PIERROT – GÁBOR Endre: Magister M

Pierrot - Gábor Endre, Magister M,

Bp., Alexandra Kiadó, 2013. 553 l.

Jonathan Hunt visszatér: a sorozat harmadik kötetében Pécsett folyik a nyomozás, kiindulópontja egy visegrádi ásatáson talált, befalazott rab csontváza, aki halála előtt a következőket véste a falba: Magister M 1872 Pécs – 1488 Visegrád. A hihetetlen ügy feltárása Jonathanre vár, az újabb időutazáshoz köthető kalandban a vele együtt résztvevő kincskeresők ismét a múltban és a jelenben kutakodnak az értékes kincsek után.

A harmadik kötetből érződik, hogy ezt a szerzőpáros már tökéletes összhangban alkotta meg. A sorozat első kötetét, a Jumurdzsák gyűrűje c. regényt Pierrot forgatókönyve alapján még Szélesi Sándor öntötte könyvformába. Gábor Endre krimiíró a második kötet, Az ördög köve társszerzőjeként méltó folytatással örvendeztette meg a rajongókat. Gábor Endre és Pierrot újra összefogott, az új regényben az első kötet időutazás témáját szőtték tovább. A második kötet rejtélyes, gyilkos meteoritjai csupán átvezetőként szolgáltak a harmadik regényhez. Az új regény felépítése is követi a már megszokott szerkezetet: egy magyar városban játszódik a történet, ahol a különböző történelmi eseményekhez, személyekhez (Janus Pannonius, Angszter József orgonakészítő) valós és fiktív háttér, cselekmény járul. Egy fejezetrész a múltban, a következő pedig a jelenben játszódik. Négy idősík szálai alkotják a történetet: római idők, Mátyás kora, Magister M kora és a 21. század. A történet eseményeit mindig egyes szám harmadik személyű elbeszélésben látjuk, Jonathan az egyik elbeszélő.

A cím önmagában nem figyelemfelkeltő, viszont az alcímként adott Aki meghalt, mielőtt megszületett kiegészítés megmozgatja az ember fantáziáját. A nyomozást beindító, Magister M nevű időügynök utáni kutatás újabb és újabb nyomokkal, lendületesen viszi előre a történetet. A szerzőpáros szerencsére elkerülte azt a hibát, hogy a főszál fölé rendelik az egyik mellékszálat, mint azt sajnos tették Az ördög köve c. regényben. A Magister M sokkal összeszedettebb, átgondoltabb mű, nincsenek benne fölösleges történetszálak. Nagy hangsúlyt fektettek a szerzők a tények feltárására, az események állandóan peregnek, a helyszínek változnak, a feszültségív végig arányos.

A nyomok izgalmas felderítése során Jonathan nemcsak a könyvtárakban, antikváriumokban kutakodik, hanem a Google keresőhöz is segítségért fordul. Az alkotók külön figyelmet szenteltek arra, hogy a keresőbe beírt nevek, szavak találatkínálata valóságosnak hasson. Ez a máskülönben ötletes kivitelezés egy idő után már zavaróan hat, sőt ingyen reklámozásba megy át. A nyájas olvasó szemei főleg akkor kerekednek ki, amikor azt olvassa, hogy Jonathan a Photoshop harminc napos próbaverzióját töltötte le a kutatáshoz. A szükségtelen reklámdömping sajnos végig jelen van.

A párbeszédek, illetve a leírások minőségükkel a regény gyengébb alkotórészei közé tartoznak: amikor éppen nem pergő információközlésre épülnek, akkor bizony olyan érdektelen dolgokról olvashatunk állandó részletezést, mint Jonathan és mások étkezései. A regény az információt folyamatosan adagolja mind a párbeszédekben, mind a cselekményben. A lapok ezért túlzsúfoltak a sokszor szükséges, sokszor érdektelen adatoktól, tényektől. A szerzők ezeket igazából jó szándéktól vezérelve zúdítják az olvasókra, csak a mértéket vétették el. Egyedül Pécs aprólékos bemutatása helyénvaló, hiszen a sorozat e kötete is tulajdonképpen egy nagyon okosan felépített turistacsalogató, várost népszerűsítő kalandregény, jó értelemben véve. Pécs történelme, utcái és a könyv története hihetően elevenednek meg az olvasó szemei előtt.

Az új és régi szereplők közül most is Jonathan a legkidolgozottabb karakter, a jelenben ő viszi leginkább előre a regény történéseit, a többi szereplőnek (egy kivételével) csupán funkciója van. A szerelmi szálat a műben szerencsére nem emelték ki a szerzők, csak a történet vége felé kezd kialakulni szorosabb érzelmi kötelék Jonathan és a női főszereplőnek tekinthető Anikó között. Ismét bebizonyosodott, hogy a Jonathan Hunt Kalandok sorozat az új regény, új nő elvét követi. A könyv vége ugyan az új románc folytatását ígéri, ám ez még nem biztosít semmit.

Egy szereplő érdemel még bővebb ismertetést: Pocok, a tizenéves, árva számítógépzseni, szellemes fiú, Jonathan első számú rajongója. A fiú szó szerint a semmiből tűnik elő, és egycsapásra új, meghatározó szereplővé lép elő alig pár lap elteltével. Ezt úgy sikerül elérnie, hogy kiderül: ő is Ábray időgépe után kutat, vizsgálatában pedig eljutott odáig, hogy egy új, működő időgépet is létre tudna hozni. Jonathan így új partnerre tesz szert, a fiú segítségével fog bele a nyomozásba. A könyv vége alapján pedig lehet arra számítani, hogy Pocok a történetfolyam egyik állandó szereplője lesz.

Zavaró tényező a regényben, hogy a főkincs utáni hajsza rövid, s a kötet hirtelen lezárul. Jonathan 500 lapnyi veszélyes és érdekfeszítő nyomozás után végre-valahára rálel a főkincsre, de ennek nem lesz semmi hatása: nem kerül nyilvánosságra, csak néhány szereplő és az olvasó örülhet annak, hogy sikerült megtalálni. A történet kurtán-furcsán ér véget, rengeteg elvarratlan szál marad. A sorozat következő kötete, a Kossuth-korona munkacímű regény remélhetőleg ott fogja folytatni, ahol a Magister M abbamaradt.

A borítón szereplő kígyós karperec megtévesztően hat, mert az olvasó azt várja, hogy ez lesz a főkincs a műben, de a karperec csak a hozzá vezető egyik kulcselem. Ennek ellenére ez jó választás, mert rögtön odavonzza a tekintetet. Pierrot fejezetnyitó, esztétikusan beállított fekete-fehér képei pedig megteremtik az alaphangulatot az olvasáshoz.

Debreczeni Alexandra