Lapszemle

Valahogy meg kell állítani a koronavírus terjedését! – vagyis egy számunkra kedvezőtlen, veszélyes biológiai folyamatot. De hogyan? Szükségállapottal? A vírus kiirtása helyett az emberek zaklatásával, kellemetlen helyzetbe hozásával? Furcsa megoldás.

A szükségállapot ugyanis – többek között – az emberi szabadságjogok korlátozását jelenti. Így a mozgásszabadság, a gyülekezési szabadság, a gazdálkodási szabadság csökkentését, a sztrájkolási jog felfüggesztését, a családi élethez és a magánélethez való jog korlátozását, a lakóhely sérthetetlenségének megszüntetését, az oktatáshoz való jog és a magántulajdonhoz való jog pillanatnyi kiiktatását. Hát ettől lesz kevesebb a koronavírus?

Attól például, hogy a központi állami hatóságok állami tulajdonba vehetik azokat a magánvállalatokat, termelési egységeket, amelyek a járvány leküzdéséhez szükséges anyagokat és felszereléseket gyártják. Rekvirálnak, ahelyett, hogy a munka fokozására, a termelés növelésére ösztönöznék a cégeket, a vállalkozókat. Ez az eljárás a kommunista világ nagy igazságtalanságait juttatja eszembe. Akárcsak az, a mostani szükségállapotban bevezetett intézkedés, mely szerint az állami részvénytöbbségű cégek újra közvetlenül, vagyis versenytárgyalás nélkül vásárolhatnak bizonyos termékeket: orvosságokat, vegyszereket és felszereléseket. Igaz, hogy ezeket a járvány leküzdése céljából vásárolják, sürgősen szükség van reájuk – de a versenytárgyalás kizárása súlyos visszaélésekhez vezethet! Többek között kivételezéshez és a csúszópénz uralmához. Hát ettől lesz kevesebb a koronavírus?

De szóba jöttek még egyéb képtelenségek is. Szükségállapot idején, például, megnő a hadsereg szerepe. A rendőrséggel együtt a hadsereg ügyel fel a rendre, a szabadságjogok korlátozására. Ezért a hadügyminiszter azt ajánlja a lakosságnak, hogy ha fontos neki a koronavírus elleni harc, akkor mindenhová tűzze ki a piros-sárga-kék zászlót. Mert a katonák mindig a nemzeti zászló alatt harcolnak. Ez rendben van. De a koronavírusok – azok mit csinálnak? Ha meglátják a nemzeti zászlót, akkor elszaladnak? Vagy esetleg még jobban víruskodnak? Ki tudja?

Természetesen a sürgősségi állapotnak vannak pozitív hatásai is. Nagyszebenben például magánszemélyektől és vállalatoktól 1 millió lejt kalapoztak össze a Megyei Sürgősségi Kórház javára - azért, hogy orvosságokat és felszereléseket vásárolhasson. Vagyis, nehéz időben előfordul az is, hogy az emberek összefognak, sőt akár áldozatot is hoznak a jó ügy érdekében. Arra is érdemes odafigyelni, hogy bár a járvány idejére bezárták az iskolákat, az oktatás nem szűnt meg. Hétfő reggeltől már beindult – román nyelven – a tévéiskola. Most pedig magyar nyelvű matematika tanárok jelentkezését várják, hogy beindíthassák a magyar nyelvű tévéiskolát is. Tehát figyeljünk oda, és szedjük össze magunkat, mert rajtunk múlik, hogy folytatódik-e a magyar nyelvű oktatás is a nehéz időkben, vagy pedig nem. Jó tudni ezt. Vagyis azt, hogy Istennek hála, a nemzetiségi megkülönböztetés kimaradt a szükségállapotból. Hátha kimarad azután is. De ahhoz nekünk is össze kell szednünk magunkat.

Zsehránszky István

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2020 március 18.