LŐRINCZY Judit, Történelemóra

Lőrinczy Judit, Történelemóra,

Új Galaxis, 8, Pécs, 2006. 132-144.

Lőrinczy Judit sci-fi novellája izgalmas bevezetés az erkölcsi felelősségvállalás útvesztőibe. Nagyon komoly témát dolgoz fel, a cselekményvezetés pedig elég lebilincselő ahhoz, hogy valóban izguljunk a főszereplő lelki üdvéért.

A cím nem elég mély értelmű a mondanivalójához mérten, és a felidézhetőséget sem segíti, mert túlzottan leegyszerűsít. Nem alakít ki sokatmondó, mély asszociációs hálót a szöveggel. A történelem, történelmi emlékezet hangsúlyos a novellában, és a cselekedeteinkért vállalt morális felelősség oka is ebben gyökerezik, ugyanakkor kimarad az egyén és táradalom felelősségvállalásának bonyolult és problematikus kapcsolatára való utalás belőle. Ez adja pedig a novella fő mondanivalóját.

A novella dinamikája ragadja meg elsőként az olvasót. A párhuzamos idővezetés során múlt és jelen egybefonódva, szinte egyidejűleg tárul fel, ez gyors tempót ad a cselekményvezetésnek, és érdekfeszítővé is teszi. Jelentős feszültséget okoz ez a szerkesztésmód annak ellenére, hogy a jelenben játszódó esemény jóval visszafogottabb. A két idősík egymás viszonyában új értelmezésekkel is bővül. Egy ilyen felfokozott pontja a novellának az, amikor a professzor fiatalként megtudta, hogy szerelmét és volt otthonát kiirtják az emberek, majd a váltás után 80 éves professzorként látjuk, aki feltehetően eltörte a lábát, és borzasztó testi kínokat él át, miközben egy szoborparkban a visszaemlékezés fájó pillanataiba merült. Átvitt értelemben ez a fájdalom értelmezhető a múltban elszenvedett kínjainak szimbólumaként is.

Az ábrázolt jövőbeli világban az emberi faj gyarmatbolygókat alapított az űrben. Ezek magasabb technológiai tudással bírtak, s függetlenedtek, ez háborúhoz vezetett az emberek között. Jelen van egy másik faj, a tredarok, akikhez a főszereplő, Devahr Ranor is tartozik. Ő gyermekkorát az emberek lakta Terra Nostrán élte le.

Az emberek által kirobbantott háborúban a tredar faj kormánya igyekezett semleges maradni, s mindenkit hazahívtak az anyabolygójukra. Ezzel szemben a Terra Nostra elszenvedte a háború legsúlyosabb pusztítását, s mindenkit kiirtottak. A hivatalos irány, vagyis a tredar kormány álláspontja és az egyéni sors kerül ellentétbe Devahr Ranor fiatal életében, mivel szerelme a volt otthonát jelentő Terra Nostra bolygón marad. Családját követve hazamegy, majd később visszaszökik, de szerelmét már nem tudja megmenteni. Devahr 80 évesen látogatja csak újra a bolygót, amit egykor elhagyott. Utazása során elszenvedett balesete miatt bekövetkező halála előtt arra kéri barátját, hogy tartson egy beszédet, és tegye meg azt, amit már régóta meg kellett volna tennie saját magának: hívja fel a tredar kormány figyelmét arra, hogy morális felelősségének nyilvános vállalásával tartozik a háború áldozatai emlékének.

Mit is mond tehát ez a történet? Bárki, aki segíthet egy ügy előmozdításában, ám ezt elmulasztja, vétkes. Kemény morális tartalom, ami egy soha el nem évülő témára reflektál felelősségvállalásról, emberi tartásról, becsületességről, hogy talán nem mindig a legkönnyebb út a helyes. A megbocsátás pedig sohasem késő.

Kevésbé kidolgozott jellemekkel találkozunk a történetben. Ez feltehetően azt a célt szolgálja, hogy ezáltal a hangsúly a morális probléma kifejtésére essen. A tárgyalt kérdés így általános érvényűvé tud emelkedni. A megalkotott világot a szerző csak felszínesen mutatja be, de az érzékletesen leírt részletekből megkapjuk a kellő információkat a fölvetett probléma megoldásához.

A szöveg olvastatja magát egyszerű és könnyen érthető mondatszerkesztésével.

Petróczi Andrea