Benyák Zoltán Wells különös dolgai

Benyák Zoltán, Mr. Wells különös dolgai,

Új Galaxis, 2006/ 9. 35-42.

Ki nem szeret eljátszani azzal a gondolattal, hogy amit kedvenc írója elmesélt történeteiben, annak van valóságalapja? Hogy az író maga a rettenthetetlen kalandor, aki átélt, izgalmas élményeit veti papírra? Benyák Zoltán (Jonathan Cross) Herbert George Wellsnek, a sci-fi egyik atyjának fiktív életrajzát alkotta meg.

Benyáknak a folyóirat 2005-ös időutazás-pályázatára beküldött, majd egy évvel később megjelent novellája a korai művei közé tartozik. Még csak ezután látott napvilágot első regénye, a Veszett lelkek városa (2007), majd egy évvel később a Kvartett.

A mű helyszíne végig a pokoltornácos London, ami az események előrehaladtával egyre rosszabb és sötétebb hely lesz (világháborúk, válság). Így egy olyan purgatóriumi helyszínné válik, amilyen Benyák első regényében később megjelent.

A cím igazából Wells miatt figyelemfelkeltő, ha helyette más emberről szólna, és a cím pl. Mr Smith különös dolgai lenne, hiába lenne a novella szövege ugyanaz, nem érne el ugyanolyan hatást. Ez a történet egy hétköznapi emberrel nem működne. De annyi is benne az utalás Wells munkáira, hogy csak őt lehet odaképzelni. Cselekedeteit az E/.1 személyű elbeszélő, William Hardy újságíró meséli, akivel időről időre találkoztak. Hardy visszaemlékezéseiből megtudjuk, hogy míg Wells élete felfelé ívelt, addig az övé egyre keserűbbé vált a történelmi események miatt.

Wellsről azon kívül, hogy rendkívüli, magányos író és tudós, nem sokat tudunk meg. A történelem eseményei rá nincsenek közvetlenül hatással, mert egyrészt teljesen másik világban él, másrészt ő egy sokkal nagyobb katasztrófára készül fel. Hardy leginkább egy szürke kisember, aki a nála nagyobb Wellst tiszteli, mitizálja. Hardy egyedüli szerepe, hogy kommentálja Wells életét és találkozásaikat. Az eseményeket sehogyan sem tudja befolyásolni.

Párbeszédeik nagy része igazából lényegtelen. Találkozásaik körülményei jóval izgalmasabbak, mint megnyilatkozásaik. Egy-két jó beszélgetés természetesen előfordul, ám azok is azért működnek, mert Wells egyik művére utalnak bennük.

A mű egyik pozitívuma abban rejlik, hogy hitelesként tud hatni, hiszen Wells az életben fizikusként és biológusként is tevékenykedett. Ezért mikor az otthonában tárolt furcsa szerkezetekről, lényekről és egyéb meghökkentő dolgairól olvasunk, akkor el is tudjuk hinni. Másik erénye, hogy a feszültséget az utolsó oldalig fenn tudja tartani. Ez részben annak köszönhető, hogy a Wellset körülvevő misztikum végig megmarad, részben pedig a mű azt a látszatot kelti, hogy a borzalmasabbnál borzalmasabb háborúk után is következhet még pusztítóbb katasztrófa, ez pedig fenntartja az érdeklődést.

Végül az illusztrációkról. A kötet egészében nagy részük nem illik a történetekhez, viszont itt jól eltalálták. A novella előtt a találkozás egy űrlénnyel, a végén a kigyúrt, kemény hüllő harcos felfoghatók újabb utalásoknak Wells műveire. Bár komolytalanok, legalább van valami közük hozzá.

Debreczeni Alexandra