Veres Miklós: 2.1. Utazás a múltba

A sci-fi szerzők egyik legnépszerűbb problémafelvetése az időutazások témaköréhez kapcsolódik. Ez nem is túlzottan meglepő, hisz a téma számtalan olyan potenciális helyzetet rejt magában, mely érdekességével és izgalmaival szinte mágikus erővel vonzza a különféle szerzőket. A kérdés népszerűsége okán érdemes kicsit körüljárni az ebben a témában született műveket, hogy lássuk, a szerzők milyen problémákat vetettek fel, és ezekre milyen megoldásokat találtak. A megadott témák közül tehát a 2. (Idő-játék) főkódszámon belül, a 2.1-es alkód alatti három altémát dolgozom fel. Ezek: 2.1.4. Az ismert múlt magyarázata, 2.1.5. A múltból a jelenbe, a jövőbe és 2.1.6. Áthallás a múlt és jelen között. Remélhetőleg tanulságos és jól átlátható képet kapunk ezeknek a témáknak a legfontosabb problémáiról.

2.1.4 Az ismert múlt magyarázata

Ez a tematika talán a legérdekesebb, mivel képes alaposan megmozgatni az ember fantáziáját. Nincs is izgalmasabb annál, mint egy alternatív magyarázatot kapni már jól ismert eseményekre.

A kódszám alá besorolt műveknek van egy csoportja, amely nem tartalmaz időutazást, így jelenléte feltételes. ERDEI GRÜNWALD Mihály két novellája (Naplótöredékek az ismeretlenből, Az özönvizek egyik története) két bibliai történetet magyaráz sajátos értelmezésben. A Naplótöredékekben az egyik bibliai próféta látomásait idegen űrhajó megjelenésével, illetve az azzal történő utazással magyarázza a szerző. A másik novellában egy tipikus vízözön utáni bibliai történetet kapunk egy fejlett civilizációról, melynek összeomlása után a főhős technikailag jóval szerényebb, neolitikumi szinten élő emberek közé kerül. Itt aztán olyan fejlődési szintre állítja őket, olyan folyamatokat generál, amelyek exponenciálisan meghosszabbítva az időben egészen a máig hatolnak. A történetben nem nehéz felismerni a Bibliát, illetve Mezopotámia történetét. Ám a bibliai és egyéb mitologikus történetek esetében egy érdekes teológiai problémával találjuk magunkat szembe. Mit fogadhatunk el ismert múltként? Ha az ismert múltat a szerző egyenlővé teszi a Bibliában leírtakkal, ez esetben nekünk olvasónak is el kell ezt fogadnunk. (Lásd még LŐRINCZ L. László Az invázió elmarad című művét, Robert D. TSCHIRGI Az elektrolitegyensúly felborulásának egyedülálló esete című novelláját.)

Az általam feldolgozott művek közül teljes mértékben csak Avram DAVIDSON Elsőrendű baromfihús című novellája felel meg a 2.1.4-es kód elvárásainak, a már megismert múltunk magyarázatát nyújtja az időutazás eszközeivel. Ehhez ismernünk kell az úgynevezett dodó galamb esetét. Ez egy déltengeri szigeten élő galambfaj volt, az emberi beavatkozás hatására pusztult ki. Davidson novellája egy válságba került étteremben játszódik, melynek vezetőjét a változó piaci viszonyok kényszerlépésekre vezetik. Föl kell virágoztatnia az üzletét, vagyis a lehető legolcsóbban kell alapanyaghoz jutnia. Ehhez olyan szerkezetet használ, amely térben és időben képes az említett galambot áthozni saját korukba. Ezzel megmenekül a vendéglő, ám a múltban kipusztul a dodó galamb. Davidson novellája remek példa az emberi természet legsötétebb oldalára, a pusztításra, hiszen a jól menő üzletért semmi sem drága, még fajok kipusztítása sem.

2.1.5 A múltból a jelenbe, a jövőbe

Ez a téma nyújtotta számomra a legnagyobb élvezetet és sok-sok tanulságot az emberi természetről. A feldolgozott művek a következők voltak: Dimitrij BILENKIN, Szempont, Ray BRADBURY, És újra a Föld, Sture LÖNNERSTRUM, Aki Napóleonnal fürdött, Robert SHACKLEY Királyi óhaj és TŐKE Péter Pulóveres Szaurusz című novellája. Igazán változatos művek egészen eltérő stílusú szerzőktől, mégis találunk közös nevezőt közöttük. Mindegyik szerző közös problémafelvetése, hogy megváltozatható-e a múlt úgy, hogy ennek következményeit el tudjuk kerülni. Másrészt: erkölcsileg és morálisan tartható-e, hogy problémáinkra a múltból hozunk segítséget, tekintet nélkül a következményekre? A szerzők végső következtése hasonló: a múltat nem lehet megváltoztatni, akármilyen eszközzel is próbálkozik az ember, sőt még ha előzetes tudásunk van jövőről, akkor sem. A végzet elkerülhetetlen.

Jó példa erre Bilenkin novellája, ahol egy őskorban élő férfit (Uvak) rabolnak el a jövőből (azaz a mi jelenünkből) érkező emberek. Megmutatják neki világunkat, majd visszaengedik saját korába. Az ősember beszámol kalandjairól társainak, de igencsak sajátságos módon. Kalandjait a korunk technikai fejlettsége elleni utálkozás hatja át, igaz, dühe sokszor a jövő meg nem értéséből fakad, máskor ez a tudatlanság egészen hatásos igazságokat mondat ki vele. Bár Uvak tisztában van azzal, hogy a jövőbe tett kirándulást, s a lehetséges fejlett technológiai kultúrát elveti, az oda vezető fejlődést nem tudja megállítani, sőt még csak fel sem ismeri. Egyik gyermeke felfedezi a kereket és a kocsit, ezzel biztosítja a fejlődéshez vezető utat. Leszögezzük, hogy a felfedezés nem az előzetes tudásból táplálkozott, így a jelen hatása a múltra itt nem érhető tetten. Ez utóbbi probléma Shackley Királyi óhaj című művében merül föl. A két főszereplő (fiatal együtt élő pár) műszaki boltját fosztogató idegen démonról hamarosan kiderül, hogy időutazó: a múltból érkezve királyának gyűjt fejlett eszközöket (mosógép, légkondicionáló stb.). Hőseink a hívatlan vendég megregulázása után (nem fizet, ezért kell megállítani) megpróbálnak hasznot húzni a bőséges kincseket adó vendégből, ám hamar felötlik bennük néhány morális probléma. Fölismerik ugyanis, hogy a múltba került tárgyak megváltoztathatják a történelmet, így a számukra ismert világ léte is veszélybe kerülhet. A démon azonban biztosítja őket, hogy a kultúra, amelyből jött, pár éven belül nyomtalanul el fog pusztulni, így nyugodtan elvihet bármilyen gépet a múltba. A végén az is kiderül, hogy Atlantiszról volt szó, tehát Shackley időutazással magyarázta Atlantisz fejlettségét. Érdemes megjegyezni, hogy a novellában a démonok és a mágia mint a múltban mindennapos és bevett dolgok kapnak szerepet (természetfeletti erőként), a jelenben azonban nincs mágia. Itt a végzetet a démon is ismeri, és ezért mer beavatkozni az idő rendjébe: tudja, hogy a saját civilizációja pusztulásra ítéltetett. A végzetet azonban nem próbálja megváltoztatni, azzal nem hadakozik, valószínűleg azért, mert tudja, hogy az megváltoztathatatlan.

Jól példázza ezt Lönnerstrand novellája, melyben a főhős Napóleon megsegítését tűzi ki célul (mellesleg ő Napóleon távoli rokona és hasonmása). Ám a történelem megváltoztathatatlan, így hiába a tudomány, mégsem Waterlooban találkozik Napóleonnal, hanem Szent Ilona szigetén, ahol a császár ügyes trükkel becsapja, és maga tér vissza a jelenbe, a tudós alteregót a szigeten hagyva. Ironikus, hogy a rákban elhunyt császár végzete épp az utazással teljesedik be, hisz ilyen betegségben a tudós szenvedett. Visszatérő motívum ez, hisz fontos szerepet kap Bradbury És újra a Föld című művében. A jövőben élő becsvágyó gazdag író végre igazán maradandó írásokat akar, melyből az egész világ tanulhat. Ezért aztán a múltból, a halálos ágyáról hozza magához Thomas Wolf (1900-1938) írót, akit ezután meggyógyítanak tüdőgyulladásából, majd írásra kényszerítik. Az inspirációt egy űrutazással próbálják megadni neki. Mivel Wolfot csak korlátozott ideig lehet a jövőben tartani, minél többet kell írnia. Eljön azonban a nap, amikor vissza kell térnie, ám ehhez újra be kell oltani a halálos vírussal, a történelmet ugyanis nem szabad megváltoztatni, Wolfnak 1938-ban az eredeti történelemnek megfelelően meg kell halnia. Ezt ő is hamar belátja, így némi ellenkezés után visszatér jelenébe. Bradbury és ezzel Wolf is biztosak benne, hogy a lázadás a végzet ellen hiábavaló és értelmetlen lenne.

Más megközelítést használ Tőke Péter írása, melyben a főhős fiút a dinók korába viszik vissza. Utazása azonban nincs hatással a jelenre. (A mű inkább gyermekeknek szóló, könnyed írás.)

A 2.1.5. kód főmotívuma tehát az idő és a végzet megváltoztathatatlanságában fogható meg. A szerzők műveiből egyértelműen látszik, hogy hisznek a végzetben, azt semmi nem tudja letéríteni eredeti útjáról, még a tudomány és az előzetes ismeretek sem.

2.1.6. Áthallás a múlt és jelen között

Az áthallás múlt és jelen között nagyszerű lehetőséget kínál a szerzőknek arra, hogy kommunikációt létesíthessenek múlt és jelen között, ezzel kiváló konfliktusos helyzeteket hozzanak létre. Kiválóan használja ki ezt a helyzetet William LEE Charity üzenete című novellájában. Egy 18. században élő lány (Charity) és egy 20. században élő fiú lép egymással kapcsolatba egy súlyos betegség után. A mindennapi beszélgetések, illetve az, hogy képesek egymás szemével nézni a világot, bajba sodorják a lányt, boszorkánysággal vádolják különös, a jövőről szóló beszámolói miatt. Ám a fiú kitartó kutatással olyan ismereteket szerez a múltról (és ezzel Charity számára a jövőről), melyek végül megmentik a lányt a máglyahaláltól. Ezzel az idő folyását sikerül visszabillenteni a helyes irányba. Ezután azonban Charity beszüntet minden kapcsolatot a fiúval, hogy a továbbiakban megakadályozza az idő befolyásolását.

Teljesen más irányból közelíti meg a témát Andrej DIMTRUK Örökösök, illetve V. NAGY Zsuzsanna Szép piros alma című műve. Közös a két novellában, hogy főhőseik látomások útján szereznek tudomást a múltról. Ez az ismeretük azonban semmiben nem befolyásolja őket további életükben, a történelem menetében sem történik változás (igazából fel sem fogják, mi történt velük).

Az ebben a tematikában szereplő művek üzenete talán az, hogy a múltban élők számára óriási veszéllyel járhat a jövő ismerete, de ez akár fordítva is igaz lehet.

Végszóként csak annyit tennék hozzá az eddig leírtakhoz, hogy egyes esetekben a téma még további feldolgozást kíván. Ennek ellenére azért jól látható mind a három résztematikában, mennyire nehéz a végzettel szemben cselekedni, és milyen veszélyekkel járhat, ha valaki ezt megpróbálja.

A feldolgozásból kimaradt művek

2.1.4

- LEM, Stanislaw, Tizennyolcadik utazás

- LŐRINCZ L. László, A föld alatti piramis, I-II.

- LŐRINCZ L. László, Az aranygyapjú

- POE, Edgar Allan, Mellonta tauta

2.15.

- ASIMOV-SILVERBERG, Az idő gyermeke

- KEMÉNY Dezső, És arra is szükségünk lesz

2.1.6

- BULICSOV, Kir, Beszélhetnék Nyinával?

- DICK, Philip K., Kizökkent idő

- LŐRINCZ L. László, Kegyetlen csillagok

- NEMES István, Én ott leszek

- PINTÉR Zoltán, Két újsághír

- PINTÉR Zoltán, Anyanyelv