Bukros Zsolt: Ronin

Új Galaxis 16 (Utópia 2). 2010/1. 50-57.

Bukros Zsolt két novellával is szerepel az Új Galaxis antológia utópia tematikájú számában, amelyek különleges világokat mutatnak be, de cselekményük még nem elegendően kidolgozott. A Ronin címe előre utal a történetre (de a biztonság kedvéért később meg is magyarázza): a főszereplő a társadalom kitaszítottjává válik. A Földön ugyanis idegen élőlények uralkodnak, akik parazitaként, az emberekhez hozzánőve irányítják majdnem a teljes népességet. Kivétel ez alól Alaszka és egy-két egyéb, nem túl kedvező klímájú terület lakossága. Ide próbál menekülni a főhős, miután nem megmagyarázott okokból elhal a zingarája.

Részletes, apránként adagolt információkból tárul fel az olvasó előtt ez a világ, bár nem mindenre derül fény. Például megtudjuk, hogy „eltűnt minden betegség és nyomorúság”, de ennek okait nem, ahogy azt sem, miképpen tartható fenn az élet megszokott rendje, ha a paraziták folyamatos „kábítószeres lebegéshez hasonló állapotban” tartják az embereket. Az erről a kitalált világról adott információk szűke miatt kevéssé érvényesül a mű konfliktusa.

A főhős barátjának bemutatása főleg a származásának részletes ecsetelésére szorítkozik, nem túl indokolt módon. A történet végkifejlete sem teljesen racionális, ugyanis az az érzelmi kötődés és tudatos önfeláldozás, amit az egyik főhős a másik iránt tanúsít, nem összeegyeztethető azzal a delíriumos, az aktuális világot mindennél jobbnak látó tudatállapottal, amiben elvileg a szereplők élnek.

Az antológiában a novella Horváth Ákos illusztrációjával jelent meg. A kép találóan szemlélteti, milyen megpróbáltatás lehet a mű világában, ha valaki elveszíti az egész életében hozzátapadt zingaráját.

Somoskövi Júlia