Morska vrba
Morska vrba
Sama vrba stoji nad morem na steni,
Rasplela je kosu zelenu i dugu;
Nalici na nimfu koju su prokleli
Da postane drvo i da sumi tugu.
Slusa pesmu gora kada jutro rudi,
Agoniju vode u veceri neme;
Nepomicno stoji tamo gde sve bludi;
Oblaci i vetri, talasi i vreme.
I tu sumi s njima, dajuci polako,
Moru koju granu, vetru listak koji;
I, k'o srce, sebe kidajuci tako,
Tuzno sumi zivot.---Sama vrba stoji...
A Willow By The Sea
The top of the world is a willow by the sea,
Its plaited leaves are long, green, fanned,
Resembling a nymph who has been damned
To become a rustling, melancholy tree.
She hears the mountain song at sunrise,
The sea's agony during silent evenings.
She stands transfixed amid promiscuous things:
Clouds and wind, and waves and time.
And she whispers to them, slowly yielding
a leaf to the wind, a branch to the sea,
And like a heart being torn apart, breaking,
Sadly rustling with life. A willow by the sea...
(from Serbian Classics Press)
Tengeri fűz
Árva fűz a sziklán, tengerre hajolva,
hosszú zöld haját a szélbe belebontja:
megrontott fa-tündér, valakinek átkát,
folyton azt susogja, a szomoruságát.
Hegyeket zendít a rőt hajnal körötte,
haldokló csobogást hoz a csöndes este;
s hol minden fut, táncol, ő áll, s megigézve
néz a dúlt égbe, a habba, az időbe.
És azoknak susog, dobva egy-egy tépett
ágat a tengernek, levelet a szélnek,
s mint önkínzó szív ha mereng sebe titkán,
zúg a gyászos élet. – Árva fűz a sziklán…
1903
(Transated by Szabó Lőrinc)