SÜMEGI Attila, Célegyenes

Sümegi Attila, Célegyenes,

Új Galaxis, 12, 2008/2. 10-13.

A cím konkrétan, de átvitt értelemben is értelmezhető: célegyenesbe ér András élete vagy versenyzői karrierje, esetleg mindkettő.

A novella négy-hat hónap eseményeit mutatja be, összefüggő, lineáris eseményekben. A történet két szorosan összefonódó szálon fut, amelyek a novella végén, az utolsó képben visszaemlékezések és kerettörténet formájában egybe is mosódnak. Az egyik szál a főszereplő, András küzdelmeit mutatja be a szakmájában, a másik a magánélete alakulását követi nyomon. Mindkettőben erős motiváló erő a férfi mély ellenszenve a gépek iránt.

Kevés szereplővel dolgozik a szerző, közülük is csak a főhős, András személyisége részletesen ábrázolt. A többi szereplő, Dzsesszika, András felesége, valamint Bíborka, a lányuk csak villanásokban és sztereotípiákban ábrázolt, a mai olvasó számára kissé morbid, de jól ismert jellemtorzulások mentén. Mindketten elérhetetlen szépségideálok után ácsingóznak, akiket a novella világában a robotok testesítenek meg. Dzsesszika tipikus tökéletességőrült, közönséges és üres fejű, fontoskodó műnő, lánya pedig, anyja példáján, már hamvas tízéves kora ellenére festeti a haját, diétázik és sminkel. Rajtuk kívül még Andás barátja, Renátó és edzője, Dominik kap valamicskét jelentősebb szerepet a műben, de ők is elsősorban mint szükséges cselekményelemek és András ellenpontjai jelennek meg. Ők beletörődtek a robotok embert kisemmiző tökéletességébe, ugyanakkor Renátó néhány megjegyzéséből érzékelhető, hogy ettől függetlenül többre tartja az embereket.

András egyfajta későn született főhős. Bár ismeri és alkalmazza a modern technika vívmányait, vágyódik a novella idejében régiségnek számító 20-21. századi értékek után. Helyteleníti felesége plasztika-mániáját, lánya felnőttes viselkedését, a mesterséges ideálok istenítését, vágyódik a természetbe és a természetesre, mélyen hisz az ember felsőbbrendűségében. Az egyetlen gép, amelyet őszintén „szeret”, a versenyautója.

Ezek a szembenállások azok, amelyek elválasztják Andrást a társadalom többi részétől, még a feleségétől és a tulajdon lányától is, ám míg feleségéről viszonylag könnyen lemond, arra tesz egy lanyha kísérletet, hogy a lányát „megmentse” vagy „visszaszerezze”, mikor magával viszi az állatkertbe. Jogosan merül azonban fel az olvasóban, hogy hol volt a férfi a kislány fejlődésének első tíz évében, hogy ennyire nincs kapcsolat közöttük, s hogy vajon András nem mond-e le túl könnyen a gyermekről, hiszen soványka egyszeri próbálkozás után már fel is adja, hogy megmutassa Bíborkának: van élet a gépeken kívül is!

A mű első mondata („A gyorsulástól merevedése lett.”) tételmondatnak tekinthető. Előre vetíti a novella javát kitevő két problémafelvetést: az autóversenyzést és a szexualitást. Ezek a novellában minden szinten egybefonódnak, míg a végén már az olvasó sem tudja: vajon nem csak helyet cserél-e a férfiben az autója iránti rajongás a robotlány iránti ellenszenvvel, és válik a novella végére az autó iránti közönnyé és a lány iránti „szerelemmé”, hogy azután egy katartikus gyilkosságba torkolljon az egész? Erre persze nem kapunk választ, de az Andrásban fortyogó változatos indulatok áttevődése a Brigivel, a robotprostituálttal folytatott viszonyba egészen világosan vannak megfestve. A novella végén bekövetkező gyilkosság pedig olyannyira szükségszerűen következik András jelleméből, hogy az egész művet hiteltelenítené annak elmaradása.

Humor csak elvétve fordul elő a műben, de nyelvi szépségek egyre-másra felbukkannak az olvasó gyönyörködtetésére és talán a szöveget átszövő trágár kifejezések ellensúlyozására.

Szilágyi Ágnes