Oproštaj s majkom

Búcsú anyámtól

Anyám! tekinteted homálya lelkem felkavarja,

és a törött ráncok metszik szemgolyóm...

Megkövült és szürke ajkad, mozdulatlan,

pedig hallom hogy szólsz halkan, puha hangodon.

Még egyszer, anyám csak egyetlenegyszer

túrj a hajamba puha ujjaiddal,

hogy érezzem, anyám, a hajnal hidegében

szereteted tüzét... És míg zúg a harang,

halljam még egyszer vigasztaló hangod,

majd hunyd le szemed, nézd a végtelent,

érzem, tekinteted utánam kapkod,

míg halvány arcodon az utolsó könny remeg.

Ó, egyetlen cseppben annyi minden ott van:

az anya búcsúcsókja, hosszú útra készen,

jótanácsa, útnak indulóban,

szép szerelme, mikor Ő már nincsen.

(Translated by Lovas Ildikó)

Farewell to a Mother

Mother! Your glass gaze clouds my soul

and pupils cut my broken wrinkles...

petrified, livid, your lip is silent,

and I hear quiet, tender talks.

Once again, mother, o, just one more time

dive your warm fingers into my hair

to feel, mother, on that icy morning,

the warmth of your love... and when the bell rings

just one word of comfort tell me,

then close your eye staring to endlessness,

I feel that look is looking for me,

while down the faded face the last tear streams.

Oh, that tear would say too much:

a kiss of a mother getting ready to go,

and an advice before "Goodbye ..."

tender love of mother who is not here anymore!

Translated by Gordana Janjušević Leković, 2019. Dedicated.

Majko! tvoj staklen pogled dušu moju muti i režu mi zjene izlomljene bore... Skamenjena, modra, tvoja usna ćuti, a ja čujem tihe, nježne razgovore. Još jednom, majko, o još samo jednom tople prste ti u kosu mi uroni, da osjetim, majko, u tom jutru lednom žar ljubavi tvoje... I dok zvono zvoni, samo jednu riječ utjehe mi kaži, pa sklopi oko što u beskraj zuri, osjećam da taj pogled mene traži,

dok niz svelo lice zadnja suza curi.

O, ta bi suza htjela reći mnogo:

poljubac majke što se na put sprema,

i savjet prije no se kaže ”Zbogom...”

nježnu ljubav majke koje više nema!

1953