Rövid útmutató az információkban tévelygőknek

Olvasom egy angol nyelvészkedő blogban (Dictionary.com), hogy az idei év ’legnépszerűbb’ – szerte a világon legtöbbet használt, legtöbbször említett stb. – szava a ’misinformation’ volt. Még magyarítani se kell: (a nyomokban még talán föllelhető) latinos műveltségünkkel kapásból megértjük, hogy ez csak egy információval kapcsolatos negatív töltésű szó lehet. Visszaemlékezem: egykor – divatszóval anno – pozitív töltésűek voltak az év szavai, mint pl. beauty, love, cooperation – szépség, szerelem, együttműködés...

A különböző szótárakban ilyen magyar megfelelőkre leltem a mostani ’vezérszóra’: félrevezető tájékoztatás, téves tájékoztatás, rossz információ, hamis információ, hamis értesülés, álhír, rémhír, tévhit, téves értesülés, téves értesítés, téves informáltság. Látjuk: több az ’aktív’ (szándékos), mint a passzív (az elszenvedett) cselekvés/történés – azaz, leginkább félretájékoztatják az embert (az embereket), aki(k) – ezáltal – akár akaratlanul is tévesen tájékozottakká válnak. A legtöbb tekintélyelvű (parancsuralmi stb.) diktatórikus rendszerben viszont a ’misinformation’ a tájékoztatás alapesete; a különféle kormányzati, kormányközeli, ’közszolgálati’ és egyéb médiumok fegyvertárának Göbbels óta (és már az őelőtti ősidőktől fogva) legtöbbet használt, igen hatékony és olcsó harci eszköze. (Ld. még: egy pletykás vénasszony fölérhet egy atombombával.)

A ’mizinformáció’ – bár ilyen formában magyar szövegkörnyezetben még nem találkoztam vele – olyan félrevezető (téves, hamis, rossz) közlés, amely a közlő (félrevezető) szándékától függetlenül is terjed, rögződik, további hasonló közlések alapjául szolgál. Megfogalmazása általában megfelel a ’célközönség’ (a ’közvélemény’) elvárásainak, amiért is az valósághű (megbízható, valósághű, jó) információnak fogadja el, és ebbéli meggyőződésében legtöbbször igen nehéz megingatni. Emiatt alkalmas ’sulykolásra’ szánt téveszmék, álhírek, rémhírek, hírlapi kacsák és más hazugságok terjesztésére. Az autoritárius, totalitárius és más önkényuralmi rendszerek ezért is élnek vele előszeretettel. Egy végtelenül szélesíthető, sokoldalú és viszonylag takarékos fegyver, amely egyaránt bevethető a ’talpasok’ és az ’elitcsapatok’ ellenében. Egyben ’fegyverzet-család’ is: felöleli a dezinformációtól a konteókig és a fake-news-okig a végtelenül sok népbutító (tömegtudat-pusztító...) harceszközt. Mindennek immár komoly ’szakirodalma’ is van – de jóval több a hivatásos – és amatőr – művelője (és elszenvedője).

Rövid szószedetem sem teljességre, sem szakmai pontosságra nem törekszik, csupán néhány – a mizinformációhoz csatolható – gyakori (sokszor angol nyelven ’bevezetett’) példát hoz föl, eligazításul a ’tévelygőknek’:

– Dezinformálás: tudatos félrevezetés, manipulált propaganda. Ősi, nagy hagyományú műfaj. Még háborúkat is lehet nyerni vele; emlékezzünk – mondjuk – a normandiai partraszállást megelőző ’cselekre’ (hamis haditerv egy katonatisztnek álcázott vízihullánál, papírmasé tankok és repülők Dovernél a náci légi felderítők megtévesztésére). De a Marosvásárhely környéki románokat is elsősorban félretájékoztatással uszították a magyarok ellen 1990 fekete márciusában.

– Fake-news: angol szóösszetétel: hamis, koholt, cinkelt vagy más – előre megfontolt szándékú csalással előállított – hírre vonatkozik; a szenzációkeltés (-hajhászás) kedvelt eszköze, különösen alkalmas karaktergyilkolásra (diszkreditálásra) vagy celebgyártásra. Az előbbire jó példa a ’sorosozás’ vagy a finnugor gének cáfolása, az utóbbira ezernyit válogathatunk a bulvársajtóból

– Post-truth: az igazságon túli (az igazság utáni, a valóság mögötti) világ fölemlegetése – olyan szellemi (?) tér, melyben a tények nem számítanak, irrelevánsak és ’súlytalanok’ a – legtöbbször érzelmi töltésű – személyes meggyőződések, vélekedések, rögeszmék és téveszmék mindent elsöprő (egészpályás) letámadásával szemben. Érdemes megjegyezni: jó két éve ez volt az év szava (ugyanezen a fórumon) – azóta márt ezen is túl vagyunk, mint az igazságon... (A minap olvastam egy interjúban: ’Putyin nemcsak Orbánt, hanem Trumpot is elbűvölte: mind Trump, mind pedig Orbán magáévá tette az igazság utáni világ mantráját, amely szerint túl nehéz lenne eldönteni és tudni, mik a tények a fontos kérdésekben.’ Rímel erre a magyar miniszterelnök egyik megnyilatkozása a ’menedékes’ macedón Gruevszki kapcsán: ’Én magam sem tudom, hogy mi igaz és mi nem igaz, mert ezt szinte lehetetlen eldönteni.’) Szakértők rámutatnak, hogy a post-truth jelenség részben azért erősödött meg, mert lusták lettünk olvasni (két idevágó rövidítéssel: a pontos tényfeltárás vagy TL (too long – túl hosszú) vagy DR (didn’t read – nem olvastam róla semmit) – és mérlegelés helyett inkább érzelmi-kényelmi alapon döntünk (azt hisszük el, amit nagyon el akarunk hinni... ahogyan a jósnőnek is elhiszik minden évben a pártában maradottak, hogy férjhez mennek, pedig már tavaly /tavalyelőtt stb./ sem volt esküvő)... És még egy adalék a lustasághoz (a katolikusoknál ennek a terminus technikusa a ’jóra való restség’): fölmérték, hogy a brit szavazók egy kis (de nem elhanyagolható) része úgy szavazott a Brexitre, hogy azt hitte: az egy politikai párt...

– Konteó (az angol conspiracy theory magyarosított rövidítése): összeesküvés-elmélet. Minden mögött valamilyen összeesküvés áll (az előbbi – a post-truth – unokatestvére: mivel titkos összeesküvésekről van szó, senki sem tudhatja, mi igaz és mi nem). A finnugristák mögött a Budenz-féle habsburgisták rejtőznek; a CEU, a közép-európai egyetem mögött a Soros; a Soros mögött meg a zsidók. (Ennek egyik leegyszerűsített változata a Nagy Zsidó Összeesküvés elmélete és protokollja: minden rossz mögött a zsidók vannak…)

– Homofília (angolul: homophily) ebben a témakörben – általában a ’politikában’ – nem a homoszuexualitás egyik formája (mint pl. a nekrofília...), hanem a valamilyen közös vonások (gender, életkor, etnikum, hiedelmek-rögeszmék, akár vallás) alapján szerveződő közösségek, baráti társaságok érdekérvényesítése. Vagyis: nem a – pártközi, parlamenti, utcai – közbeszédben mindennapossá lett ’buzizásról’ van szó (bár ennek alapján is lehet közösséget szervezni). A szavak jelentésének pontosításáról ld. még az állítólagos vatikáni körlevelet, miszerint az ágyban – akció közben – elhangzott ’Istenem!’, ’Atyám!’, ’Jézusom!’ stb. megnyilvánulások nem számítanak imának.

– Bubble – az angol(amerikai) szó fő értelme hólyag, buborék – de ez is mást jelent az információban: a meglévő rögeszmék megerősítésére utal az ugyanolyan rögeszmékkel átitatottak zárt körében. Van számos negatív értelme is (csalás, panamázás, üres látszat és hasonlók); a bubble-headed nagyon buta embert (üres hólyagot...) jelöl, a bubble gum pedig a fölfújható amerikai rágógumi (néhányan még emlékezhetünk átkos-béli kamasz vágyaink e retró tárgyára).

- Visszhang-szoba ( eredetileg: echo chamber – nem tévesztendő azonban össze a budapesti Echo TV-vel! – bárminémű hasonlóság csupán a perverz, sorosbérenc képzelet szülötte) olyan információs környezetet jelöl, melyben csak egyes ’sulykolandó’ vélemények, /tév-, rög-/eszmék visszhangoznak, elnyomva bármilyen más hangot.

– Véleményformáló (angolszászul influencer) – az a személy vagy intézmény, melynek lehetősége és ereje van az emberek széles tömegének a befolyásolására (a birtokában lévő, irányítása alá vont stb. hagyományos vagy szociális médiumok révén).

– Gatekeeper (jelentése kb. kapus, portás) – a szó maga nálunk még nem terjedt el, a tevékenység viszont már nagyon is: az a személy (intézmény) amelyik ellenőrzi a hozzáférést az információkhoz (tényekhez, forrásokhoz), legtöbbször meg is mondja, ezeket miképpen lehet fölhasználni. A hasonló döntőbíráskodókat régebben egyszerűen cenzoroknak nevezték.

Itt önkényesen megszakítom az alapfogalmak fölsorolását, több tucatnyi marad még várólistán. De talán a föntiek is eligazítanak néhány fontosabb vonatkozásban.

Nomármost, summázva: ha egy kormány tagja vagy szóvivője nyilvánosan visszautasítja, hogy Gruevszki (az új Macedóniai Nagy, csak nem Sándor...) Magyarországra menekülését magyar diplomaták segítették (hogy ’részt vettek volna bármiféle embercsempészetben vagy menekítésben’), noha e tényt többszörösen megerősítették megbízható források – akkor indíthatunk (ál-)vitát arról, hogy ez mizinformáció, dezinformáció, igazságon túli tény, fake-news, buborék vagy konteó, esetleg visszhang-szoba effektus – a végkövetkeztetés mindenképpen csak az lehet, hogy a szót vivő felelős nyilatkozó, sőt: amit képvisel, a kormánya egyszerűen (és pofátlanul) hazudik.

Ennyi elég is az elméletből – a mizinformáció gyakorlatát meg amúgy is látjuk nap mint nap. Ha netán akadnának, akik azért imádkoznak, hogy ’a mi mindennapi mizinformációnkat add meg nekünk ma’, azoknak azt ajánlom: ne a (megújult vagy régi) Káfét olvassák: ezen információs fórumot másféle ’atelier’-k működtetik...

Forrás: Káfé Főnix