Simándi Béla (1899. november 22., Nagyszombat – 1969. november 24., Budapest) – író, költő. Tanítói oklevelét Léván szerezte, utána Hódmezővásárhelyen dolgozott tanyai tanítóként. 1935-ben ő szervezte meg a népi írók találkozóját Vásárhelykutason. 1938-tól újságíróként dolgozott Újpesten, majd Esztergomban. 1945 és 1949 között a Kisgazdapárt különböző lapjainak munkatársa, 1949 és 1952 között a Szegedi Kis Újság rovatvezetője, 1953-tól 1957-es nyugdíjazásáig az OTP sajtóosztályának munkatársa. – Számos verseskötete és szociografikus jellegű regénye mellett novelláskötete is jelent meg (Tél és más elbeszélések, 1922). Elbeszéléseiben központi szerepet tölt be az ember boldogságkeresésének megjelenítése, általában erőteljesen pesszimista, nem egyszer tragikus végkifejlettel. – Egyetlen ismert tudományos-fantasztikusnak tekinthető műve az 1932-ben írt Lázadás című novella, melyben egy elgépiesült, antiutópisztikus világ vázlatos leírása mellett – tőle szokatlan módon – az emberiségbe és az emberiességbe vetett hitéről tesz tanúbizonyságot.

Bibliográfia: Lázadás, Képes Krónika, 1932; Uaz. = A hazugság halála, vál. URBÁN László, szerk. CSERNAI Zoltán, Bp., Word SF Magyar Tagozata, 1989. 64-66.

Rinyu Zsolt