Laczkó Géza (1884. december 3., Budapest – 1953. december 1., Budapest) – író, kritikus. Törvénytelen gyermekként született, anyja Laczkó Aranka színésznő, apja Pázmándy Géza képviselő. Középiskoláit Kolozsvárott végezte, 1903 és 1907 között a budapesti tudományegyetemen tanult, magyar-francia szakos tanár, az Eötvös Kollégium ösztöndíjasa. 1907-től az Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné Felsőbb Leányiskolájában tanár. A Tanácsköztársaság alatti forradalmi magatartása miatt elbocsátották, a két világháború között újságíró, szerkesztő (Pesti Napló, Az Est), kiadói lektor (Pán Könyvtár, Pesti Napló Könyvek, Filléres Klasszikus Regénytár). Francia írókat fordított. 1945-től filmkritikus. 1948-ban visszavonult. – A Nyugat munkatársa. Pályáját versekkel kezdte (1907). Történelmi regények szerzője: Német maszlag, török áfium (Nyugat, 1913; Bp., 1947), Rákóczi-trilógia (1955). A Királyhágó (1938) c. mű saját gyermekkorát idézi, a Noémi fia (1917) édesanyja életregénye. – Science-fiction tárgyú elbeszéléseit a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban jelentették meg két kötetben; a második bővebb válogatással szolgál. Általánosságban mindegyik elbeszélésére igaz, amit az előszót író Lengyel Balázs a Holdbéli Dávid csodálatos tapasztalatai a Földön c. kisregényről ír: ezek a történetek a sci-fi előfutárai, sokkal inkább szatírák. A Holdbéli Dávid csodálatos tapasztalatai a Földön egy kristály-alapú létforma tapasztalatai és emberré válása a mi világukban; „XVIII. századi szatíra” (Lengyel) a hagyományos sci-fi elemeivel (a holdlakók társadalma, élete, tapasztalatai). A kötet néhány elbeszélése (A nagy stadion, Itt az ideje, Hatsopszitu királyné főkancellárja, Merlin a kosárban) nem mutat sci-fi elemeket; a Pengő és sestertius félbenhagyott története furcsa helyzetet vesz alapul, de nem tudni, vajon a szerző tudományos-fantasztikus témát bontakoztatott volna-e ki belőle. A Leukopolis utolsó órái és a Lázadás a Panteonban egyaránt a túlfejlett, technicizált, degenerálódó jövőbéli társadalmak pusztulásával foglalkozik. Az üvegemberek egy másik létformával történt – balszerencsés – kapcsolatfelvételt mesél el. Az Akárki János úr a jégkorszakban (Robur, 1986/11.) egy lehetséges jégkorszak lefolyását és következményeit tárgyalja, akárcsak Az első emberek. Míg az előbbiben álomszerű utópiáról van szó, az utóbbi végigköveti az emberi faj újjáéledését, a barbár kor kezdetét.

Bibliográfia: Holdbéli Dávid csodálatos tapasztalatai a Földön, Bp., Móra Kiadó, 1972; Leukopolis utolsó órái, Galaktika 35, 1979. 92-97; Lázadás a Panteonban,Galaktika 27, 1977. 8-12; Az első emberpár, Galaktika 9, 1974. 35-40; Innen és túl, bev. LENGYEL Balázs, Bp., Móra Kiadó, 1981 (Kozmosz Fantasztikus Könyvek).

Irodalom: UNGVÁRI Tamás, Jegyzetek Laczkó Gézáról = Uő., Ikarus fiai, Bp., 1970; FÉJA Géza, Vallomás Laczkó Gézáról = Uő., Lázadó alkonyat, Bp., 1970.

Juhász Viktor