Szélesi Sándor: Hajnalodik

Szélesi Sándor, Hajnalodik,

Galaktika, 256 (2011. július). 66-68.

A szerelem témája valóban örök, de épp ezért nehéz nem giccsbe hajlóan írni róla. A szerző talán azért választotta ezt a témát, mert egy másik környezetbe áthelyezve új nézőpontot kaphat. Kopár, kietlen tájon járunk, ahol viharok söpörnek végig, és alig van növényzet – talán ez maga a Föld a jövőben. A szerelmesek neve is erre utal: Péternek és Annának hívják őket, és talán a jövőbeli Magyarországon élnek.

Az egymástól elválni kényszerülő szerelmesek sorsa megható, és ez el is nyomja a fantasztikus hátteret, szinte mindegy, milyen díszlet elé helyezzük a történetet. Péter űrhajósként beutazza a világegyetemet, és feladatai hirtelen szólítják el. Azt is megtudjuk, hogy mindössze két hetet töltött Annával ezen a bolygón, és talán sosem fog visszatérni, Anna reményei ellenére. A környezet kietlensége, Péter viselkedése és az együtt töltött idő rövidsége gyanút ébreszthet az olvasóban, hogy egyáltalán igazi szerelem szövődött-e a szereplők között, vagy csak Péter hamar emlékké váló futó kalandjáról kapunk egy szép leírást.

Az érzelmes, intim jelenetek nem tipikusan sci-fi elemek, de a szerző ügyesen kombinálja őket, például Péter és Anna csillagnézés közbeni beszélgetésében. A novella lélektanilag és stilisztikailag kidolgozott, csak a dialógusokban találunk kevésbé érdekes beszélt nyelvi elemeket, melyek főleg Anna beszédstílusát jellemzik. A párbeszédek intimitása és életszerűsége teszi hatásossá a novellát, így az egyes szám harmadik személyű narráció el is halványodik mellettük. Ennek ellenére a narrátori hang jól kiegészíti a dialógusokat, mert érzékeny és együttérző attitűdöt képvisel a szereplőkkel szemben.

A hajnalban búcsúzó szerelmesek Rómeó és Júlia sorsát idézik, a szerző azonban nem a kényszerű elválás tragikumára, hanem a megismételhetetlen pillanatok szépségére koncentrál. A cím önmagában nem feltétlenül szerelmi témát sugall: a novellát elolvasva, utólag telítődik meg igazán tartalommal, így felejthető lesz. A hangulatiság túlsúlya egyszerre válik előnyére és hátrányára Szélesi írásának: nem elég erős a negatív feszültség ahhoz, hogy a mű kérdéseket vessen fel a szerelemmel vagy az elválás okaival kapcsolatban. A katartikus hatás azonban épp a pillanatok ábrázolásának szépségéből ered, és mindez kellemesen olvasmányossá teszi a novellát.

Talán ha a szerző bővebben kitért volna a szerelmesek egymástól való elszakadásának okaira, arra, hogy Péter hogyan éli meg ezt érzelmileg, tervez-e visszatérést Annához, nagyobb drámai feszültséget teremtett volna, és ezzel gondolati síkon is kidolgozottabbá tette volna a művet. A választott narrációs technika alkalmas lett volna a részletek kidolgozására, és nem tompította volna el a szereplők párbeszédének intimitását. Ám épp ezek a kihagyott részletek sejtethetik azt, hogy a szerelem itt véget ér, és Péterből valóban ,,tovasuhanó emlék” lesz Anna számára.

Katona Ágota