Embedded Files
Pesnik revolucije na predsedničkom brodu
Pesnik revolucije na predsedničkom brodu
Protokol
Trista bijelih košulja
(po tri komada za svaki dan)
ne da ne biste bili gol
neg tak vam nalaže protokol.
O gaćama i da ne govorimo.
(Od igle, za kravatu, do gaća
Protokol plaća.
Vama je za to odveć mala plaća.)
A što se tiče kravate
(uzgred – kažu – vi ne ljubite odveć Hrvate)
Kravata treba da se sa kompletom slaže,
Tako Protokol nalaže.
Imadete li dovoljno kupaćih,
za plažu?
Desetak recimo.
(I da ne budu
kak bi se reklo mini.)
Kod vas je,
Tak mi se bar čini,
običaj takov da se
ljudi kupaju u gaćama –
onima istim koje
na njima povazdan stoje.
I (o gaćama još samo ovo):
mijenjati ih sve češće
naročito ak uzimate učešće na kakvom prijemu
(vi to ne kažete valjda na – premu,
tamo kod vas u Šumadiji, u Sremu?)
I nemojte Mu odveć stezati ruku
I izbjegavajte krupne riječi
One po Vuku.
Evo još nekoliko savjeta
(to držite poput zavjeta):
ne smije se pljuvat
ne samo po palubi
(to je i vama samome jasno)
neg niti u more
niti u vode oceana
čak i kada je vrijeme krasno,
jer treba ovdje, izvan uljudnosti,
računat na snagu vjetra
(od nekoliko stotina metara
u sekundi).
Imat ćete lakaja i tajnika,
i poseban (odjelni) toalet i tuš.
Tuširanje bar triput dnevno.
Što se tiče konverzacije,
Treba da je (uglavnom) laka.
Što više anegdota iz nobe
(može poneka i sa
seoske mobe)
kao i sa Drvara i Visa.
Ne zalaziti u mutne vode
nacionalizma.
(Čuvati jedinstvo i brastvo
to je naše najveće bogastvo.)
Ne pominjati nikako
Đilasa, Dedijera, Hebranga.
Držati se, naprosto, svoga ranga.
O Staljinu — oprezno.
Trockog pominjat uz smiješak
prezrenja.
O živima se ne izlijetati.
(Sve se u politici iz dana u dan mijenja.)
Što se tiče javnoga mnijenja
to je vaša domena.
Novine, radio i cijela štampa.
Tekstove ćete davati meni.
Ne rad kontrole, neg rad pravopisa.
Bar što se tiče
verzije ijekavske, latiničke.
Sve čuvati
kao najvišu (državnu) tajnu,
kao zjenicu oka.
Daklem: nikakova privatna trača
od našeg cijenjenog,
uglednog
itd.
izvještača.
Nikakove privatne bilješke
nikakova lična viđenja
nikakova indiskrecija
Sve što je odveć lično
ovdje je neprilično
Sve što je iz posebnog ugla
uglavnom
izbjegavati.
Opisati s mnogo epiteta
jedino stav
držanje
glas
i oči
dok se palubom šeta.
Može i ruke.
Talase oceana
kroz koje lađa nam plovi.
Tropske noći.
Galebovi.
Zvijezde na nebu noćnom.
Brodske mašine u zamahu moćnom.
A On na palubi, na pramcu
Trobojku – s petokrakom –
kako se vije.
I val koji po boku lađe bije.
Što se tiče pića,
može da se umjereno pije.
No uvijek sjesti nakon Njega.
I ustati nakon Njega.
Jesti učtivno, po protokolu,
Uz poneku anegdotu
Il basnu, o psu, vuku ili sokolu.
Zbog tropske vrućine trebat će vam
unosit mnogo tekućine.
A zbog glasa
što više sokova: naranče, ananasa.
I dosta limuna.
Pjesnička duša nije imuna
pred strojem flaša.
Ta svi smo ljudi,
pa i pjesnici!
Ne pišete pjesmice?
Piće ne trošite? –
Morat ćete malko uiskija
sa ledom.
To neće, vjerujte,
na nos da vam iskija.
O tome (treba li reći?)
u izvještajima
ni riječi
(O piću i drugim nakanama)
S osobljem i mornarima
samo zvanično i ništa lično.
Nikakova pitanja:
”Odakle si, baćo?”
(I tome slično)
”Koliko do kraja roka?”
Il ponudit mornaru pića il soka.
Što se tiče lijepe književnosti,
Tu ne treba s primjerima
ići daleko.
Prosto: pričat svježe i lako.
Klasike marksizma
citirat bez paroksizma.
I, naravno, pisce iz nobe.
Ćopića sad već može.
Al bez pretjerane hvale.
“Majku Knežopoljku” svakako znadete
naizust. Lijepo.
Recitirajte.
Gorkoga čim više citirajte.
Što se tiče vaše osobne lektire
nek vas nije briga,
na lađi postoji knjižnica
sa mnogo knjiga
iz svih mogućih oblasti:
lijepa književnost, slikarstvo,
geografija, istorije revolucija,
pjesnarice, marksističke stvari
nastanak narodne vlasti
kuvari.
Tu su, naravno, i vaše knjige
podvučene raznim bojama
crvenom, plavom, zelenom
(već prema
utvrđenom kodu),
tako da kad ih uzme u ruke
može steći o njima objektivnu sliku
bez po muke,
onako u mimohodu.
Mišljenja sam da Mu vaše knjige
nisu zadavale odveć velike brige
primite moja čestitanja.
Imate li još kakovih pitanja?
Ah da. Što se tiče krabova,
rakova, oštriga
(On voli to da troši)
morate bit na oprezi,
to je čitava nauka.
Stvar morate kod kuće vježbati
pod stručnim nadzorom jednog od
naših momaka.
Te su stvari uvijek svježe
ne morate se dakle bojati
trovanja il kvarenja stomaka
S društvenim igrama kako stojite?
Šah, poker, biljar, dame, kanasta? –
Nažalost mali se fudbal
ne igra na lađi
(mada je upražnjavao i taj sport
s uspjehom
kada je
bio mlađi
i kad mu je dopuštalo dragocjeno vrijeme).
U redu za šah, zapisano je već.
Imadete li kakove kategorije?
Nemate?
Al niste ni neki pacer?
I, ponavljam, bez velikih kombinacija.
Otvaranja klasična.
(G-4, F-4 i tome slično.
Ne navaljujte odveć na kraljicu,
ne stavljajte kralja u bezizlaznu situaciju
ni odveć zamarati lovca
ni stavljati kule na neprilično mjesto;
držati se što više piona
– ali ne igrati ni poput osnovca.
Pauze između poteza
ne treba da odveć traju.
Njegovo je vrijeme dragocjeno!
Konverzacija pri šahu
treba da bude prije svega
iz oblasti sporta i šaha.
Možete pomenuti pri tom
Nasera, Negusa, Šaha
iranskog i t. sl.
Pazite prilikom kartanja
s kartama nema šale!
Gubitak plaćate iz svoga džepa!
(Osim pri velikom gubitku, koji prelazi mjeru.)
Tu se dakako vodi
žestoka bitka
nerava.
Odnos je neravan:
s jedne strane On,
čije se misli bave krupnim stvarima
(samo mu ruke učestvuju u igri)
njegove su misli
u Indiji u Iranu u Rusiji
u Africi, u snježnim Tatrama.
A vi ste cijelim bićem i mislima
kao u busiji
u – kartama.
Dame se ljube u ruke
ako su dame
gospoda se zovu mister i ser
tu nema nikakove misterije
Komrad i Tovariš
samo drugovi iz Istočnoga bloka.
Na stranicama ovog bloka
sve vam je ispisano
to izučite dobro,
tu ne smije nikako da se omane.
Dobro…
Plesati morate znati…
Dobit ćete učitelja plesa.
Ingliš, valcer, tango,
To vam uvijek zatrebat može,
u velikom svijetu.
Ruke držati u blagom stisku
oko struka
u plesu je važan rad nogu
al igra i-te-ka-ko
ulogu i ruka.
Zube morate popraviti,
imamo vremena dosta,
i najboljeg dentistu (zubara).
Ako vam i poslije toga
zaudara iz usta
upotrijebite
vodicu
to treba samo da se uštrca,
pri ustajanju,
našte srca.
To važi isto i za noge.
Mijenjati sokne dva-tri puta
na dan
i prskati sprejom.
Otkloniti perut.
(Malo da se skrati kosa.)
Morat ćete se odvići također
čačkanja uha
i čačkanja nosa.
Od svoga ćete ordonansa
dobit dva-tri dezodoransa
za upotrijebit pod pazuho.
U jednu riječ: voditi
čim više brige o higijeni.
Dođite sutra u isto doba.
A sad vam evo spiska
Tu je i trebovanje
idite kod našeg krojača
da vam uzme mjeru.
Držim vam pesnicu,
vama i vašem peru!
* * *
Nema na sve to razloga trošiti rije…
Prosto, čovječe, nije
red u otmjenom društvu
da se po nosu rije
ili
kako se to kaže tamo kod vas
u okolini Čačka
ne smije
nos da se čačka.
I još ponešto iz bontona:
ne smije se…
(a, to san već reko,
ne mari):
pljuvati štono kažu ”po podu”,
niti s palube u more,
niti po brodu.
Ili, primjerice,
češljati si kosu
za stolom.
Zamislite si samo:
Vlas – u sosu!
Da, za danas, još samo ovo:
hoće kadikad od vrućine
i znoja
da se zalijepe gaće
između guzova
a to
čovjeku zna da zasmeta.
Hoću rijet
ne smijete
taj problem rješavat niukom
slučaju rukom!
I, naravski, ne smijete
da se odveć glasno smijete.
To jest
da se razumijemo
smijete
da se slatko nasmijete
ako je u pitanju nekakova šala
cijenjenog…
i tako dale,
al to ne znači
da treba da vam poteku bale
il štono se u narodu kaže
da vam se razvalu žvale.
Treba On da zametne temu
ondak ćete
na temelju toga
vidjet da l je stvar stroga
il je sve to šala
našeg cijenjenog…
i tako dale.
Visoki si gosti
volu da se šale.
Pogotovu oni
iz Istočnega bloka.
A proposto:
sve je to zapravo prosto,
al valja neke stvari znati:
Istočni drugovi
ljubu se u usta,
to ko da je upisato
u njin Ustav.
Nesvrstani se grlu
i jedno drugom u susret hrlu.
Zapadni su van
vrlo uštirkani
ka da su progutali kolanc.
(Što reče, u šali, drug Dolanc.)
Oni se ne primiču odveć blizu puku,
pa ni rukovodstvu,
no samo pružaju ruku
(svi su oni isti)
pak je odmah povuku
ka da ćeš im je izisti.
No sve se ovo na vas ne odnosi,
to su njihovi, interni, odnosi,
no u diplomatiji
pogotovu kad je ona još mlada
tako rekuć od juče
mora čovjek vazdan učit
(znate kako je ono reko Lenjin)
…eto vidite.
Mora se čovjek malko pomučit
da bi bio dostojan
predstavnik svoje zemlje
i nacije.
Postoje tun razne mogućne
mahinacije.
Eto, neki van na primjer Rus
krkne jezičinu u usta
(kako to narod vulgarno kaže).
Šta vam je, daklem, činit? –
I vi ga njemu na isti način!
Stisne li vam ruku da se kosti lome?
Na isti način – dabome!
Štono kažu: oko za oko
zub za zub!
duboko za duboko,
čvrst stisak
za stisak grub!
Ili, primjerice,
neki vas Englez (uzmimo) pita:
hau du ju du?
šta mu vi na to kažete?
E pa, vidite, nije!
U tome grmu leži zec!
Vi mu kažete to isto:
hau du ju du?
A ne ko neki naši ljudi kad se sretnu
pa stanu da se psuju
„di si, jebem li ti mater?”
Što se paka vjetrova tiče
(tu ne mislim na pasate),
treba naprosto suspregnuti crijeva.
(To je ka što dođe čovjeku spontano
da zijeva,
kraj logorske vatre
kad mu se zadrijema)
daklem:
ni naglas niti
profunjariti
neki prdež,
što je, gledano iz aspekta okusa
u fokusu pažnje;
još gore: sve to ostaje u zraku?
Najbolje je, ako drugog rješenja nema,
izići diskretno
i zadržat se tamo što dulje,
a ne ko što rade neke hulje:
prnu vani
pa odmah uniđu
(umjesto da puste ovdje goluba
pa da ondak iziđu na palubu).
Nježnije, nježnije, nježnije.
(Ne, nije to Lenjin
To je parafraza.)
Ova vas staza
vodi pravo na put
a tamo vas čeka limuzina.
(Za sebe, idući pošljunčanom stazom prema
kući, melanholično):
Opalo je lišće
Uskoro će zima.
A On voli tople predjele.
1986
Elnöki hajón a forradalom költője
Elnöki hajón a forradalom költője
Protokoll
Háromszáz darab fehér ing
(naponta háromszor cserélik).
Nem azért, hogy ne legyen meztelen,
a protokoll erre is ügyel, nesztelen.
A gatyákról nem is beszélve.
(A gatyáktól a nyakkendőtűkig
az Előírás szerint fizetődik mindene.
Kevés lenne rá a fizetése.)
A nyakkendő pedig, ami szorítja torkát
(egyébként tudjuk, nem tetszik önnek a horvát)
nos a nyakkendő menjen a kompletthez.
Látja, a protokoll mindent elrendez.
Van önnek fürdőnadrágja,
strandra való?
Mondjuk, tíz.
(De nem olyan,
hogy is mondják: minik.)
Önöknél,
nekem máris úgy rémlik,
az a módi, hogy az ember
fia egy gatyába fürdik ?
Ugyanabba, amit
napközbe visel.
És - hogy még a gatyáknál maradjak
sűrűbben köllene váltani aztat
különöst ha részt akar venni valami fogadáson
(Önöknél - Szerémségben, Šumadijában
nem mondják tán: fogadásnak?)
És a Vezér kezét ne szorítsa meg túl erősen.
És ne használjon durva szavakat.
Akárhogy is szereti Karadzsity Farkast.
Itt van még néhány jótanács
(fogadalomként adom át):
nem köpködhet
nemhogy a fedélzeten
(ez önnek is magától értetődő),
de a tengerbe sem,
az óceán vizébe sem,
még ha derült is az ég,
túl az udvariasságon,
a szél erejével is számoljon
(párszáz méter
másodpercenként a sebességé).
Lesz lakája és titkára,
elkülönített (hivatali) vécéje és tusolója.
Tusolás: legalább háromszor naponta.
Társalogjon könnyedén
(többnyire). Mesél-
jen sok anekdotát az enhából
(ritkábban a falusi
kalákákról)
és Visről, Drvarról.
Ne evezzen a nacionalizmus
zavaros vizeire.
(Őrizze a testvériséget és egységet,
ne szegje meg az isteni egyezséget.)
Semmiképp se említse
Djilaszt, Dedijert, Hebrangot.
Tartson egyszerűen rangot.
Sztálinról - óvatosan.
Trockijról lekicsinylő
mosollyal.
Az élőkre ne hivatkozzon.
(A politikában napról napra változik minden.)
Ha a közvéleményről esne szó
ez már az ön területe.
Nyomtatványok, rádió és az egész sajtó.
A szövegeket majd elküldi nekem.
No nem a kontroll, a helyesírás végett.
Mert ami az Ő latinbetűs tájnyelvét illeti.
ön azt, úgy tudom, kevéssé ismeri.
Mindent úgy kell őrizni,
mint a legnagyobb (állam)titkot,
mint a szeme világát.
Tehát: semmi privát fecsegés
a mi nagyrabecsült,
tekintélyes
stb.
tudósítónk ily híreket ne hozzon.
Semmi privát jegyzetelés
semmi sajátos szemléletmód
semmi indiszkréció
Minden ami túl személyes az itt
illetlenségnek számít
Kerüljön mindent ami
egyéni véleményre
utalna
Sok jelzővel leírni
csakis a megállását
a tartását
a hangját
a szemét lehet,
ahogy sétálgat a fedélzeten.
De lehet a kezét is.
A tenger hullámait,
melyen a hajónk úszik.
A trópusi estét.
A sirály szárnyait.
Csillagokat az ég boltozatján.
Hajócsavart a jármű alján.
Míg Ő a fedélzeten áll, a hajóorrban.
A háromszínűt és a csillagot,
ahogy lobog.
És a hajót csapkodó hullámot.
Inni lehet, de csak
erős kontroll mellett.
Mindig Ő utána kell leülni,
S mindig utána fölállni.
A protokoll szerint, jólnevelten egyen,
Közben: anekdota vagy tanmese,
De farkasról, kutyáról, sasról szóló legyen.
A trópusi hőség miatt sok
folyadékot kell bevinnie szervezetébe.
A hangja végett
pedig minél több üdítőt: narancsot,
ananászt. És minél több citromot.
A költői lélek nem immunis
a telt üvegek hadára.
Mindnyájan emberek vagyunk,
még a költő is.
Hogy nem ír versikéket?
Nem fogyaszt alkoholt?
Egy kis pápista aszút muszáj
lesz. Tisztán.
Ettől - higgye el - nem nő
orrán borvirág.
Minderről (kell-e mondanom?)
egy szót se írjon
a cikkeiben
(Az italról és egyéb élvezetekről)
A tengerészekkel és a személyzettel
legyen kimért: csak semmi
személyeskedés. Semmi kérdés:
"Hová való vagy, földi?"
(És ehhez hasonlók)
"Mennyi van még hátra?"
A matrózt szesszel se kínálja.
Ami meg a fenséges irodalmat
illeti, ne menjen messzire
a példákkal. Beszéljen üdén,
egyszerűen, könnyedén.
A marxizmus klasszikusait gúny
nélkül idézze.
Az enhá íróit ne feledje.
Lehet már Branko Ćopićot is.
Csak ne dicsérje túl.
Knežopoljka anyót biztosan
tudja kívülről. Szép.
Akkor szavalja!
És örül, ha minél több Gorkijt idéz.
Személyes olvasmányaiért
se aggódjon,
van könyvtár a hajón
sok könyvvel
minden területről:
szépirodalom, festészet,
forradalmak története, földrajz,
marxista dolgok, költészet,
a népi hatalom kialakulása,
szakácskönyvek.
Ott vannak természetesen az ön
könyvei is, különféle színekkel
aláhúzgálva a fontosabb sorok,
pirossal, kékkel, zölddel
(a szokásos kód szerint).
Kínlódás nélkül kap így
róluk objektív
képet, ha menet közben
kezébe veszi.
Hatalmunk az ön könyveit
nem nagy gondként könyveli
fogadja hódolatomat
Van még valamilyen kérdése?
Ja igen. Ami a tengeri
herkentyűket, rákokat, kagylókat illeti
(Ő ezeket nagyon kedveli),
óvatosnak kell lennie,
ez külön tudomány.
Majd gyakorolni fog otthon
egy közülünk való szakember
felügyelete mellett.
Ezek az étkek frissek ott:
ne féljen, nem lesz gyomor-
rontás, mérgezés: nincs gond.
A társasjátékokkal hogy áll?
Sakk, kanaszta, römi, póker, biliárd?
Kispályás focit sajnos nem
játszanak a hajón
(bár sikerrel művelte ezt
a sportot is,
mikor
fiatalabb volt,
és mikor drága idejéből futotta).
Rendben van, a sakk jó lesz: bejegyezve.
Van valami mesteri címe?
Nincs:
De nem is pancser?
És - ismétlem - nagy kombinációk nélkül.
A nyitás legyen klasszikus.
G-4, F-4 és ehhez hasonlók.
Ne szálljon rá túlságosan a királynőre,
és ne kényszerítse kilátástalan
helyzetbe a királyt, a huszárt se fárassza ki,
és ne rakja kényelmetlen helyre a bástyát:
a paraszthoz tartsa magát
de kisiskolásként se játsszon.
Ne legyenek hosszúak
a lépések közötti szünetek.
Drága az Ő ideje.
A konverzáció játék
közben a sakk és a sport
területéről történjék.
Megemlítheti
Nasszert, Nehrut
és az iráni sahot.
Vigyázzon kártyázás közben
a kártya nem vicc!
Ha veszít, saját zsebéből fizeti!
(Hacsak nem veszít túl sokat.)
Leckét vehet majd
az idegek kemény
harcából.
A viszony alárendelt:
Az egyik oldalon Ő,
akinek feje tele fontos dolgokkal
(csak a keze játszik),
gondolatai Indiában, Iranban,
Oroszhonban, Afrikában s a havas
Tátrában kalandoznak.
A másikon ön, aki teljes odaadással,
mintha lesben állna,
úgy kártyázik.
A hölgyeknek kézcsók jár,
ha hölgyek
a férfiak itten miszter és úr
nincs ebbe semmi misztérium
Komrád és továris
csak elvtársak a keleti tömbből.
Mindent elolvashat
ebből az írótömbből,
jól bevésni,
semmit sem szabad elfelednie.
Jól van...
Táncolni tudnia kell...
Kap majd egy tánctanárt.
Angol keringő, argentin tangó,
ez mind fölhasználható
a nagyvilágban.
A partnert gyöngéden ölelje át
a derekánál
a táncban a láb mozgása a legfontosabb
de sze-re-pet ját-szik a
kéz is.
Fogaira ráfér a javítás:
van elég időnk
és miénk a legjobb fogász.
Ha utána is bűzös
lenne a lehelete, amit
kétlek, akkor használjon
szájszagosítót:
közvetlenül fölkelés
után, éhgyomorra
spricceljen az orra alá.
Ez a lábra is érvényes.
Váltson naponta zoknit
többször is. A sprayt ne spórolja
van elég flakonnal.
El kell tüntetnie a korpát.
(Egy kis hajvágás sem árt.)
Le kell szoknia
a fikázásról
és a fülben való vájkálásról.
Az ordonánca hoz
majd dezodort
is, a hónaljhoz.
Egyszóval: minél több gondot kell
fordítania a higiéniára.
Jöjjön el holnap
ugyanebben az időben.
Most pedig itt a lista és az igénylés,
menjen a szabónkhoz,
hogy méretet vegyen.
Szorítok önnek,
önnek is, tollának is!
***
Kár az egészre szót pazarol...
Ember, egyszerűen nem
illik előkelő társaságban orr-
ban turkálni
vagy
ahogy ezt önöknél
mondják piszkálni az orrot
Ez Čačakban
is tiltott.
És még valami a bontonból:
tilos...
(de ezt már mondtam,
no, nem érdekes):
ahogy mondják „a padlóra köpni",
úgy a hajón,
mint a hajóról.
Vagy - például
fésülködni
az asztalnál.
Képzelje csak el:
A szószban - hajszál!
Ja igen, mára még csak ennyi:
megtörténhet néha-néha
hogy a forróságtól
és a verejtéktől
a fenék vájatába szorul
a gatya
ez pedig igencsak zavaró lehet.
Akarom mondani:
a problémát semmi esetre
se bízd a kezedre.
És persze - hogy ne is mondjam
nevetni sem szabad túl hangosan.
Vagyis
hogy egymást megértsük:
akkor lehet
diszkréten
nevetnie, ha viccet süt
el a nagyrabecsült...
ésatöbbi
de ez nem jelenti
hogy el kell csöppenjen az orra,
vagy ahogy a nép mondja
egybefolyjon
nyála-taknya.
A témát mindig Ő veti föl,
ennek alapján
dönti el ön,
hogy az komoly ügy,
vagy csak tréfál
a nagybecsű...
ésatöbbi.
A magasrangú vendégek
szeretnek mókázni.
Különösen ők
a Keleti Tömbből.
Egyszerűbben:
igen egyszerű ez
csak tudni kell néhány dolgot:
a keleti elvtársak
szájon csókolják
egymást, mintha az alkotmány
írná elő.
Az elnemkötelezettek
ölelkeznek és csoportba verődnek.
A nyugatiak hófehérek
kívülről és mintha
nyeltek volna karót.
(Mint azt Dolanc elvtárs mondta vót.)
Nem mennek túl közel a néphez,
így a vezetőséghez
sem, csak kezüket nyújtják
(tudjuk, mind egyformák),
azt is gyorsan visszahúzzák,
mintha mi kihúznánk.
No mindez önre nem vonatkozik
ezek az ő nemzetközi viszonyaik,
bár a diplomáciában
különöst ha az fiatal
mondhatnám tegnapi
az embernek tanulni kell mindig
(hogyan is mondta Lenin)
... no látja
Az embernek szenvednie kell picurkát
hogy méltó képviselője
legyen országának
és nációjának.
Számtalan példa van
a mahinációra. Például
valamelyik orosz beleölti
rosszszagú meztelen nyelvét a szájába
(ahogy a költő mondaná).
Mit kell ilyenkor csinálni?
Ki kell ezt önnek állni?
Nem. Öltse vissza!
Megszorítják a kezét,
hogy csontja törik belé?
Szorítsa vissza!
Ahogy írva vagyon: szemet szemért,
fogat fogért! Mélyet a mélyért,
erős szorítást a gorombáért!
Vagy vegyünk egy másik
példát, ha valamelyik
angol, mondjuk, megkérdi:
Háu du ju du?
Mit mond ön erre?
Hát nem, nem azt.
Itt van az eb elhantolva!
mert ugyanazt:
háu du ju du
Nem úgy mint a mieink,
ha találkoznak s így köszöntik egymást:
"Hun vótá, baszom a szép szád?"
Ami meg illeti a szeleket
(nem a passzátokra gondolok),
uralni kell a beleket.
(Mint amikor az emberre rágyün
az ásítás a tábortűz
mellett,
és szundítna egyet):
tudja, bölcs Salamon mondá vala:
hangos fingnak nincsen szaga
ám, amely fing hang nélküli
annak szaga rendkívüli,
bár a figyelem fölkeltésének
szempontjából mindegy:
még rosszabb: mindez a levegőben marad!
Legjobb, ha más megoldás nincs,
diszkréten kivonulni
s minél tovább kint maradni,
de nem ahogy a latrok cselekszik:
künn finganak ugyan,
de rögvest visszajönnek
(ahelyett, hogy benn eresztenék el
a galambot, s a fedélzetre aztán mennének).
Finomabban finomabban finomabban.
(Nem, ez nem Lenin,
ez parafrázis.)
Ez az ösvény
egyenest az útra viszi,
ott penig várja a limuzin
(Csak úgy magam elé, hazafelé a kavicsos
ösvényen, melankolikusan):
Lehullott a falevél
Mindjárt, mindjárt itt a tél.
S Ő a meleg vidéket kedveli.
1986
(Translated by Bozsik Péter)
Page updated
Google Sites
Report abuse