hogy nem tudják megbuktatni a kormányt. Mert ebben a kilátástalan helyzetben, ami úgy látszik: Romániában állandósult, ugyan kinek van szüksége még kormányválságra is? Talán csak azoknak, akik állandóan jártatják a szájukat, de valójában nem csinálnak semmit. Nem végzik a munkájukat, hanem egyfolytában lefetyelnek… Különben tehetetlenek. Ilyenek a nagyszájúak: a politikusok, a magas rangú állami hivatalnokok, a mindent tudó korifeusok. Pedig lehetnének mások is, cselekvő emberek. Mint például a romániai trombitás, Octavian Ursu, aki Bukarestben született, konzervatóriumot végzett és 1990-ben Németországban telepedett le. Húsz éven át trombitált Görlitzben, a filharmonikus zenekar tagjaként. Aztán rájött, hogy politikusként is szerepelhet. Belépett a Német Kereszténydemokrata Pártba. Öt évvel ezelőtt helyet szerzett magának a szászországi parlamentben. Most pedig megválasztották Görlitz város polgármesterévé. Nem kell többet muzsikálnia. Az is elég, ha szónokol – lehetőleg éjjel-nappal.

Ursu mestert azért választották meg, mert a hatalomra ugyancsak esélyes ellenfele, egy szélsőséges nacionalista politikus félelmet keltett a görlitziekben. Ezért aztán a választás döntő fordulójában a németek a román trombitást részesítették előnyben. Rá szavaztak a zöldek is, de a többi német polgári párt képviselői is. Egy jövevény románra! – hát nem különös? Sőt, a választást megelőzően a német kulturális személyiségek levelet írtak a görlitzi polgároknak, amelyben arra kérték őket, hogy szavazzanak a gyűlöletet keltők és az ellenségeskedést szítók ellen, az elszigetelődés és a széthúzás ellen. Így a jövevényként érkezett román ember, Octavian Ursu a görlitzi németek kedvence lett – ezt fel kell jegyezni valahová!

Ugyancsak váratlan fordulat volt Szlovákiában is, ahol Zuzana Caputova személyében egy olyan politikust választottak meg államfőnek, aki hajlandó volt szóba állni a szlovákiai nemzeti kisebbségekkel, közöttük a magyarokkal is – és aki az elnökválasztási kampány idején kijelentette: „nemzetiségre való tekintet nélkül minden szlovák állampolgár elnöke akar lenni. A jövőben szeretne szorosabban együttműködni az országban élő nemzeti kisebbségekkel is.” Ennek érdekében egy héttagú kisebbségi tanácsadói testületet hoz létre.

– Ugyan mi történt? Reánk szorulnak a többségiek? Ki hitte volna? – És Zuzana Caputova pontosan a Himnusz-botrány idején beszélt a kisebbségekkel való kapcsolatáról! Akkor, amikor a szlovák nacionalisták törvényt akartak hozni annak érdekében, hogy a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek ne énekelhessék a nemzeti himnuszukat bármikor, amikor kívánják, hanem csak akkor, ha hivatalos küldöttséget fogadnak. A dunaszerdahelyiek, például, nem énekelhetik el minden futball-meccs előtt a magyar himnuszt, mert zavarják vele a szlovákokat. De a szlovák államfő bölcsebb volt a nagyszájú nacionalistáknál: megvétózta ezt a törvényt.

Mellesleg jegyeznénk meg: Dunaszerdahelyen néha még a székely himnuszt is eléneklik a meccs előtt. Így aztán biztos, hogy győzni fognak …

Hát vannak még csodák – Németországban is, Szlovákiában is. Immár rajtunk a sor: találjunk ki mi is valami hasznosat, ha lehet, akkor ne kormányválságot, hanem valami olyasmit, ami tevékenységre – és életre! – serkent mindenkit.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2019. június 19.