Antal József: 2014

Antal József, 2014,

Galaktika 269 (2012. aug.). 36-42.

2012 utolsó napjai felé közeledve egyre inkább megszaporodtak a maják által megjósolt világvégével foglalkozó írások, filmek – megerősítve vagy éppen cáfolva a katasztrófa közeli eljövetelének tényét, illetve találgatva, miféle csapás által kezdődik meg az „új világkorszak”. Antal József novellája annak ellenére is érdekes és továbbgondolásra késztető maradt, hogy immár a 2013. esztendőbe lépve kereshetünk új dátumot a világvége-váráshoz, vagy egyszerűen folytatjuk tovább megszokott, hétköznapi éltünket. A cím – amely kissé ironikusan a 2012 címet viselő film(ek)re is utalhat – a megjelenéshez képest a két évvel távolabbi jövőbe helyezi a történetet, bemutatva az ipari termelés teljes összeomlása utáni Amerika mindennapjainak egy apró részletét.

A történetet Allen Mond, a rozzant lovaskocsit hajtó, öreg író szemével ismerjük meg, aki csillagászati összegért készül megvásárolni egy 1946-os írógépet, csak hogy folytathassa munkáját. A főhős meglehetősen hétköznapi, ám nagyon is életszerű jellemét magányos töprengéséből, valamint az ócskásbolt tulajdonosával folytatott párbeszédéből ismerhetjük meg. Az őt körülvevő, a katasztrófa nyomait igencsak magán viselő világ képe szinte észrevétlenül bontakozik ki az irigykedő gondolatokból, amelyek kíséretében Mond az őt megelőző, elszabott öltönyös fiatalembert és vadonatúj, üvegszálas műanyagból készült lovaskocsiját méregeti. A mű nagy részét az író és a boltos, valamint a – szintén az írógépért versengő – „menedzserfióka” beszélgetése képezi, amelyből számtalan kérdésre kapunk választ, láthatjuk a Mond által oly nagyra becsült kiskapitalista erkölcsök újbóli feléledését, és a katasztrófa okairól is elhangzik a magyarázat. Hiszen nem kell az egész emberiségnek elpusztulnia ahhoz, hogy világ gyökeresen megváltozzon, elég, ha egyszer csak arra ébredünk, hogy néhány meteor becsapódása megfosztott minket minden lehetőségtől, amelyhez a modern technika lassanként mindenkit hozzászoktatott…

Szalczinger Judit