Tábori Róbert

Tábori Róbert (1855. november 10., Bácsalmás – 1906. május 25., Budapest) – író. Középiskolai tanulmányait Baján, a felső szintűeket Budapesten és Bécsben végezte. Publicisztikai karrierje a Baja újságnál kezdődött 1876-ban, utána a Jász-Nagy-Kun-Szolnoknál és más vidéki lapoknál dolgozott. 1876-ban Bécsben a Fremdenblatt és a Morgenpost, 1883-1884-ben a Berliner Zeitung újságírója. 1881 és 1882 között a Pesti Hírlap és a Fővárosi Lapok levelezője. 1884-ben hazatért Magyarországra, a Pesti Hírlapnál kezdett dolgozni. 1887 és 1890 között Temesvárott szerkesztette a Délmagyarországi Közlönyt, utána pedig Budapesten a Magyar Ifjúságot 3 évig. Az 1880-as évek végén tárcaíró a prágai Politikná1 és a berlini Deutsches Heimnél. Később a Pesti Napló színházi referense és az Új Idők helyettes szerkesztője. Második felesége Tutsek Anna. – Írói karrierje 1890-ben vette kezdetét. Munkássága rendkívül széleskörű, rengeteg írását jegyzik rengeteg műfajban: a cikkek, tárcák mellett vidám elbeszéléseket írt. Regényei között akad számos „regényes elbeszélés az ifjúság számára”, jó pár történelmi mű, dráma, de találni tőle darabot a fiatal lányok színműtárában is. – Sci-fi regénye, Az élet folytatásokban (1890) igazi sci-fi ötleten alapuló, helyenként mulatságos, másutt kora politikáját és világberendezkedését kritizáló mű. Szőreghy Pál, a világtól elvonult földbirtokos erős vonzalmat táplál a régiségek iránt. Egy alkalommal, amikor a megrendelt egyiptomi múmiák életre kelnek, kénytelen átértékelni gyűjteménye hitelességét, különösen akkor, amikor kiderül, hogy a fásliban saját őse, Szőreghy Pál fekszik a híres dr. Guillotine és lánya, Palmyra társaságában. A doktor olyan cseppeket kísérletezett ki, melyek képesek az emberi test életfunkcióit hatalmas mértékben lelassítani: attól függően, ki mennyit vesz be belőle, adott ideig tetszhalott állapotban él. A doktor ezzel a módszerrel szeretne évezredekig élni – minden évszázadban felébred néhány évre, megnézi, miben változott a világ, majd újabb száz évre ismét elaltatja magát. Felbukkan a tipikus sci-fi alaphelyzet: a múltból érkezett vendég problémái, a hatalmas találmány felhasználásának kérdése. Tudományos-fantasztikusnak nevezhető elbeszélései még a Katona-regény a jövő századból, az iróniával áthatott, szatirikus utópia példája. A sci-fi-elemek között helyenként mulatságos és teljesen kabarészerű ötletek is felbukkannak: a XVII. Mária Terézia törvénye a korabeli feminista mozgalmak és utópista teóriák fricskája.

Bibliográfia: Az élet folytatásokban, Bp., 1890 (Szépirodalmi Könyvtár, I. 7); Uaz., 1905 (Magyar Könyvtár, 390); Katona-regény a jövő századból, Képes Családi Lapok, 1894; Az utolsó napsugár = Különös történetek, h.n. [Budapest], Lampel, 1900 (Magyar Könyvtár, 159); Uaz. = A fekete sugár, vál. URBÁN László, szerk. CSERNAI Zoltán, Bp., Word SF Magyar Tagozata, 1989. 248-253; XVII. Mária Terézia törvénye = Beszédes Klára, Bp., 1905 (Vidám Könyvek).

Juhász Viktor