a migránsokat terelő embercsempészek és a hatalmon lévő politikusok között. Nehogy úgy járjunk mi is, mint a migránsok – csakhogy saját szülőhazánkban.

Persze, járhatunk jobban is, mint például a Nemzeti Liberális Párt vezére, aki egy brassói magyar szekus fia, s magyar létére a legnagyobb magyarfaló Romániában.

Jellemző, hogy a hölgy tanulmánya hol jelent meg – a magyardiplo.hu nevű honlapon. Kíváncsi voltam rá, és kinyitottam. Ez a honlap a Le Monde diplomatique magyar kiadása. És a tanulmány 2011-ben jelent meg; még csak nem is most, 2018-ban. Vagyis már akkor sem volt helye a magyarországi sajtóban? Haladunk, nem mondom… A hölgyet különben kirúgták az állásából, amikor befogadott egy menekült fiút. Azt, aki magyar akart lenni; szerette és énekelte a Himnuszt; és tehetséges focista volt – arról álmodott, hogy a magyar válogatottban fog játszani majd. Mindez álom maradt... A hatóságok gondoskodtak róla, hogy az maradjon.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2018. november 28.