Lengyel Menyhért

Lengyel Menyhért (1880. január 12., Balmazújváros - 1974. október 23., Budapest) – drámaíró. Tízéves korától Miskolcon tanult, érettségi után Kassán és Budapesten dolgozott hivatalnokként és újságíróként. 1907-től játszották színdarabjait (először a Thália Társaság A nagy fejedelem című drámáját). 1914 és 1918 között Svájcból tudósította a Pesti Naplót. 1937-tól az USA-ban, a 60-as évektől Rómában élt, kevéssel halála előtt, 1974-ben visszatelepült Magyarországra. – Kiváló felkészültségű, külföldön is népszerű színpadi szerző; Hollywoodban sikeres forgatókönyvíró (Angyal, 1937; Lenni vagy nem lenni, 1942) volt. Ő írta Bartók Csodálatos mandarin című táncjátékának szövegkönyvét 1917-ben. Főbb drámái: Hálás utókor (1908), Taifun (1909), Királyi vér (1937). Megkapta Róma város nagydíját (1963). - Tudományos-fantasztikus műve A boldog város, egyetlen regénye. Az 1930-ban megjelent mű a kor pesszimista szellemének ellentmondóan utópia. A történet szerint a szerző egy szakadékba zuhanva kerül a boldog városba. Az ott lakók a külső világot „odaát”-nak nevezik, a maguk másfél millió lakosú városát pedig „tanyá”-nak. A tanyán tökéletes a munkamegosztás, mindenki azt a munkát végzi, amihez kedve van (a tudományos kutatásokban például laikusok is részt vehetnek, mivel külső szemlélőkként friss ötletekkel állhatnak elő), emellett pedig folyamatosan tanulnak is. Minderre bőven van idejük, hiszen az átlag életkor 200 év. Ezt a rendkívül fejlett orvostudomány biztosítja az időnkénti „nagy reparatúra” révén, melynek keretében szervátültetéseket és megfiatalítást végeznek. A szellemileg megfáradt embereket pedig hibernálják, ami szellemi felfrissülést eredményez. A tanya 20 házból álló kerületekre van felosztva, emellett iskolák, sportpályák, gyárépületek és hatalmas parkok találhatók benne. A társadalomban nincsenek osztályok, a várost a húszfős bölcsek tanácsa, a Nagy Akadémia irányítja; az esetlegesen felmerülő (pl. szerelemi) konfliktusokat társadalmi bíróság oldja megoldja meg tanácsadással (ez az ötfős bizottság szomszédokból és ismerősökből áll). Nem használnak pénzt, a városban nem működik semmilyen média, a lakók a legfontosabb hírekről és tudományos felfedezésekről a hetente csőpostán érkező közlönyből értesülnek. A tanya lakói tisztában vannak vele, hogy nem rejtőzhetnek örökké a külvilág elől, ezért a fegyverkezési taktika helyett ügynököket küldenek „odaát”-ra, hogy felkészítsék az emberiséget a változásra, hogy majdan a tanya saját képére formálhassák a világot. Azonban ez a hely sem tökéletes, hiszen emberek lakják, bármennyire is fejlettebbek nálunk. A főszereplő érkezése felkavarja a tanya nyugalmát, ugyanis szerelem szövődik közte és egy férjezett asszony között, akit a féltékeny férj leszúr, megbontva ezzel az erőszakot nem ismerő „tanya” rendjét. Ez a konfliktus még megoldódik, a gyilkossági kísérlet nem jut a „tanya” lakóinak tudomására; az író az ügynökök egyikeként elhagyja a „tanyá”-t. Ennek ellenére világossá válik, hogy a „tanya” egyensúlya nagyon is törékeny; maga Lengyel Menyhért is megjegyzi egy helyen: „A legszerencsésebb körülmények között is lehet az ember boldogtalan, s a legsivárabb világ is örömök szerzője lehet, ha abban, ami az embernek legfontosabb, betelnek vágyai.”

Bibliográfia: A boldog város, Budapest, Athenæum, 1930. 289 l.

Irodalom: URBÁN László, Remény a jövőben, Galaktika, 1988/12 (99). 33-34; S. SÁRDI Margit, Sci-fi és utópia, Metagalaktika 11, 2009. 46-55.

Csordás Attila