Negyven évnél többet is ünnepelhetnénk, ha a bukaresti magyar nyelv- és irodalomoktatás első nekifutásai nem fulladtak volna kudarcba.

1956 őszén a Keleti Nyelvek Tanszékének keretében Marosi Sándor központi bizottsági aktivista egy elsőéves csoportnak elkezdte a magyar nyelv tanítását, a következő évben Márton Gyula, Szigeti József, Szabó Zoltán a Bolyai Egyetemről repülővel ingáztak Bukarestbe, hogy ellássák a szaktárgyak megfelelő tudományos szintű oktatását. Ez a rendszer jócskán akadozott. A tanügyminisztérium 1959 nyarán felkérte a Bolyai Egyetem magyar tanszékének vezetőjét, Márton Gyula professzort, hogy vállalja el az akkor C. I. Parhonnak nevezett egyetem Keleti Nyelvek Tanszékének vezetését, és annak keretében szervezze meg a magyar nyelv- és irodalomoktatást.

Márton Gyula viszont feltételeket szabott: legyen önálló magyar nyelvtudományi tanszék, létesítsenek kilenc oktatói helyet, a tanároknak biztosítsák a lakást, és teremtsék meg a könyvtár és a technikai felszerelés anyagi hátterét. A minisztérium ezt nem fogadta el, de készségesen meghallgatta azt a kérést, hogy amennyiben az önálló magyar vagy finnugor tanszék létrehozásának feltételeit nem tudják biztosítani, akkor a Keleti Nyelvek Tanszék keretében beindult magyar szakot szüntessék meg, hozzanak létre Kolozsváron magyar–román szakot, és irányítsák át oda a hallgatókat. A bukaresti magyar szakos diákok aztán az akkor már Babes-Bolyain folytathatták tanulmányaikat román–magyar szakon. A Keleti Nyelvek Tanszék török-tatár csoportjának keretében Marosi Sándor tíz éven keresztül fakultatív tantárgyként még oktatgatta a nyelvünket, heti két órában.

A lágyabb diktatúra

A prágai tavasz utáni lágyabb diktatúra idején Fazekas János támogatásával minisztériumi határozat született a Bukaresti Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Tanszék létrehozásáról. Akkor indult a Hét, a Kriterion is. Tanszékvezetőnek Szabó Zoltánt nevezték ki. A Románia és Magyarország közötti kétoldalú kulturális egyezménybe bevették a magyarországi vendégtanári státust, így 1969 őszén négy oktatóval és harminckét diákkal beindult a bukaresti magyar szak. (Szabó Zoltán Kolozsvárról ingázott, a sok nyelvet beszélő Bereczki Gábor egyéves mandátummal Budapestről jött, jómagam tanársegédként költöztem ide, Marosi Sándor egy évig még tanított, aztán elment Amerikába.)

Felemásan indult a szak, bármilyen nyelv mellé felvehető mellékszakként, majd csak a román főszakkal való kapcsolásban. Beiskolázási keretszámot csak a főszakok kaptak, így minden évben a magyar mellékszak indulása a politikától és a hivatalok jóindulatától függött. Többszöri kérelmünket, hogy a magyar nyelvet – bár idegen nyelvként – főszakként oktathassuk, elutasították. (...)

A tanszék fejlődése még így is biztató volt 1975-ig. 1973-ban jött a tanszékre Murvai Olga, majd Zirkuli Péter. Külső munkatársak voltak Reinhart Erzsébet, Szilágyi Sándor. Bereczki Gábor után is minden évben kiváló vendégtanár érkezett Budapestről, Szegedről, Pécsről: Kovács Ferenc, Gergely Gergely, Hopp Lajos, Károly Sándor, Kispéter András, Krajkó András, Lengyel Zsolt, Berki Anna, Fülei Szántó Endre. A puszta felsorolásból is kitűnik, hogy remek tanárok oktattak, illetve oktattak volna, ha folyamatosan hallgatóink is lettek volna, mert kezdetben évenként, majd csak kétévenként, végül négyévenként indíthattunk egy-egy első évet.

Takaréklángon

A takaréklángra tett szak történetében 1978-84 között volt egy periódus, amikor a román nyelv és irodalom szakos látogatás nélküli képzés mellékszakjaként megengedték a magyart a megszüntetett marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola román–magyar szakot végzett hallgatóinak továbbképzésére. Több mint százan szereztek román–magyar szakos egyetemi diplomát a Bukaresti Egyetemen. Magyar irodalmi és művelődéstörténeti szakvizsgadolgozataikat románul kellett írniuk és védeniük. A visszás helyzetnek a többletterhelés diszkriminatív jellege mellett volt egy pozitív hozadéka: román kollégáink így jutottak művelődésünkkel kapcsolatosinfomációkhoz, és volt, aki felhasználta kurzusaiban.

A beolvasztás után

1975-ben az önálló Magyar Nyelv Nyelv és irodalomtudományi Tanszéket beolvasztották a keleti nyelvek közé, majd a romanisztika, spanyol, olasz, általános nyelvészet, klasszika filológia és keleti nyelvek mammut-tanszékébe vesztünk. Szabó Zoltán professzornak tanszékvezetői státuszát eltörölték, útiköltségét nem térítették, két évig még saját költségén járt az óráit megtartani. Az eredeti félépítésből: egy professzori, egy vendégprofesszori, két adjunktusi és két tanársegédi állásból csak a két adjunktusi hely és a vendégtanár konzulens státusza maradt. A nyelvészeti tárgyakat Murvai Olga, az irodalom- és művelődéstörténetet és a finn nyelvet magam tanítottam. 1989 decemberében egyetlen, II. éves évfolyamunk volt.

'89 december végén önálló karrá szerveződhetett a Klasszika- és Modern Filológia Fakultás, ami később a mai Idegen Nyelvek és Irodalmak Kar nevet kapta. A kar új vezető testülete jóváhagyta, hogy a magyar tanszék maradványából Hungarológiai Tanszéket hozzunk létre. Sikerült a magyart fő-szakként elismertetni a minisztériummal, s 1990 őszén már meghirdethettük első felvételi vizsgánkat 20 helyre. Ettől kezdve diákjaink maguk választották a magyar főszakot, akár mint idegen, akár mint anyanyelvet.

Kútba esett tervek

Ebben az időben voltak kudarcra ítélt nagy terveink is. A temesvári rektorral egyeztettünk, hogy létrehozzunk egy Bukarestet, Temesvárt, Belgrádot, Újvidéket, Szegedet összefogó regionális hungarológiai oktatócsapatot, amelyik a Temesvári Nyilatkozat szellemében hangolódjon össze. Sajno,s a délszláv polgárháború és a nyilatkozat-ellenes erők tervünket elgáncsolták.

A másik kútba esett tervünk a hungarológia finnugor tanulmányok felé való bővítése volt. Égy szándéknyilatkozatomra 1990 áprilisában megjelent egy finn küldöttség a finn akadémia elnökének vezetésévei. A helsinki és a kuopioi rektor felajánlotta, hogy egyetemükön szívesen szerveznek román lektorátust, Bukarestbe pedig, finn lektort küldenek, ha fogadják, a Kolozsvár-Turku kölcsönösség mintájára. Mind a felsőoktatási miniszterhelyettes (Paul Cornea), mind a rektorhelyettesünk (Lazar Vlasceanu) a tárgyalásokon lelkesen támogatták az ügyet, de a vendégek távozása után már nem akartak hallani róla.

Még egy tervünket említem: a 90-es évek közepén az egyetemek sorra létesítettek kollégiumokat az egyetemi központokon kívüli városokban. Bár a sepsiszentgyörgyi városi vezetőség helyet biztosítva szívesen fogadta volna a kihelyezett magyar szakot, hiszen a tanárok egy része onnan ingázott a fővárosba, a magyar diákok jó része is közelebb lett volna otthonához, a román diákok pedig magyar nyelvi környezetben könnyebben elsajátíthatták volna a nyelvet - a Bukaresti Egyetem úgy döntött, hogy nem él a tervezett magyar-német szak kihelyezésével.

Örültünk viszont annak, hogy az 1995-re kiteljesedett négy évfolyamon és a magiszteri ötödik éven több mint 80 diákunk tanult. 19 oktatói státuszból 11 pályázattal betöltött főállás volt. Tanszékvezetőként irodalomtörténetet tanítottam, Murvai Olga a nyelvészeti diszciplínákat, Zsigmond Győző néprajztudományt, Tapodi Zsuzsa irodalomtörténetet, Reinhart Erzsébet művelődéstörténetet, Bíró Béla irodalomelméletet, Gászpor Réka, Szonda Szabolcs, Szabó Emőke, Bányai Éva, Király Hajnal, Szopos András látták el a szemináriumokat. Murvai László mellékállásban módszertant tanított, Demény Lajos akadémikus külső munkatársként hermeneutikát. Pécsi vendégtanárunk, Krebsz János a mai magyar irodalmat tanította.

Hungarológia románoknak

A hungarológián folyó oktatás jellegzetessége volt, és ma is az, hogy egyrészt biztosítja a román anyanyelvű diákok képzését, hogy sajátos művelődési értékeinket továbbíthassák a román tudományosság és a nagyközönség felé, irodalmunk fordítói, kultúránk román népszerűsítői lehessenek, másrészt a magyar diákokat felkészíti a magyar nyelv- és irodalomtanári pályára.

Sok jó diákunk volt Smaranda Enache, George Sarau, Szopos András, Szonda Szabolcs, Pupp Réka, Szilágyi Szilárd, Szász Róbert - akik tanszéki tanártársak lettek- vagy Elena Dumitru, aki most Rómából jött, hogy előadást tartson a konferenciánkon.

Sorolhatnám a többi volt diákunkat, a már első fokozatot szerzett tanárokat, akik Erdély-szerte terjesztik a magyar kultúrát.

A román diákjainkat a jószándékú érdeklődés vezeti. A magyar diákok Bukarest irányába való tájékozódását meghatározza a térbeli távolság, a vasúti összeköttetés. A motivációnak persze van időben változó szegmentuma is, ilyen volt például a szakok változatosabb kínálata. Szakpárosításban felvehető volt a hindi, török, kínai, arab, perzsa, klasszika filológia stb. A 70-es, 80-as években a szakra jelentkező magyar diákok motivációja az volt, hogy Erdélyben kapjanak állást az akkori kötelező kihelyezési rendszerben. Kevésbé állt fenn annak a veszélye, hogy a bukaresti egyetemről Eszak-Moldva valamelyik falucskájába repartizálják őket, mint ahogy a Kolozsvárt végzett magyar szakosokat. Bukarest választásával a magyar diákok a diktatúra homogenizálási politikájának kivédését, a román diákok ennek a politikának a kihasználását látták megvalósíthatónak.

Változó motivációk

A változó motivációkhoz tartozik főleg ma , hogy itt diákként könnyebb állást, alkalmi munkát szerezni. Hirközlő szervek, kiadók, bankok, vegyes vállalatok fizetnek apró szolgáltatásokért A motivációk dinamikus részét a politikai változások által kiváltott közhangulat is befolyásolja. Az 1992-es parlamenti választások körüli nacionalista diskurzus hatására mesterségesen kialakitott xenofóbia elvette a román fiatalok kedvét attól, hogy magyar főszakra iratkozzanak. Mig 1991-ben a szakra jelentkező román és magyar diákok megoszlása fele-fele volt, a '92-'96-os parlamenti ciklus idején a magyar főszakra az öt felvételi vizsgán kétszeres túljelentkezés mellett bekerült 98 magyar diák, ezalatt egyetlen román diák sem látta kellőképpen indokoltnak, hogy a magyar szakot válassza. A '96-os parlamenti választások eredményeképpen az RMDSZ bekerült a kormányba, elcsitult a magyarellenes diskurzus, így az 1997-ben felvett 22 első éves diákunk közül 13 román anyanyelvű volt. És továbbra is szinte fele-fele az arány.

Sikerélmény és lemorzsolódás

A szakra jelentkező román diákjaink a Kárpátokon kívülről verbuválódnak. Legtöbbje kezdetben bizonytalan: vajon az egyetemi évek alatt meg tudja-e tanulni nyelvünket, aztán megbizonyosodhat afelől, hogy ha komolyan veszi a nyelvtanulást, eredményét jól kamatoztathatja. Végzett román hallgatóink állást kaptak különböző főhivatalokban. Persze van lemorzsolódás is, mint bármely más szakon. Itt csak az a kellemetlen helyzet állhat elő, hogy a kudarc élményét nem tudja feldolgozni a xenofóbia katalizátora nélkül, a kibúvót kereső lélek indoklást talál az örökölt előítéletek hatalmas szemétdombján.

1994-től 2000-ig minden évben indíthattunk mesterképzést magyar művelődéstörténeti programmal. 2001-től csak három alkalommal volt magiszteri csoportunk. Az utóbbi programja fordításelmélet és gyakorlat volt. Se tavaly, se idén nem indíthattunk magiszteri képzést.

2000-től a diákok jelentkezésére is kisugároznak a reform címkéje alatt foganatosított megszorító intézkedések. A magyar nyelvi oktatást felkaroló folyamat megtorpant. A finanszírozási problémákra való hivatkozással megakadályozott tanszékfejlesztés, az intézmény felett lebegtetett bizonytalanság, a szakok közötti rivalizálás, a korábbi szolidaritás megbomlása jelentős károkat okoz. A magyar magiszteri képzés támogatása is „aka-dályoztatik". (...)

Ösztövérré tett tanrend

Az ösztöverré tett tanrend állal biztosított óraszám a tanszék oktatói állományát is csonkította. Rendre kényszerből megvált a tanszéktől Tapodi Zsuzsa, Bíró Béla, Szonda Szabolcs, Péncyél Magdolna, Gászpor Réka - és sajnos, a korábban más egyetemeken katedrát szerzett vagy egyéb munkahelyet választott volt kollégáink sem térhetnek vissza. Zirkuli Péter, Rostás István, Ileana Marin, Szopos András, Király Hajnal, Szabó Emőke, Bartha Bernadett, Kiss Réka.

Szólnom kell még röviden a könyvtárunkról. Az induláskor hat magyar nyelvű könyv volt a kari könyvtárban. Akkor megadatott az a lehetőség, hogy az állami könyvalap állományából válogathattam. Oda volt begyűjtve a megszűnt erdélyi kollégiumok könyvtárállománya (Nagyvárad, Szatmár, Zilah stb). Magam csak a kartotékokat böngészve, kiválogattam néhány tízezret, amiből 3500 kötet meg is érkezett a kari könyvtárba. Támogatott bennünket az OSzK, a követség, a Hungarológiai Társaság. 1996-ban Martos Gábor gyűjtést szervezett Magyarországon a hungarológia számára, Kovács János, Szász János ránk testálta könyvtárát, így ma egy 15 000-es válogatott könyvtár áll a rendelkezésünkre. 2007-ben meglátogatta a tanszékünket Sólyom László köztársasági elnök, aki gazdagította a Romániai Hungarológiai Társaság korábbi pályázatain elnyert technikai felszerelésünket. Szoros kapcsolatban állunk a Magyar Kulturális Intézettel, használjuk könyvtárát, termeit, eszköztárát. 2005-ben Sepsiszentgyörgyön megalakítottuk a tanszék háttérintézményét, a Romániai Hungarológiai Társaságot.

Archív forrás: ÚMSZ-Kisebbségben, 2010. január 19., 1-6. old.