SZASZKÓ Gabriella, Érzelemmentesen

Szaszkó Gabriella, Érzelemmentesen,

Új Galaxis, 24, 2016. 78-83.

Szaszkó Gabriella rövid novellája olyan disztópikus világban játszódik, melyben az érzelmek károsnak minősítettek és államilag tiltottak. Mégis, a novella gerincét és vezérvonalát az eltitkolt szenvedélyek adják.

A fiatal írónő az egyes szám első személyt választotta elbeszélői hangnak - és milyen helyesen tette! Egy olyan jövőben, melyben a logika, a számítás és a haszon uralkodnak, egy érzelmeit elfojtó női belső hang különösen jól tud érvényesülni. Az elbeszélő egy hatodik hónapban járó terhes nő. A terhesség köztudottan megviseli az embert, mind fizikailag, mind érzelmileg, és a hormonális változások különösen nehézzé teszik, hogy uralkodjon magán. Ennek ellenére a főszereplő, aki férjével együtt lázadó, és az érzéseken keresztül gyilkoló vírussal mit sem törődve megtartotta agyának épségét, sokkal jobban álcázza magát, mint párja, aki a klasszikus nemi szerepeket meghazudtolóan nehezen kezeli a stresszt. A terhesség mint motiváció nagyon jó húzás az író részéről, ugyanakkor igen bátor is. Ritkák a viselős női karakterek, főleg belülről megfogalmazott, fő szerepben, de ugyanakkor olyan elemi, ösztönös és ősi állapot ez, mellyel könnyű azonosulni.

A novella a modern kori elidegenedéssel, az érzelmek hátráltató erőként és gyengeségként való kezelésének kérdésével foglalkozik. Az állami szervek által megszemélyesített Nagy Testvér folyamatosan ellenőrzi polgárait, és – természetesen az emberiség egészének érdekében – igyekszik kiszűrni azokat a renitens egyéneket, akik a rejtélyes és halálos vírus ellenére nem vetették alá magukat az immár kötelező agyátalakító műtétnek, s így még saját személyiséggel, gondolatokkal és prioritásokkal rendelkeznek. Ez egyértelműen a mai társadalom kritikája, ahol az állam igyekszik mintapolgárokat gyártani, akik racionális elvek mentén élnek, és így a gazdaság érdekeit szolgálják. A beszorítottság, a megfigyeltségből fakadó feszültség alapmotívuma a novellának, ami a karakter tehetetlenségével párosítva szépen alátámasztja és igazolja a főszereplő szenvedélyeit.

Ugyanakkor a novella szép metaforája a felnőtté válásnak is. A gyermekek azok, akik ebben a hideg világban a legtöbbet szenvednek, hiszen csak tizennégy éves kortól lehetséges az átalakító (felszabadító?) műtét. Addig egy olyan világban kell felnőniük, ahol ugyan fizikai javak terén mindenük megvan, ám mosolyt, szeretetet és valódi törődést sosem tapasztalnak meg. A gyermeki lelkesedés, rakoncátlanság, érzelmesség egy, a korral elvesző érték. A tömegbe és rendbe betagozódó felnőttek mind elvesztik érzéseiket, és így valódi személyiségüket is.

Egy ilyen világban a karakterek megalkotása nem igényelt különösebb erőbefektetést, hiszen az érzelemmentes mellékszereplőknek ez marad a legfőbb vonásuk, gondolkodásukba, belső világukba nem nyerünk betekintést. A főszereplő házaspár motivációi ugyan igen egyszerűek és ösztönszerűek, de egy ilyen szürke, hideg világban annál jobban érvényesülnek.

A novella szerkezete, tagolása nem ilyen jül sikerült. Az alaphelyzet vagy legalábbis a vacsora részletesebb bemutatása, hosszabb leírása jobban megalapozta volna a hirtelen bekövetkező lebukás villámcsapás-szerűségét. Ha betekintést kaphattunk volna Tom idegeinek lassú elkopásába, felőrlődésébe, az elkerülhetetlen, mégis fájdalmas végkifejlet is nagyobb hatást tudott volna elérni.

Az epilógus pár sora ügyes fogás: apró betekintés a sivár jövőbe – a nyári idillben is robotikusan jellemzett férj emlékeztet, hogy mi is volt a tétje a történetnek. Csak kár, hogy az olvasó nem kapott rá időt, hogy benne is felébredjenek azok a bizonyos szenvedélyek.

Szirt Hetti