Jósika Miklós

Jósika Miklós (1794. április 28., Torda - 1865. február 27., Drezda) – író. Főnemesi család kalandos életű sarja. Kolozsvárott végzett jogot, majd a katonai pálya felé fordult. Részt vett a franciaországi hadjáratban. Első irodalmi próbálkozásait elégette (német nyelvű színdarabok). 1819-ben házasodott, innentől kezdve a nyírségi Napkoron élt. Később átköltözött erdélyi birtokára. Részt vett az erdélyi országgyűléseken Wesselényi Miklós híveként. A Magyar Tudós Társaság 1836-ban tagjává választotta. Ebben az évben írta meg leghíresebb regényét, az Abafit. Tagja, majd 1842-től elnöke a Kisfaludy Társaságnak. Világos után emigrált, 1859-től az emigráció sajtóirodáját irányította. - Életműve számos drámából és elbeszéléskötetből, történelmi tanulmányokból és a forradalmi eseményekkel kapcsolatos lelkes hírlapi tudósításokból, valamint közel 40 regényből tevődik össze. - Egyetlen tudományos-fantasztikus tárgyú művéről tudunk, a Végnapok c. elbeszélésről (alcíme szerint Apokalyptikai novella). Ez sem sorolható ténylegesen a sci-fi irodalom körébe, mert a végső megoldást Gábriel arkangyal szolgáltatja. A mű több ezer év múlva játszódik, amikor az emberek egészen kifinomultakká és kicsit degeneráltakká váltak. Egy nagy afrikai országba helyezi a történetet: a kihűlő Földön már csak itt vannak elviselhető viszonyok (természetesen magyarok lakják ezt az országot). Az embereket és a társadalmi berendezkedést vizsgálva Jósika éles kritikát mond a saját koráról. Egy szép lány szemén keresztül megismerhetünk egy másik bolygót, ahol különös, angyalszerű lények élnek. A lány, Aila beleszeret egy ott élő királyfiba, Ádurba. Szellemi közelségük és Gábriel arkangyal segítségével a szerelmesek egymásra találnak.

Bibliográfia: Végnapok = Regényes képletek, Pest, 1847; Uaz. = A fekete sugár, vál. URBÁN László, szerk. CSERNAI Zoltán, Bp., World SF Magyar Tagozata, 1989. 71-76 (részlet).

Irodalom: S. SÁRDI Margit, A magyar tudományos-fantasztikus irodalomról, Alföld, 2009/5. 59-73; Uő., Tudományos fantasztikum és utópia, Metagalaktika 11, 2009. 46-55.

Nemeskéri Luca