Moja poezija

Moja poezija

Mirna kao mramor, hladna kao sena,

Ti si bledo, tiho devojče što sneva.

Pusti pesma drugih neka bude žena

Koja po nečistim ulicama peva.

Ja ne mećem na te đinđuve sa trakom,

Nego žute ruže u te kose duge.

Budi odveć lepa da se sviđaš svakom,

Odveć gorda da bi živela za druge.

Budi odveć tužna sa sopstvenih jada,

Da bi išla ikad da tešiš ko strada,

A čedna, da vodiš gomile što nagle.

I stoj ravnodušna dok oko tvog tela,

Mesto raskošnog i kitnjastog odela,

Lebdi samo pramen tajanstvene magle.

Meine Poesie

Wie der Schaten so kühl und der Marmor so still,

Wie ein Mädchen bist du, ein versonnenes Kind.

Laß der anderen Lied eine Frau sein, die schrill

Ihre Weisen auf schmutzigen Dorfstraßen singt.

Er schmückt dich kein Kranz, kein Band von Korallen,

Ich will dir ins Harr eine Rose nur weben:

Zu schön sei, um jedem Mann zu gefallen,

Zu stolz sei, um stets nur für and´re zu leben.

Zu traurig sei in deinen eigenen Schmerzen,

Ja trösten zu wollwn die leidenen Herzen,

Zu sittsam, vor großen Massen zu stehen.

Bleib immer besonnen, wen um deine Gestalt

Anstatt eines Kleides, das wunderschön wallt,

Geheimnisvoll nur Nebelschleier wehen.

(Translation from Poezija by Jovica Letic)

MA POÉSIE

Comme marbre sereine et comme l'ombre froide,

Tu es une enfant pâle et paisible qui rêve.

Les autres poésies, qui lancent des oeillades,

Sont ces femmes des rues qui chantent sans réserve.

Je ne te couvre point de bijoux ostensibles

Mais dans tes cheveux longs je mets des roses jaunes :

Que ton trop de beauté te rende inaccessible,

Que ton trop de fierté ne fasse point d'aumône :

Et sois toujours trop triste en ta propre affliction

Pour te laisser aller à d'autres compassions,

Trop chaste pour mener la foule impétueuse,

Et ne t'émeus en rien tandis que sur ton corps

Au lieu de soies brodées et de parures d'or

S'attarde seulement la brume mystérieuse.

(Traductions en vers : Jean-Marc Bordier)

Az én költészetem

Legyél hűvös márvány, hideg árnyék csöndje,

álomba szenderült leány áhítata;

ne bánd, mások verse legyen mint egy nőcske,

kinek koszos utcán rivall részeg dala.

Nem illik tehozzád se gyöngy, se dísz selymes,

csak egy rózsát tűzök leomló hajadba;

szebb légy annál, hogy a tömegeknek tetszhess,

s büszkébb, hogysem szavad másnak vigaszt adna.

Csak a saját súlyos bánatodba roskadj,

fittyet hányva minden más idegen sorsnak,

s kerüld el kényesen a csörtető népet.

Állj félre közönnyel, fordítsd el az arcod,

és a cifra, pávás öltözetet hagyd ott;

csupán titkok fátyla lengjen körül téged.

1904

(Translate by Milosevits Péter)

My Poetry

Calm as a marble, cold as shadow,

You are a pale, quiet girl who dreams.

Let the song of others be a woman

That on the unclean streets sings .

I don't put on you beads with ribbon,

But the yellow roses in those long hair.

Be too pretty to please everyone,

Too proud to live for others. Fair.

Be too sad for your own sorrows

To ever go to comfort who suffers,

And chaste, to lead the crowds.

And stand indifferent, while around your body

Instead of a gorgeous, ornate clothes,

Only a wisp of mysterious fog floats.

Translated by Gordana Janjušević Leković, 2019