Paár Ádám: A populisták (h)ősei Magyar Nyugat Könyvkiadó, Szombathely, 2020. 313. p.

Ha van garantáltan nem nyaralóbarát műfaj, akkor a politikai eszmetörténet bizonyosan az. Éppen ezért joggal gondolhatnák a reménybeli olvasók, hogy a nyári nap sugára megártott e sorok írójának. Ennek ellenére bizakodom abban, hogy a politikai elemzőként és középiskolai tanárként is dolgozó Paár Ádám könyve kellemes, hasznos, néhol szinte szórakoztató, mégis elmélyült, komoly tudásanyaggal felvérzett olvasmányként marad meg emlékezetünkben.

A könyv témája látszólag végtelenül távol áll még a történelem és az aktuálpolitika kérdései iránt érdeklődő olvasóktól is, hiszen a XIX. század végének és a XX. század elejének egyik fontos, de önálló kormányzati szerepet végül nem játszó eszmei áramlatát, az agrár- vagy talán még pontosabban a farmerpopulizmust mutatja be. Természetesen e fogalom utótagja túlságosan is ismerősen cseng, s aligha van ember, aki nem a jelenlegi amerikai elnököt vagy más vezető kortársait kapcsolná vele össze, de ne legyünk e kísértés áldozatai.

Paár Ádám az amerikai polgárháború utáni évtizedek világába kalauzol minket, ám legkevésbé sem száraz elemzéssel, hosszú szövegek citálásával, netán politikai fogalmak analizálásával fárasztja olvasóit. Ismerős hívószavakra támaszkodik: a Vadnyugat, a konföderáció, az alaszkai aranyláz mindmáig meghatározó elemei Amerika-képüknek. S ehhez társíthatók más sztereotípiák is: a nagy vízen túl található az ígéret földje, a fényes karrierek világa, a népeket és felekezeteket sikeresen integráló olvasztótégely. S hogy ezek milyen mély magyarázó erővel bírnak arra a szerző két, egymástól igen messze álló példát is idéz: az egykori kisgazda, majd Sulyok Dezső Magyar Szabadság Pártjának főtitkára, Pető Ferenc úgy vélte: „Az amerikaiak – hiszen ők vizsgálódásom hősei és vétkesei – eleddig a gondviselés kegyelmének hordozói voltak, amely a történelem napos oldalára helyezte őket, ahol az égen alig látni felhőt.” Az 1880-as évek elején több szövetségi államot is meglátogató agrárius gondolkodó, gróf Széchenyi Imre szintén úgy vélekedett az ott élőkről, hogy „az amerikai a világ legélelmesebb népe.”

A könyvben nagy ívű áttekintést olvashatunk a polgárháború sebeitől, az elképesztő iparosodás és városiasodás következményeitől, a sokféle néphez és valláshoz tartozó bevándorlóktól alaposan megérintett amerikai társadalomról. A modernség kihívásaitól és változásaitól való félelem hívta életre az ottani agrárpopulista mozgalmat. A vidéki farmereket tömörítő irányzat egyaránt szemben állt a Demokrata és a Republikánus Párttal, igenelte a kapitalizmust, de bírálta a monopóliumokat, tartott a bevándorlóktól, s megtette az első lépéseket az afroamerikai lakosság integrálása felé. Bár a populisták nem tudták önállóan bevenni a Fehér Házat, de a nők szavazati jogáért, az előválasztásokért, a trösztellenes törvényekért folytatott küzdelmük számos amerikai elnököt megihletett, Wilsontól kezdve Roosevelten át Jimmy Carterig. Mindezt úgy érték el, hogy rendkívül színes eszmei koalíciót alkottak: voltak köztük az indiánok jogait védelmezők, Ku-Klux-Klan-tagok, utópisztikus szocialisták és déli konzervatívok.

A szerző nagy erénye, hogy a szociológiai leírásokat, a választástörténeti folyamatokat remekül vegyíti filmekre történő utalásokkal és irodalmi művek feldolgozásával. Így szóba kerül a Nelson Mandela életét bemutató Goodbye, Bafana című film, hogy megvilágítsa a kommunista és az agrárpopulista program közötti különbséget, s külön fejezetben olvashatunk három populista utópiáról/disztópiáról, melyek közül Jack London Vaspata című regénye igazán érdekes, hiszen 1917-re proletárforradalom kitörését jövendölte…

Az amerikai történelem nagy alakjai mellett szóba kerülnek olyan különös egyéniségek is, mint William Jennings Bryan, aki az ezüstalapú fizetőeszköz melletti harcosként indult és kevésen múlott, hogy Populista-Demokrata jelöltként 1896-ban nem lett amerikai elnök. 1913-ben elnyerte a külügyi tárcát, s inkább az Központi Hatalmak vezető erejével, Németországgal rokonszenvezett, végül az ún. daytoni majomperben látta el az ügyész szerepét.

Paár Ádám remek kitekintést ad az amerikai agrárpopulistákkal rokonítható kortárs mozgalmakról is, legyen szó a latin-amerikai indigenismo irányzatról, az orosz narodnyikokról vagy a magyar népiekről. Mégis a kötet legfőbb erénye, hogy lényegesen jobban érthetjük általa meg a jelen történéseit is. Bár sokáig az integráció sikeres modelljeként tekintettünk az Amerikai Egyesült Államokra, e kötet felvillantja milyen hallatlan erőfeszítések szükségesek az egység fenntartásához.

Papp István