Erdődy Imre

Erdődy Imre (1857. szeptember 12, Berettyó-Szent Márton – 1943. május 16, Budapest) – író, költő, természettudományi szakíró. Iskoláit Nagyváradon és Debrecenben végezte. A budapesti egyetemen 1876—1880-ig bölcsészetet hallgatott, 1880-ban mennyiség- és természettani tanári oklevelet szerzett. 1881-től a II. kerületi fővárosi polgári iskolában tanár. – Költeményeket, elbeszéléseket és cikkeket írt a Szabolcsmegyei Közlönybe (1877), a Magyarország és a Nagyvilágba (1882), az Ország-Világba (1883), természettudományi és pedagógiai cikkeket a Magyar Szalonba (1888), a Természettudományi Közlönybe (1889-től: Újdonságok a fizika köréből, Az ég pirossága, A fény és elektromosság közti kapcsolatról, A csillagos ég szemléltetése) és más lapokba. Felolvasásokat tartott a budai népszerű felolvasó egyletben: A telefon (1886), Tudomány ésbűvészet (1887), Villámlás (1888), A Föld forgása (1889), Az erők ereje (1890), A csillagok között (1892). – Ismereteink szerint egy regényt írt, Dődy álnéven 1916-ban, A legyőzhetetlen ország címmel. A regény a totális állam idillikus utópiája. A történet főhőse a háború viharában valahogyan a legyőzhetetlen országba kerül. A mű ezt az országot mutatja be politikai, társadalmi, kulturális szempontból és sok aktuálpolitikai célzással. Az országban az Állam irányít mindent. Felruházza az embereket, és biztonságot nyújt nekik. Bár a társadalom különböző osztályai között van differencia, az erkölcsi alapértéket az egyenlőség gondolata határozza meg. (Az emberek egyforma, de legalábbis nagyon hasonló, uniformisszerű ruhákban járnak.) Az ideális állam mellett szó esik a természet szépségeiről, illetve helyet kap egy háború is a műben. Bármennyire is kedvezőek a feltételek ebben a fiktív országban, a főhősnek honvágya lesz, és hazatér.

Bibliográfia: A legyőzhetetlen ország, Bp., Lampel R. Könyvkereskedése, 1916.

Földvári József