Bogdán László

Bogdán László (1948. március 8., Sepsiszentgyörgy – ) – romániai magyar költő, író, újságíró. 1966-ban a Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, ezután volt segédraktáros, állategészségügyi munkás, keramikus, nevelő, művelődési munkatárs. Újságírással 1969-től foglalkozhatott, ekkor a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör munkatársa, 1976-tól szerkesztője. Rendszeresen közöl verseket, novellákat, kritikai cikkeket, műfordításokat és publicisztikát az Utunkban, az Igaz Szóban, heti- és napilapokban. 1958 és 1991 között a Hét c. bukaresti hetilap, 1991-től a Háromszék szerkesztője. 1981-ben megkapta a Román Írószövetség díját, 1993-ban Füst Milán díjat kapott. – Termékeny író. Pályafutása a Kapuváltó (1971) című antológiában megjelent írásával kezdődött, első önálló kötete a kritika által pozitívan fogadott Matiné (1972), melynek verseiben a bíráló indulat még csak esetenként párosul konkrét lírai tartalommal. Korai verseinek legautentikusabb élménye a kirekesztettség, kívülmaradás. Regényeinek kezdeti posztmodern (-kedő) narrációja idővel letisztul, és míg például az Olt partján fekvő S. város világát bemutató regényciklus egyik művében, a Promenádban három különböző „regény” reflektál egymásra Italo Calvinónál megfigyelhető módon, addig a regényfolyam végére (Töredékek vígeposzból) a művekből kimaradnak a didaktikus és sok tekintetben felesleges esszéisztikus fejtegetések, az események történetté narratálódnak, nyilvánvalóvá válik, hogy az elbeszélői pozíció ellehetetlenedésének folyamatos emlegetése ellenére Bogdánban sokkal nagyobb a fabularitás iránti vágy, semmint annak elvetése. Modern regényíró, a század eleji modernség kritériumának megfelelően. – A magyar sci-fi irodalom kiemelkedő alkotása az író 1985-ben megjelent tudományos-fantasztikus regénye, a Luca napi időjóslások. Derűs UFO-történet. A történet 1985 decemberében, a megírásához viszonyított jövőben kezdődik. Sztyepant, az írót és Pétert, a zongoristát fekete autós, titokzatos férfiak rabolják el, a Tralfamador nevű bolygóra kerülnek, ahol az élőlények másképp élik meg az időt és a teret, és nem ismerik a halált. Annak ellenére, hogy a gyakran humoros és groteszk elemekkel átszőtt Proust-i körmondatokban keverednek egymással a sajátos hangulatú, a köznyelvből már kiveszett szavak és a vulgáris kifejezések, jellegzetes, egyéni stílusú mű. A regény alapvető vonása a mindent átszövő posztmodern intertextualitás, melynek bizonyos elemeire a szerző maga hívja fel a figyelmet a mű bevezetőjében, felsorolva azokat az írókat, kiknek műveiből – szó szerint vagy nem szó szerint – idéz, kezdve Kurt Vonneguttól, akitől a Tralfamador nevet is vette, egészen Pilinszky Jánosig.

Bibliográfia: Luca napi időjóslások. Derűs UFO-történet, Bukarest, 1985.

Marczali Ferenc