Morska vrba

Morska vrba

Sama vrba stoji nad morem na steni,

Rasplela je kosu zelenu i dugu;

Nalici na nimfu koju su prokleli

Da postane drvo i da sumi tugu.

Slusa pesmu gora kada jutro rudi,

Agoniju vode u veceri neme;

Nepomicno stoji tamo gde sve bludi;

Oblaci i vetri, talasi i vreme.

I tu sumi s njima, dajuci polako,

Moru koju granu, vetru listak koji;

I, k'o srce, sebe kidajuci tako,

Tuzno sumi zivot.---Sama vrba stoji...

A Willow By The Sea

The top of the world is a willow by the sea,

Its plaited leaves are long, green, fanned,

Resembling a nymph who has been damned

To become a rustling, melancholy tree.

She hears the mountain song at sunrise,

The sea's agony during silent evenings.

She stands transfixed amid promiscuous things:

Clouds and wind, and waves and time.

And she whispers to them, slowly yielding

a leaf to the wind, a branch to the sea,

And like a heart being torn apart, breaking,

Sadly rustling with life. A willow by the sea...

(from Serbian Classics Press)

Tengeri fűz

Árva fűz a sziklán, tengerre hajolva,

hosszú zöld haját a szélbe belebontja:

megrontott fa-tündér, valakinek átkát,

folyton azt susogja, a szomoruságát.

Hegyeket zendít a rőt hajnal körötte,

haldokló csobogást hoz a csöndes este;

s hol minden fut, táncol, ő áll, s megigézve

néz a dúlt égbe, a habba, az időbe.

És azoknak susog, dobva egy-egy tépett

ágat a tengernek, levelet a szélnek,

s mint önkínzó szív ha mereng sebe titkán,

zúg a gyászos élet. – Árva fűz a sziklán…

1903

(Transated by Szabó Lőrinc)