/Sejtőszemle/

A cím otromba csúsztatásai szinte rikítóak. Nem is sejthető, ugyanarról beszél-e a szerzői ember, mint amit kiértünk belőle. /Megérteni talán nem is lehet…/

Ugyanakkor keresztben és kasul is ellentmondásos a kifejezések jelentéstere, hatása és provokatív mivolta is. Ha nemzeti, akkor lehet-e inzultáció, s ha össznemzeti, akkor miért nem konzultáció valóban is…? Ha meg mindkettő, akkor már kinek lehetne éppen „alternatívája”, másként látása, megértő kezelésmódja…?! (Hátmég több is?!) S ha inzultál is, meg provokatív is, mi benne a nemzeti?

Még jó, hogy nem sajtószemlének nevezik, mert ekképpen leginkább csak sejtések mögé álcázott provokáció az egész…!

Való igaz, a többhangú címválasztás elnehezíti az olvasókedvet, egyoldalúvá teszi a hatást, lehangol a fölhangolás helyett, s így „publicisztikussá” lesz az egész a komoly témakör dacára. S mindezek mögött mélyebben, rejtett tagoltságban szinte csak véletlenszerű derűvel húzódik meg a sejtetés, hogy talán mégsem Johannis elnök gondolati és indulati testcseleiről lehet szó itt alant, melyeket e Periszkóp rovatban Zsehránszky István adagol szinte minden héten az újabb időkben, s mégcsak nem is arról a „filozófusmaffia” elleni uszító hangoltságról és belső gyarmatosításról, melyről szóló egész kötetet referált Paár Ádám a minapi ismertetőjében.ⁱ Hanem talán ama „tényekről”, melyek áltényekkel és véleményekkel keveredve éppen úgy ott incselkednek a magyar média minden oldalán /és persze a szokásos tengerkék óriásplakátok mosolygó-maszkos arcain/, miként a magyar haza újfenti megmentésére elszánakozó miniszterelnökségi programban is, amely újabb, vészhelyzettel összefüggő közmeghallgatást rendez meg csilliárdnyi adóforintos költségekkel, hogy a bölcs szultán méltóképpen bölcs népét ismételten meghallgassa a szintúgy bölcs vezérkarának érdemeiről és eredményeiről. Mert hát a nemzettel konzultálni, ez bizony több, mint együttérző uralkodói gesztus…! S ne higgyen senki az eredmények már előre tudottan is 97,3%-os megerősítő mivoltában kételkedőknek, vagy a méltányos levélváltás ellen drukkolók huhogásának! Itt kérem, Hölgyeim és Uraim, a kemény tények beszélnek, a Magyarok hangja hallik…! S mert mi kérdeztük meg Őket, felhatalmazásukat bírjuk akaratuk kinyilvánítására is.

…Tessék? Hogy valaki Rákosi Mátyást hallotta ki a békekölcsön-jegyzés éveiből megidézve ezekben a tónusokban? Vagy Georghiu Dej és utódja népbarát korszakát képzeli ide bárki is? Maga bánja, mi nem értünk az „alternatív olvasatokhoz”! S a lapidárisan csúsztatott idézgetés helyett igenis a tényekre szorítkozunk, melyek adatszerű mivoltának biztosítékairól a saját apparátus saját feldolgozó gépezete fog saját titkos bűvkörében saját végeredményt kisajtolni. /De ha már „filozófusmaffia”, akkor szinte kínálkozik a nemcsak közelmúlt, hanem veretesen régi történeti párhuzam megidézése: midőn a jeles filozófus Fichte ellen vetették, hogy a Tézisekkel szemben felsorakoztatható Tények esetleg a megfontolások válságát okozhatják, kellő őszinteséggel reagált erre „Annál rosszabb a tényeknek!” válasszal. S lőn, leginkább a tények azok, akik csakis áldozatul eshetnek ebben a közviselkedési harcban, ahol az „oral insanity” küzd meg a „moral inferiority” erőivel, s ahol bár „veszteségeink jelentősek”, de a harcvonalat szilárdan tartjuk és ismét (folytonos) győzelemre állunk…! Döntetlennel ugyanis ki nem egyezünk, sosem. A rájátszás nem lehet kérdés…

A huhogók köre persze végtelen. Itt van például a megátalkodott módon rendszerkritikus Társadalomkutatási Intézet munkatársa,ⁱⁱ Sik Endre egyetemi tanár, aki nem rest elismerni, hogy „Nem konzultál úgy senki, mint Orbán Viktor”, s nem szégyelli igazi hungarikumnak nevezni a Nemzeti Konzultáció intézményét…! Igaz, a legtöbb figyelmet keltő kinyilatkoztatásaiban (újságriportok, rádióinterjúk, egyetemi előadások, intézeti és szakmai viták alkalmával) következetesen meg is védi ez elismerés jogát, s főleg okát, vagyis magát a konzultációs kezdeményezést. Lényegében az egyszerű ember, a hatalom által személyesen megszólított állampolgár, a szavazati jogát nemcsak tiszteletben tartó, de személyes megkereséssel még tanácsait is kérve kérő uralkodótól respektált Egyén az, aki itt főszereplővé válik, s a Nagy Nemzeti Opera operatív törzse is minden elánjával azon van, hogy extra költségvetéssel elnyerhesse az extra széles szavazóközönség extra erős támogatását…:

„Meg vannak tisztelve. Az emberek szeretik, ha megszólítják őket. Ott lesz a miniszterelnök arca, ez a fontosság érzetét adja pont a legkiszolgáltatottabb embereknek. Ez biztos nyerő lap. Mindegy, hogy a nagy ember mit kérdez tőlük, kíváncsi az ő véleményükre. Ráadásul most véletlenül éppen olyasmit kérdez, ami tényleg foglalkoztatja őket…”

- nyilatkozza egyik legutóbbi közlésében.ⁱⁱⁱ De maga az eljárás is példás, sőt senki által őszintén ki nem próbált, így valóban kivételesen magyar lelemény, innovatív megoldás. Primitívre fordítva: becslésre kerül, hány válaszadóval lehet számolni, (nem baj, ha éppen külföldön volt akkor, vagy nem él a bejelentett lakhelyén, vagy nem is kapott adatlapot, vagy nem küldte vissza, mert az ellenzéki pártok által gyűjtött készletekbe adta le…!), hisz kalkulálható egy bármilyen végszám (legyen mondjuk a választásra jogosult állampolgárok 84,9%-a!), ebből ráböknek egy elfogadhatónak tetsző számra, deriválnak hozzá az on-line kitöltőkből egy kiegészítő adagot, majd megállapítják a százalékra tűpontos végeredményt. S mert állami szervek munkáját, „szenzitív adatok hozzáférhetőségét” nem veszélyeztetheti senki, így az eredményt sem vitathatja senki.^iv Akik netán kételkednének, kivételes parlamenti képviselői jogosítvánnyal és rendkívüli bizottsági előterjesztéssel kezdeményezhetik, hogy „átvizsgálhassák” az eredményeket, azoknak megmutatnak egy dobozokkal teli szobát három percre, látva lássék és igazoltassék, hogy minden a legszabályosabban megyen…

A kutató persze – hivatásából és adatfeldolgozó mániákusságából adódóan is, de „filozófusmaffia”-tagságát sem tudva kellőképpen leplezni, néhány kételyt ad elő. Szinte leplezetlenül úgy látja, hogy a nemzeti konzultáció nem más, mint visszaigazolása a bölcs uralkodó és a rendtartó kormányzat szorgalmatos munkájának, hogy bölcs népének minél őszintébb szolgálatát láthassa el. Ehhez persze nem teheti meg, hogy elhallgassa: van ám itt néhány kezelhetetlen, szabados, leginkább talán tűrhetetlennek minősülő jelenség, melynek hárításához bizony kormányzati erőre, leleményességre és a nép méltó elvárásainak megfelelni képes tevőlegességre van szükség. Ilyen a vírus fenyegető közeledtére szükségessé váló kormányzati akcióterv, ilyen a válságstáb (árulkodóbb nevén Operatív Törzs) létrehozása, a rendkívüli/kivételes állapot fennállásának soronkívüli megszavaztatása és minden intézkedés egykézbe vétele, a tevékenységi körében objektíve korlátozott parlament rendeleti úton kormányzással pótlása, a szükséges intézkedések meghozásának felelőssége, a védelem megszervezése, ez ellátás garantálása, az állampolgárok mindennemű létjogainak biztosítása rendkívüli intézkedésekkel és parlamenti szavazógépezet jóváhagyása nélküli rendszerben is (ilyen például a válságidőszakban elfogadott törvényi szabályozás a maszkok viseléséről, a turizmus financiális veszteségeinek mindenekelőtti pótlásáról, a miniszterelnök családi és üzleti köreibe tartozó potentátok megajándékozása útépítési előjogokkal, termálfürdő létesítési felkéréssel, motoros versenypálya kiemelt beruházásként megépítésével, a balatoni vízparti területek felvásárlásával, kastélyprogrammal és reprezentatív stadion-építési beruházásokkal ékesített döntések soronkívüli meghozatala, stb.)… De hasonló módon ilyen a migrációs előrejelzések alapján az új menekülthullám elhárításával összefüggő intézkedések sora, a honvédségi repülőgépvásárlási program prioritásának biztosítása, a multinacionális cégek működési és haszonvételi kamatszázalékát állami garanciákkal biztosító eljárások kezdeményezése, vagy akár a Horthy, Wass Albert és Gömbös-szobrok új korszakának kultúrpolitikai misszióját vállalni merész döntéshozók kinevezése, az egyetemi autonómiák totális megszüntetése – no meg hasonlók. Csupa ilyenek. S lehet velük bőszen egyetérteni, de lehet illő szóval „kritizálni” is (címjegyzék szerinti „névtelenséggel”, miután a kérdőívek sorszámmal ellátottak és névre érkeznek…!).

Az eljárás lényegét a TÁRKI kutatója a „morális pánikgomb” megnyomási lehetőségében nevezi meg. Ha tudja a drágalátos nép, kit kell éppen utálnia, akkor ezt segíteni kell, mert hisz mi más lenne egy államfő, kormányfő, miniszterelnök-helyettes vagy kormányzati szóvivő fontosabb feladata, mint központosítani és magánosítani mindazt, ami önmagában működésképtelen… – sőt nemcsak lebénult, hanem egyenesen veszélyeztetett is. E manipulációs eljárás nem ismeretlen, de a „tájékoztatás” meghatározó mivoltát a kormányzat is fő feladatának, sőt kötelességének kell tekintse. Rá kell mutatnia, miként nem válhat függővé a magyar államiság az uniós döntéshozók önkényétől, miként nem viselheti el a civil szféra felvásárlását és pénzelését egymaga is végtelen elánnal vállaló Soros György beavatkozási kísérleteit, s miként kell merészen állnia a vártán, midőn vérnősző idegen hadak közelítenek az Unió ránk bízott határzónái felé… Meg kell nevezni a bűnösöket, az elhajlókat, az idegen zsoldba szegődők árulását…, és fel kell kérni a Nép, az istenadta felhatalmazását mindezekkel szembeni védekezésre, a vészhelyzet hárítására, a kivételes megoldások foganatosítására…

Stop.

Itt elállok a további sajtószemlézéstől. Amit eddig terítékre hoztam, az sem több sejtő és sejtető áttekintésnél. Csupán egyetlen „változat” a félelemkeltéssel szemben.^v Nagyon-nagyon messze, mondhatnám kormányzati távolságban van tőlem az a technológia, manipulációs szándék és önhitt-„tolmácsoló” önjelöltség, hogy majd én magam fogom közvetíteni a szóbanforgó témakört…, mert más esély, más belátás, alternatív értékrend és érdekszféra nem is létezik, csakis az, amelyet én fontosnak tartok. Úgy vélem: a folyamatok átlátására, értésére, figyelemmel kísérésére nem tőlem kell a bíztatás, hanem a mindenkori Olvasótól, Hallgatótól, Nézőtől elvárható az önálló eligazodás joga. Magam ehhez csak szempontokat kínálok, másfajta „konzultáció” felé vezető utakhoz talán tétova tájékokat jelölve a széles horizonton. Mérlegelni, „igazságot” adni, megértést építeni sem nekem nem áll módomban, sem bárki elhivatott hírmondónak…, csakis a megértő Embernek. Forráshelyeket mutattam, kellően elfogultan is, s csupán iciri-piciri mértékben ellensúlyozni próbálva a totális pánikgombot szorongató, kínáló, uraló kormányzati média-túlsúlyt. A személyes tájékozódás esély, s persze veszély is, mert bárki bármit kihallhat egy interjúból,^vi ám hittel hiszem, tehesse úgy, ahogy igazságérzete kívánja…!

Mint a címben is jeleztem: ez itt nem a konzultáció oldala, hanem az inzultáció hangjának benyomulása, erőszakos betörése a vírusvésztől legyengült érzékenységünk, a siker- és győzelem-ittasságtól önelégült pihegő nyugalmunk személyes terébe. Rajtunk is múlik az immunitás megszerzése és megőrzése. S mint belátható, a tétovaság veszélye, bűne, esélye – de még az alternatívája sem több jelen esetben, mint hogy „annál rosszabb a tényeknek”…

A. Gergely András

i https://sites.google.com/view/peri-mikro-szkp/202041-60/pa%C3%A1r-%C3%A1d%C3%A1m-nyelvpolitikai-offenz%C3%ADva-gyarmati-m%C3%A9dia

ii https://tarki.hu/tarki-alapitvany

iii https://168ora.hu/itthon/valtozatok-a-felelemkeltesre-a-nemzeti-konzultacio-igazi-hungarikum-186829

iv Ez ellenző ellenzékiek máris önszerveződéssel válaszolnak: https://www.klubradio.hu/hirek/hadhazy-varakozason-felul-gyulnek-a-konzultacios-ivek-113012

v https://24.hu/belfold/2020/06/17/sik-endre-orban-viktor-nemzeti-konzultacio-macsoizmus/

vi https://www.klubradio.hu/archivum/reggeli-gyorsreggeli-szemely-2020-junius-18-csutortok-0900-ongjerth-richard-es-sik-endre-11233