Jobbágy Tibor: Levél a teendőkről

Új Galaxis 15 (Utópia 1), 2009/2. 42-44.

A novella egy új bolygó megismerésének bejáratott történetét használja némi kis csavarral, ugyanis egy idegen életforma szemszögéből követhetjük a még nem ismert világ felfedezését. Egy úgynevezett szill tolmácsolása nyomán, egy levél formájában bontakozik ki a történet. Mint később megtudjuk, a szillek miniatűr lények, és egy idegcsáp segítségével csatlakoznak egy gazdatest agyához. Ennek a folyamatnak a hatása teljes kontrollt és irányítást biztosít nekik a gazdatest felett, az ő szemükön és érzékszerveiken keresztül tartják a kapcsolatot a külvilággal. Ez a leleményes szill – kregje segítségével – átkerül egy másik bolygóra, s kapcsolatba lép annak lakóival, természetesen a saját módszerével, így elkezd áldozatokat keresni idegcsápja számára. Tapasztalatainak folyamatos megismerése során elkezdünk gondolkozni, vajon kik ezek az új világ lakói, és nem is egy utalást kapunk, hogy talán nem is kell igazán messze mennünk, hogy felfedjük valódi kilétüket.

A cím nem egészen fedi a témát, hiszen azok a bizonyos teendők már nem képezik a mű részét, egy másik, figyelemkeltőbb és relevánsabb cím talán jobban lefedné és előrevetítené a történteket. A novella karakterközpontú mű, ezért fontos, hogy minél több és lényegesebb információt megtudjunk az idegenek gondolatairól, motivációiról és érzéseiről. A Levél a teendőkről rövidsége ellenére ezeket itt nagyrészt meg is kapjuk, a történet cselekményét helyenként megszakító saját korábbi élményeknek az elbeszélése pedig rövid ideig bepillantást enged a kis szill legbelső világába. Az utazás tudományos magyarázata kissé esetlen, de indoklása, miszerint még maga sem érti igazán a műszer működését, frappánsan lezárja a további kérdések és értetlenkedések sorát. Ezen kívül később számunkra már jobban érthető magyarázattal szolgál, hiszen ki ne tudná, mi az és hogyan működik a tértorzulás?

Az új bolygó leírásánál hiányzik a részletesség és az érzékletesség, ezen kívül a saját kultúrájával való összehasonlítás motívuma sincs eléggé kibontva, amit az olvasó jogosan igényelne a komplexebb élmény érdekében. A szillek és a kregek misztikus szimbiózisa is több magyarázatra szorult volna, ennek hiánya nyomán nem tudjuk, hogy milyen hatása is van a kapcsolódásnak a gazdatestre nézve, s mennyire elfogadott művelet ez a saját világukban, avagy önkényes dolog a szillek részéről. Az idegen szemén keresztüli tapasztalatszerzés felvet pár érdekes kérdést, de megválaszolni nincs idő, pedig szívesen követné az olvasó szill barátunk további kalandjait. A mű szerkezete egyszerű, eljutunk A pontból B pontba, nincs nagy ívű történet, bár egy 3 oldalas novellánál ez igazán bravúros feladat volna. Az, hogy a C pontba való eljutás megvalósul-e valaha, már az olvasó fantáziájára van bízva.

Laczkó Nóra