KOVÁCS M. András, Determinia

Kovács M. András, Determinia,

Megjelenési hely

Kovács M. András novellája a távoli jövőben játszódik, az emberiség történetének egy olyan időszakában, amikor a Föld egykori lakói már nem az anyabolygón, hanem gyarmatokon élnek. Az elhagyatottság miatt (már két évtizede semmi hír nem érkezett a külvilágból) az emberi élet felértékelődött. És ahogy azt az egyes szám harmadik személyű elbeszélő vészjósló szavaiból is megtudjuk:

„Egy társadalom, amely nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a gyermekeit, fura dolgokra képes.”

Ugyanis egy találmánynak, az RM-200-nak köszönhetően, saját biztonságuk és jövőjük érdekében irányíthatóvá válnak a kiskorúak. Az implant, amelyen keresztül a szülők gyermekeik motivációit és érzelmeit vezérelhetik, már a bevezető magyarázat közben felvet etikai kérdéseket az olvasóban, ám ahogy haladunk előre a történetben, a kezdeti balsejtelem tovább erősödik. Megismerjük a történet főhősét Andy-t, akiből eltávolítják az előbb említett szerkezetet, a cselekmény nagy részében annak lehetünk tanúi, hogyan birkózik meg a fiatal fiú a hirtelen rászakadt szabadság gondolatával.

A szerző ügyesen adagolja az információkat, a mindentudó elbeszélőnek köszönhetően betekintést kaphatunk a szereplők érzelemvilágába is (amely egy ilyen témánál különösen fontos). A párbeszédek hitelesek, az eseteként tetten érhető fiatalos szóhasználat (szleng) is indokolt. A világos, tömör narrációnak köszönhetően a feszültség végig megmarad, ez jól szolgálja a hátborzongató hangulatot. Ez utóbbi már csak a tragikus végkifejlet csattanója miatt is szerencsés, igazán hatásosra sikerült a befejezés (még ha sejthető is volt).

Kovács M. András véleménye egyértelműen kiolvasható a novella soraiból: az emberi akarat teljes korlátozása még indokoltnak tűnő esetekben sem elfogadható, a cél nem szentesíti az eszközt. A hirtelen jött szabadságnak mindig ára van.

Iklódy Janka