Fórum Kisebbségkutató Intézet Társadalomtudományi Szemléje - Somorja
Alkalmi lapszemlénk most egy társfolyóirat, a Somorján működő Fórum Kisebbségkutató Intézet Társadalomtudományi Szemléje, ezúttal a 2019/3. szám. Persze minden írás alaposabb megolvasásához több szem és több idő is kell, ezt örömmel rábízzuk érdeklődő olvasóinkra. Aki motivációt talál az alábbiakban, ezen a címen tájékozódhat alaposabban: http://forumszemle.eu/
A jelzett szám Tanulmányok rovata elsőként Lampl Zsuzsanna tanulmányát közli A szlovákiai magyarok választási magatartásának tendenciái címmel, s ebben a Fórum Kisebbségkutató Intézet szociológiai alapkutatásokon kívül elvégzett közvélemény-kutatásaiból választ ki egy olyat, melyben 2019-es adatokon kívül korábbi felméréseik eredményeiből is merít, részben az épp aktuális közéleti kérdésekkel foglalkozva. Itt hét korábbi kutatás standardizált kérdőíves felméréseiről ad átfogó képet – nem, korcsoportok, iskolai végzettség, településtípus, lakosságszám, a magyarok járásonkénti aránya szerint reprezentatív struktúrák alapján. A lekérdezések Dél-Szlovákia 16 magyarlakta járásában, valamint Pozsonyban és Kassán zajlottak.
Ugyanitt Vataščin Péter tanulmánya Szent János és a falu címen a helyi élet és társadalom egyes részleteit áttekintő kutatásokra építve a vallási etnológiával foglalkozó szakrális kisemlékek vizsgálatát hozza előtérbe, vagyis a szlovákiai magyar nyelvterületen található megannyi szobor, feszület, kereszt, képoszlop stb. társadalmi beágyazottságáról úgyszólván alig létező tudás fontosságára világít rá a multitematikus tárgyak szempontjából, írása pedig megpróbálja gazdagítani a már meglevő tudásanyagot egy konkrét település és szobor esetében, alapvetően az antropológiai/néprajzi terepmunka és módszereire alapozva, meg az „ott-levésre”, a helyi viszonyok személyes ismeretére, s a helyiekkel kiépített kapcsolatrendszerre is.
Bevilagua Beáta írását, Három az egyben. Többnyelvűség egy dél-szlovákiai családban címmel még alább részleteiben is megidézem.
Jakab Veronika ugyanitt A szlovákiai magyar középiskolai anyanyelvtankönyvek állapotáról szóló összegzéssel a 2019 januárjában végzett kérdőíve felmérésének eredményeit ismerteti, melyek általános célja a szlovákiai magyar tannyelvű gimnáziumok és szakközépiskolák számára készült anyanyelvtankönyvekkel kapcsolatos pedagógusi álláspontok feltérképezése volt. A határon túl élő magyar tanulók számára a magyarnyelv-tankönyvek voltaképpen elsődleges információforrásként szolgálnak anyanyelvük nyelvtani, nyelvhelyességi, helyesírási s egyéb tárgyköreire vonatkozó kérdéseivel kapcsolatosan, így a szlovákiai magyar oktatási segédletek minőségi elemzése kiemelkedően fontos. Viszont ezek csekély száma és hiányosságai is egy-egy tanár munkájának eredménye, ugyanakkor a felhasználó oktatók sokasága küzd meg az új anyanyelvtankönyvek anyagával, s ma már az új szabályozások európai uniós dokumentumainak előírásaival is.
Horbulák Zsolt cikke korábbi tanulmányának folytatólagos közlése, Dél-Szlovákia gazdasági és szociális helyzete néhány mutató tükrében (3. rész) címen. Immár több elemzésben vizsgálta a régió eltérését az országos trendektől, melyek statisztikailag is kimutathatók, ha a 16 jelentős magyar ajkú népességgel rendelkező járást, illetve a régióban található és a magyarsághoz kötődő két nagyváros, Pozsony és Kassa munkanélküliségi mutatóit, átlagbérét, a szociális támogatásban részesülők arányát, az úthálózat néhány jellemzőjét és az országosan is jelentős vállalati székhelyek számát nézik. Emellett 2017-es adataik alapján vizsgálták a vidék lakosságának iskolázottsági mutatóit, illetve számítógépes szövegszerkesztői ismereteit, itt kiemelve néhány gazdasági mutatószámot az ipari termelés, a termelékenység, a vállalati bérezés és a munkanélküliség alakulása szempontjából is.
A Tanulmányok rovaton túl továbbiak is szerepelnek a számban, így a Közlemények, az Agóra és a Dokumentumok tematikus körei. Az elsőben Fülöp László A Bakics családról (16–17. század) címen egy végrendelet alapján mutatja be a 16. század második felében és a 17. század első éveiben élt szerb–magyar főúr családját. Az okirat olyan elemeket és adatokat tartalmaz, amelyek eltérnek a családról eddig ismertetett részletektől, hézagot töltenek ki, pontosítanak, ugyanakkor több helyütt további, megválaszolatlan kérdéseket is hagytak az utókornak, de a családfa közlésével és kiegészítésével részben e hiányt is pótolni igyekszik. Az Agóra Öllös László A közös indulás című áttekintésében a Magyar Közösség Pártja és a Most-Híd parlamenti választáson lehetséges indulásával foglalkozik, ami a szlovákiai magyar közvélemény jelentős részét foglalkoztatja, ám alighanem nem egy szlovákot is. A közös listával kapcsolatban választ keresnek azok is, akik óhajtják, és azok is, akik nem tekintik jó esélyűnek a közös indulást. Vannak persze, akik úgy tesznek a közvélemény előtt, mintha szeretnék, ám a valóságban minden erejükkel gátolták a partnerséget, így a közös indulás legfőbb akadálya a két párt jelentős csoportjainak ellenséges viszonya, akik nemcsak ellenfeleknek tekintik egymást, hanem felszámolandó ellenségnek is, a másik fél politikai megsemmisítésével többször is megpróbálkozva, az egymással szembeni végtelen gyanakvást fokozva. Konklúziójában jelzi: „Új program kell az új bizalomhoz. Több új képviselőjelölt, valamint egyenlőségen alapuló gyors, látványos megegyezés is, ám mindenekelőtt igazi esélyt kínáló alapos koncepció, amely kiutat mutat az eddigi stratégiák és torzulásaik gyengéiből, és amelyet ezért valóban képviselni lehet”. E megkísérelt partnerség sem új keletű, s erről szól Csanda Gábor írása Dokumentumok Dobos László kéziratos hagyatékából címen, ahol tíz olyan Dobos-szöveget ad közre, melyeket az író, politikus, irodalom-, művelődés- és közösségszervező hagyatékában
lelt meg. Az első dokumentum 1963-ból származik, az utolsó 1994-ből. A számozott dokumentumok felépítése: a cím (és az esetleges alcím) alatt a szöveg következik, a végén dőlt betűkkel az írás adatolása vagy jellemzése a közreadótól származik, úgyszintén minden olyan szövegrész, mely szögletes zárójelbe került. A szövegeket kronológiai sorrendben közlik, a magyarázó adatokat lapalji jegyzetben, kiegészítve a szakirodalomra való hivatkozásokkal.
Ugyanő jegyzi Mester Bélával közösen azt a kellőképpen involvált és respektáló pályaképet /Pályakép rovat/, melyet Mészáros András hetvenéves születésnapi alkalmára kettős interjúként készítettek. Ebben a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében indult első kutatási témája a szociális idő szerkezetének és történetének filozófiai szempontú vizsgálata, majd A transzcendencia lehelete. A szerelem időisége címen közreadott munkája és további kutatási témakörei kapnak főszerepet, de köznapi tevékenységek, szemléletmódok, meggyőződések is kellő hangsúlyra méltattatnak.
Figyelemre érdemes rovat a Könyvek, lapszemle is, ahol Polgár Anikó ír alapos könyvszemlét az emlékezet kutatása terén alapozó mű, Maurice Halbwachs: Az emlékezet társadalmi keretei című könyvéről, amely az egyéni és közösségi sorsok metszéspontjain kialakult huszadik századi történelmi traumák, a múltfeldolgozás társadalmi és politikai igénye, az utolsó holokauszttúlélők fokozatos eltűnése, életeseményeink vizuális dokumentációjának fokozott előtérbe kerülése közben felerősödött emlékezeti működést, az emlékek megragadhatósága iránti érdeklődést egyaránt figyelemmel övezi. Ugyancsak a szemle-rovat része Bolemant Lilla reflexiója a Karikó Sándor szerkesztette Család, érték, nevelés című kötet, melyben az Alkalmazott Filozófiai Társaság 10. nemzetközi tudományos konferenciájának előadásait találjuk, három nagyobb fejezetben: a filozófiai kitekintés, az információrobbanás pedagógiai tanulságainak elemzése, valamint a család és a társadalom témakörét boncolgatva egészen napjaink aktuális kérdései, nemegyszer kisebbségi térben zajló folyamatok sajátosságai felé invitálja érdeklődésünket. A szemle-rovat záró írása Samu István kritikai értékelése Kulcsár László vidékfejlesztés kapcsán felmerülő kulturális, történelmi örökség, kulturális szocializáció és a helyi társadalom szerepe fontosságának hangsúlyozását vállaló kérdésköreiről A vidékfejlesztés elméleti megközelítése: regionális és kulturális összefüggések témakörében.
Egy korszaklezáró emlékezés került a kiadvány végére, ugyancsak Csanda Gábor főszerkesztőtől a nyelvész, hungarológus, biológus Zeman László (1928–2019) pályájáról és érdemeiről. Az Eperjesen érettségizett (1948), a pozsonyi Comenius Egyetem TTK-án biológia–filozófia–természetrajz szakos tanári oklevelet szerző (1953), majd a Pedagógiai Főiskolán magyar szakos diplomát abszolváló (1955), 1953–1958-ig a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar tagozatán biológiát oktató, 1958-tól a kassai, 1960-tól pedig a pozsonyi magyar gimnáziumban tanító, nyelvészeti és műfordítás-elméleti kérdésekkel foglalkozó, művelődéstörténeti tanulmányokat is író szaktekintély érdemei okkal kerültek az elismerés oldalaira.
A szemle szemléje talán ennyiben elegendő is, azonban fennebb jeleztem egy írás kiemelt ajánlását mint vállalást. Az írás – köztünk szólva – mellékletek nélkül is tizenöt oldala, amúgy 32 lapja nehezen „kijegyzetelhető”, mert a többnyelvűség kutatásával foglalkozó szakember írásának „fő célja, hogy bemutassa egy család nyelvhasználatát és a nyelvvel kapcsolatos ideológiáit empirikus nyelvi anyag alapján. Az adatgyűjtést egy dél-szlovákiai településen, Jokán élő családban végeztem, amely német‒magyar‒szlovák háromnyelvűsége miatt keltette fel az érdeklődésemet… /…/ az egyes családtagokkal nemcsak a nyelvismeretükről, a nyelvekhez való viszonyukról beszélgettünk, hanem életük eseményeiről is a nyelvek szemszögéből. Ezek alapján a dolgozat érdemi részét három nagy fejezetre osztottam: az egyik témája az édesanya nyelvi életrajzának a bemutatása; a másik az édesapa nyelvi életrajzát tárgyalja; az azt követő pedig a négy gyermekük nyelvhasználatáról, nyelvi neveléséről szól…” – írja bevezető soraiban. Hipotézise szerint: „Mivel az anya idegen nyelvként tanulta a magyar nyelvet, az ő nyelvtudásával kapcsolatban azt feltételeztem, hogy a hétköznapi kommunikációban elboldogul magyarul, meg tudja értetni magát, az egyszerű beszélgetésnél a megértés nem okoz számára gondot. Erre abból következtettem, hogy régebben már hallottam őt egy alkalommal magyarul társalogni valakivel. Mivel azonban távolabbról figyeltem a beszélgetést, nyelvtudásának milyenségét nem tudtam megítélni. Ugyanakkor feltételeztem, hogy a környezet hatására a helyi nyelvjárásra és a beszélt nyelvre jellemző elemek, valamint szlovák kölcsönszavak is előfordulnak a magyar szókincsében. Továbbá azt is feltételeztem, hogy a magyar nyelvű interakció során az édesanya beszédében gyakran fogok magyar‒német kódváltást megfigyelni, mivel a bemutatkozáskor azt is elmondtam magamról, hogy beszélem a német nyelvet. Arra számítottam tehát, hogy ennek tudatában az anya bátrabban fog németül megszólalni, valamint hogy a magyar nyelvű beszélgetés során nyugodtan fog német nyelvi elemeket is használni, amennyiben így érzi szükségesnek… /…/ A községben működő gyermekmisszió vezetője hívta meg Klárát, hogy dolgozzon náluk. A gyerekotthonban elsősorban nem a gyerekekkel foglalkozott, hanem a konyhai szolgálatot végezte. Németországi iskoláiban az anyanyelve mellett még angol és francia nyelvet is tanult. A magyar és a szlovák nyelvvel azonban csak Szlovákiába való költözésekor ismerkedett meg. Mivel a munkahelyén és az ismeretségi körében leggyakrabban a magyar nyelvet használták, ezért azt tanulta meg hamarabb. Ezen a nyelven tett szert tartósabb kapcsolatokra, barátságokra, sőt a későbbi házastársa is magyar anyanyelvű személy lett. Saját bevallása szerint a magyar nyelvelsajátítási folyamata intenzíven és gyorsan zajlott; ezt a tanára és a férje is megerősítette a velük való beszélgetésem során. A magyar vált a leggyakrabban hallott és a szűk környezete által elvárt nyelvvé, azaz valós kommunikációs szükségletté, hiszen a németet rajta kívül csak néhány ember beszélte a faluban. Ezért ahhoz, hogy beilleszkedjen az ottani környezetbe, minél előbb meg kellett tanulnia magyarul. Elmondása szerint a munkatársai is inkább magyarul beszéltek vele, pedig néhány kollégája németül is tudott. /…/ Az anya tehát késői többnyelvű, aki a pubertáskor után természetes körülmények között, azaz nem iskoláztatás útján sajátította el a magyar és a szlovák nyelvet. Nyelvelsajátítását a beilleszkedni akarás is gyorsította: mivel magyar többségű faluban telepedett le, itt kellett a mindennapokban boldogulnia, s ez megkívánta, hogy minél gyorsabban képes legyen a magyar nyelvű kommunikációra… /…/ Klára magyar szóbeli kompetenciáinak és nyelvhasználatának jellegzetességeit a nyelvi anyag feldolgozásával röviden a következőképpen lehet jellemezni. Kérdéseimre összefüggően válaszolt, s az adott témáról egyszerű megfogalmazásban, egyszerű és összetett mondatokkal tudott beszélni. Nyelvtudása már viszonylag magas szintű, hiszen anyanyelvi beszélővel képes a spontán, könnyed kapcsolatteremtésre. Véleményét megpróbálta minél pontosabban kifejteni, eközben néha szóválasztási gondok merültek fel. Többször volt példa arra, hogy kijavította a hibát, de arra is, amikor azt nem vette észre. Nem túl gyakran, de néha kereste a megfelelő szavakat, beszéde azonban nem akadozott, mivel a beszélt nyelvre jellemző beszédtöltelékeket is bőven használt a kommunikáció során. Jellemző volt rá, hogy mindig törekedett magyarul elmagyarázni a gondolatait, a nyelvi hiányosságait körülírással próbálta megoldani. Csak három esetben kérdezte meg a lányától a német kifejezés magyar megfelelőjét. Kommunikációs stratégiaként megfigyeltem nála, hogy amikor nehezen tudott elmagyarázni valamit, néha félbehagyta a mondatott vagy akár a szót is, és indulatszóval vagy mutató névmással, néha igennel utalt a hiányzó kifejezésre (pl. na azt, no, igen)… /…/ A kódváltással kapcsolatban a hipotézisem nem igazolódott be. Arra számítottam, hogy ha Klára tudja rólam, hogy beszélek németül, akkor gyakori és tudatos magyar‒német kódváltást fogok nála megfigyelni. De ez nem így történt, mivel a német kifejezéseket főként metanyelvi jellegű beszélgetéskor használta. Amikor mégis németre váltott át, azt legtöbbször nem nyelvi hiányból tette, hanem más célja volt vele, pl. a német nyelvről beszélve, régi kollégáját idézve stb. Ez is azt támasztja alá, hogy Klára csak úgy „önként” nem vált kódot. A német kifejezések előfordulását ráadásul csak kivételes esetben eredményezte nyelvi hiány vagy nyelvi lapszus…”. Az apa hasonló interjús megfaggatásából is lényegében egyező nyelvi érzékenység, a köznapi beszéd szintjén megállapodott nyelvismereti „kódokról” van szó: „Miklós ‒ saját bevallása szerint ‒ „szönci” nyelvjárásban beszél. Ezt a nyelvjárást beszélik Jókán is, s jellegzetes hangtani sajátossága a független ö-zés: a más nyelvjárásokban és az ë-ző standardban használt ë fonéma helyén az ö fonéma használata. A beszélgetés során kiderült, hogy Miklós nem beszél állandóan nyelvjárásias kiejtéssel, hanem a környezetétől függően át tud váltani a nyelvjárásias ö-ző kiejtésről a standard kiejtésre. Ezt valószínűleg azért tudja ilyen jól irányítani, mivel a szüleitől mind a két hangtani változatot hallotta gyerekkorától kezdve: édesapjától és a szülőfalujában az ö-zős nyelvjárásias kiejtést tanulta meg, édesanyjától pedig a független ë-zős hangzású beszédet. Miklós velem beszélve szinte teljesen háttérbe szorította a nyelvjárását, az átírt szövegben csak néhány kifejezésen vettem észre az ö-zést. Valószínűleg azért is használta a beszélgetés során a standard ejtésmódot, mivel tudott arról, hogy a beszélgetésről felvétel készül, ezért formális helyzetben érezhette magát. Anyanyelvi beszélőként gond nélkül különbséget tud tenni a kétféle nyelvváltozat között, és azt használja, amelyiket a beszédhelyzet megkívánja. Mivel a nyelvjárás és a köznyelv egy nyelv két változatának számít, s Miklós a kommunikáció során mindkét változat használatára képes, kettősnyelvűnek tekinthető… /… A gyerekek/ Amanda és Bianka esetében szimultán (egyidejű) kétnyelvű elsajátításról beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy a német és a magyar nyelvet párhuzamosan sajátították el az egy személy ‒ egy nyelv stratégia alapján a családban. A magyar‒szlovák kétnyelvű, ám magyardomináns környezetben a gyerekek nagyjából 3‒4 éves korukig az édesanyjuktól csak a német nyelvet hallották, édesapjukkal pedig kizárólag magyarul kommunikáltak. Iskolába kerülve az édesanyjuk egyre kevesebbet beszélt velük németül, mivel egyrészt ő maga egyre jobban megtanult magyarul, másrészt a tanulás során magyarul kellett magyaráznia a gyerekeknek, s így a lányaival egyre többet kezdett el magyarul beszélni. Az egy személy ‒ egy nyelv szocializációs modellt felváltotta tehát egy olyan helyzet, amikor az anya már nem ragaszkodott következetesen anyanyelvének az átadásához. A német nyelv visszaszorulását és a magyar nyelvű környezetet figyelembe véve arra következtetek, hogy a gyerekek magyardomináns kétnyelvűek lettek. A két legidősebb lány esetében a német nyelv azonban még nagy szerepet játszott: másodikos korukban elkezdték tanulni a németországi elsős tananyagot, mivel a szülők azt tervezték, hogy véglegesen Németországba költöznek, és ezért Klára fel akarta készíteni lányait a németországi iskola követelményeire… /…/ Hipotéziseim a két fiatalabb lánnyal kapcsolatban beigazolódtak. Mindketten erősen magyardomináns többnyelvűek: a nyelvi kompetencia szempontjából a magyar a legerősebb nyelvük. Cecília önmagát úgy értékelte, hogy olvasásban jobb, mint szóbeli megnyilatkozásokban. Dóra még csak ismerkedik a német könyvekkel, ő a német nyelvet a nagyszüleivel beszélgetve használja a legtöbbet. A német nyelvi készségeket illetően a szövegértésük és a passzív nyelvtudásuk a fejlettebb. Mindketten azt állították, hogy még nem tudnak olyan jól németül beszélni, de a német nyelvhez ugyanolyan erősen kötődnek, mint a magyarhoz”. Összegző soraiban megállapítja: „Dolgozatom célja egy dél-szlovákiai faluban élő többnyelvű család nyelvhasználati szokásainak, valamint nyelvi ideológiáinak vizsgálata volt. Az anya, az apa és a gyerekek nyelvi önéletrajza nemcsak a nyelvismeretük jellemzését, hanem nyelvi szokásaikat, az egyes nyelvekhez való hozzáállásukat és szubjektív véleményüket is tartalmazza, amelyeket három interjú keretében vizsgáltam. A kutatás pszicho- és szociolingvisztikai jellegű. Az anyáról szóló fejezetben Klárának a nyelvmegtartásra és a nyelvelsajátításra irányuló erőfeszítéseit mutattam be, valamint azt, hogy az általa ismert nyelveket milyen társadalmi színtereken használja. A nyelvi készségeire és nyelvtudására az önértékelése alapján következtettem. Magyarnyelv-ismeretét a csaknem kétórás beszélgetés és az átírt szöveg nyelvi elemzése alapján tártam fel. Az apa esetében az önmegítélés alapján mutattam be Miklós nyelvtudását és nyelvi készségeit az általa ismert nyelveken, továbbá a nyelvtanulási tapasztalatait is bővebben részleteztem. Ezenkívül a kétnyelvűséggel, az idegennyelv-tanulással és a magyar nyelv magyarországi és szlovákiai változataival kapcsolatos véleményének is helyet adtam ebben a részben. A gyerekek német nyelvi kompetenciáinak felmérése egy rövid német nyelvű beszélgetés formájában valósult meg. Az önmegítélésük és a német nyelvű társalgás alapján vontam le következtetéseket a németnyelv-ismeretükre nézve. Ezenkívül a róluk szóló fejezetben arról is írtam, hogyan értelmezik a gyerekek az anyanyelv és a kétnyelvűség fogalmát, ill. ők maguk miben látják a kétnyelvűségük előnyeit, fontosnak tartják-e az idegen nyelvek tanulását. Továbbá azt is részleteztem, mit tesznek annak érdekében, hogy megtartsák vagy erősítsék a német nyelvi kompetenciáikat...”.
Az írást alapos szakhivatkozási mutató és a mellékletbe helyezett interjú-közlés teszi kerekké – sokféle részkérdésben nemcsak a helyi háromnyelvűség példatárát adva, hanem a többkultúrájú, vegyes nyelvi közegben élő, szocializálódó, dolgozó személyiségek tudásminőségének árnyalódásában, motivációiban is újszerű eredményeket hozó kutatásként.
A. Gergely András
Alább közérdeklődésre számot tartó néhány mutatványanyag linkje:
Dokumentumok Dobos László kéziratos hagyatékából Fórum. Társadalomtudományi Szemle, 2019/3
http://forumszemle.eu/archiv/?szemle=2019-3#tab-meszaros-andras-professzor-hetveneves
A Magas-Tátra jeles természetvizsgálói. Fórum. Társadalomtudományi Szemle, 2019/1
http://forumszemle.eu/archiv/?szemle=2019-1#tab-a-magas-tatra-jeles-termeszetvizsgaloi
Adatok a szlovákiai magyarok 1945 őszén történt kényszermunkára hurcolásáról. Fórum. Társadalomtudományi Szemle, 2018/4
Elbeszélt történelem (Hucko Károly). Fórum. Társadalomtudományi Szemle. 2018/2