Lapszemle

A fenti kép Angliában - Birminghamben készült, a Dávid király elemi iskolában. A tanulók éppen Izrael állam megalakulásának 70. évfordulóját ünneplik.

A színes (és kicsi) fejfedők a fiúkon kipák (hülyemagyarul: sábeszdeklik), a fehérek (a kissé nagyobb, csonkakúp alakúak) pedig arabos takiják. Pár leányon hidzsáb (hajat eltakaró fejkendő – pl. a nagy izraeli zászló jobb sarka alatt ül néhány)...

Ahogy a forrásul szolgáló cikk is kiemeli: az ötvenéves zsidó iskolában többtucatnyi moszlim gyerek is tanul (osztályonként 3-4 ’igazi’ zsidó ha akad...) – a szülők szerint a tanulók 80 %/-a moszlim, főként pakisztáni családokból. Akik a jó hírneve, magas oktatási színvonala, fegyelme, toleranciája miatt választják a publikus oktatási intézményt, már jó tíz-tizenöt éve. Természetesen, az alapításkor – és még jó pár évtizedig – a zsidó származású elemisták voltak döntő többségben, de az általános brit ’migráncs’-trendek a moszlimok nagyobb és gyorsabb szaporodási mutatói – és az iskola növekvő népszerűsége – okán lassan kisebbségbe szorultak... Mindenesetre, kissé bizarr és szürreális, ahogy a (külsőre is) moszlim gyerekek izraeli (saját készítésű) kék-fehér zászlócskákat lengetve lelkesen éneklik a Hatikvát (az izraeli himnuszt, benne Jeruzsálemmel és Cion szabad népével), majd elimádkozzák fennhangon a Sömá Jiszráel-t.

Az alapítványi iskola zsidó vallásos intézményként működik: a hitoktatás kizárólag a Tórán alapul, a pihenő-(és heti ünnep-)nap a szombat, megülik a nagy zsidó ünnepeket. A (szülői értekezleteken is többségben lévő) moszlim szülők elégedettek az iskolával, nem csak annak magas színvonalával, hanem az ott kialakult baráti és toleráns légkörrel, meg azzal is, hogy egyáltalán nem erőltetik rá a nem-zsidókra a zsidó vallást és szokásokat (azaz: nincs semmi indoktrináció; nincs a keresztény iskolákban sokszor tapasztalhatóm ’betérítési’ nyomás). Végülis, Izsák és Ismáel egyaránt Ábrahám fia volt... És a kóser menzakoszt is ízletes (és vallásilag is elfogadható – halal)... az ünnepi – pl. szombatköszöntő – menük pedig különlegesen finomak...

Noha Birmingham a második legnagyobb (milliós) brit város, viszonylag kevés zsidó él itt (2000-nél kevesebben állandó lakosként + mintegy 50 zsidó egyetemista a diákszállásokon – az ország minden részéből). A II. világháború után több ezer zsidó élt a városban, de többségük visszatért európai ’óhazájába’, sokan pedig alijáztak a frissen alakult Izrael Államba. Hasonló elvándorlási tendencia érvényesült minden nagyobb iparvárosban, egy kicsit érezhető volt még Londonban is. A virágzó birminghami zsidó közösségnek annak idején több zsinagógája, öregotthona, kulturális egylete volt - ma már csak egy zsinagóga áll a hitközség rendelkezésére. A rabbi reménykedik, hogy a ’kimúlási’ trend nem végleges – ígéretes, hogy egyre több fiatal zsidó család érkezik a városba (elsősorban az egyre dráguló Londonból).

Lásd bővebben:

https://www.jta.org/2018/04/30/news-opinion/british-jewish-school-mostly-muslim-students

https://www.kveller.com/the-only-jewish-boy-at-jewish-day-school/?_ga=2.205455191.657847007.1525364748-358567127.1525364748