Magunkról

A Magyar Sci-fi Irodalomtörténeti Társaság

Társadalmi szervezetünk célja elsősorban a magyar tudományos-fantasztikus irodalom történetének, irodalomelméleti kérdéseinek, irodalmi könyv- és folyóiratkiadás történetének kutatása, vizsgálata, szigorúan tudományos alapon. A társaság alapító tagjai zömmel az ELTE bölcsészkarán egy évtizede működő tudományos-fantasztikus irodalmi szakszeminárium volt és jelenlegi résztvevői közül kerülnek ki.

A MASFITT elnöke S. Sárdi Margit, az ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézetének docense, tiszteletbeli elnöke pedig Bogáti Péter, aki életművével mindenképp rászolgált erre a tisztségre.

Kapcsolat: ELTE A épület (Budapest, 1088 Múzeum krt. 4/A), IV. em. 410.

S. Sárdi Margit

Kik vagyunk, és mit akarunk?

A Magyar Scifitörténeti Társaság egy ELTE-szemináriumból nőtt ki, a szeminárium pedig egy tömegkultúrával foglalkozó stúdiumból; őse egy SF baráti társaság volt, s az ELTE akkori Magyar és Világirodalom Intézetének vezetője alakíttatta át tanrendben fölvehető órává, akkor úgy nevezték, szakszeminárium. Ebben az időben és még nagyjából másfél-két évtizedig ez volt Magyarországon az egyetlen tanrendben fölvehető, rendszeres képzés a tudományos-fantasztikus irodalom területén; egyben az egyetlen kutatóhely, könyvtár, kézirattár és módszertani központ.

Az egyesület alapítói az egykori tömegkultúra-szemináriumból kerültek ki, s talán éppen ezért világosan érzékelték, hogy a tudományos–fantasztikus irodalom nem utalható egyszerűen a tömegkultúra jelenségkörébe. Mi egy egységes irodalomfogalmat, ám ezen belül egytöbbdimenziós esztétikát használunk munkánk során (ahogy Szabó János javasolta Galaktika lapjain), [1] amely nem téma, hanem érték szerint alkalmaz kategóriákat, s amely szerint minden irodalmi rétegben, így a tudományos fantasztikumban is, megszületik a remekmű, létezik kommersz, és van selejt is. Értelmezésünk szerint a science fiction nem műfaj (poétikai értelemben semmiképpen sem az, de akik ezt a szót használták, talán maguk is csak úgy értették: mű–válfaj), és nem is futurológia; a science fiction sokkal inkább egy témakör, amely szigorúan racionális világképen nyugszik. Ősei között sok műfaj és mű–alfaj szerepel, mint pl. a fantasztikus irodalom műfajai, a tézisregény, a kalandregény, a fantasztikus utazások, a politikai és társadalmi utópiák és disztópiák; ám a science fiction az utóbbi száz–százötven évben, mióta a modern ipari forradalom világnézeti hatása alatt megszületett, a maga útját járja. Ez idő óta közösséglélektani szempontból a mese megszűnő funkcióját veszi át: megformál, artikulál, feldolgoz, kárpótol.

Ahogy azt ugyancsak a Galaktika lapjain John Fekete leszögezte, [2] „a magyar SF mai helyzetében szilárd irodalomtörténeti alapokra építhet, de az irodalomtörténet–írás és az irodalomelmélet terén kevés támogatást talál”. Hozzá kell tennünk: a magyar irodalomtörténet–írás a populáris kultúra többi válfaját is némi bizonytalankodással kezeli. A hazai tudományos–fantasztikus irodalom legnagyobbjainak alkotásait, például Babits, Karinthy, Szathmári Sándor műveit értékeli, de csak az írói életmű részeként, nem egy összefüggő sci–fi irodalom történetébe illesztve. Alkalmazott módszerei miatt a kommersz irodalmat általában is kevésbé tudja kutatni, a kommersz SF–ről pedig nem is tud tudomást venni.[3] Ez a jelenség a hazai tudományos–fantasztikus irodalomnak nemcsak az elismertetését gátolta, ahogy sokan és sokszor panaszolták, hanem a fejlődését is.

A szeminárium egykori hallgatói, ma írók, tanárok, kritikusok arra törekednek, hogy ráirányítsák az irodalomtudomány figyelmét a tudományos-fantasztikus irodalomra mint tematikára, hogy irodalomtörténészek és kritikusok ne csak egyes, nagy szerzőknél (pl. Jókai, Babits), csak az életmű s nem a tematikus csoport részeként tárgyalják a sci-fi műveket. E törekvés eszközeként igyekszünk megteremteni azokat a segédleteket, amelyek a magyar tudományos-fantasztikus irodalmat az irodalomtörténet-írás számára kutathatóvá teszik: bibliográfiát, lexikográfiát és metodikát.

Egyesületünk (és ugyanígy az ELTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszékén működő szeminárium) célja tehát az, hogy a tudomány módszerességével hidat verjen a tudományos–fantasztikus irodalom és az irodalomtörténet–írás között: tegye lehetővé az irodalomtudománynak a science fiction–irodalom kutatását és értékelését, a tudományos–fantasztikus irodalomnak pedig, hogy az irodalomtörténet–írás eredményeire, értékeléseire támaszkodjon.

Ehhez az első lépés: megteremteni azokat a segédeszközöket, amelyekkel a science fiction az irodalomtudomány módszereivel kutathatóvá válik. Összeállítottuk és folyamatosan bővítjük, ill. csiszoljuk a bibliográfiát (a magyar nyelven megjelent SF–művek analitikus bibliográfiáját: ebbe csak olyan művek kerülnek be, amelyeket valaki elolvasott és kódszámmal látott el, vagyis biztosan sci-fi művek), a magyar sci-fi írók életrajzi lexikonát, valamint a tematikus besorolást.

Ez utóbbit kell megmagyaráznunk.

Az irodalomtörténet–írás minden esetben abból indul ki, hogy a megszületett irodalmi mű a megírás idejének valóságára nézve hordoz üzenetet egy bonyolult előre- és visszautaló rendszer egyetlen kikristályosodott pontjaként. Az irodalomtörténetben ez a valósághoz való viszonyítás általában automatikus, hiszen a valóság ismert. A SF–műnek azonban nem a témája, hanem az üzenete kapcsolódik a jelen valóságához, mivel a science fiction ebben tézis–jellegű: az általa ábrázolt valóság nem létezik, a létező valósághoz való kapcsolat az ábrázolt valóságban kódolva van. Az általunk kidolgozott tematikus besorolás egy megközelítési mód, amely képes kizárni az emlékezés és tematikus asszociáció személyes véletlenét, s így objektívabb összevetést, mérést tesz lehetővé. Szemináriumunk az elmúlt két évtizedben létrehozott és az irodalom változásával egyre finomít egy témajegyzéket (mi röviden kódlistának nevezzük), amely decimális vázlat formájában tartalmazza mindazokat a témaköröket, amelyek a sci-fiben előfordulnak. Természetesen nem a szüzséket, hanem a sci-fi témákat leltározzuk ilyen módon, hogy használható metodikát teremtsünk a művek nyilvántartásához, összehasonlításához, értékeléséhez.[4] Alapjait a formállogika szabályai szerint gondoltuk ki, így születtek a tematika nagyobb részei: a hat fő fejezet (tér-játék, idő-játék, jövőképek, tudat-játék, idegen civilizációk; gólem és robot) és ezek alfejezetei. Például az idő-játék (2.) tovább tagolódik résztémákra: utazások a múltba (2.1.), utazások a jövőbe (2.2.), utazások a jövőből (2.3.) stb.; ezeken belül mondjuk az utazások a jövőből rész a véletlen átesés (2.3.1.), az időzavarok (2.3.2.), az időutas hajótörése (2.3.3.) és a tervszerű időutazások (2.3.4.) al-részekre; ez utóbbi is tovább tagolódik az időjárőr, szökevények, időháború (2.3.4.1.), az időturizmus, látogatás (2.3.4.2.), a gazdasági hasznosítás, büntetés (2.3.4.3.) stb. kistémákra.

Az irodalmi valóság azonban nem követi a formállogika által diktált hangsúlyokat, és bizonyos témák iránt erősen érdeklődik (finomabb osztályozást tesz lehetővé és szükségessé), másokat figyelmen kívül hagy (kitöltetlen, üres rovatok születnének). A kisebb részegységekben az irodalom dominanciáját érvényesítettük a logikával szemben, így a részletesebb bontásban tagadhatatlanul hiányok, aránytalanságok keletkeztek a logika szempontjából: de nem az irodalom szempontjából. (Például az Utazás a múltba, Utazás a jövőbe, Utazás a jövőből résztémák mellett a logika megkívánja az Utazás a múltból résztémát is; míg azonban az első három sok művet magában foglaló, alcsoportokban gazdag fejezetté vált, a negyedik alig néhány művet tartalmazó, tovább nem részletezhető alcímmé redukálódott.) Bibliográfiánkban az így született, decimális osztású tematikába soroljuk be a műveket a bennük érintett domináns problémák szerint, egy–egy bonyolult problematikájú művet természetesen több témakörbe is. Ez a témajegyzék nagyon jó gyakorlati segítség számunkra, használhatóságát és kimunkáltságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az utóbbi években már ritkán kellett belenyúlnunk, a jegyzéket módosítanunk. Az e témákat főtémaként tárgyaló műveket bízvást sci-fi műveknek tekinthetjük.

De nehogy bárki azt higgye, a bennünk dúló tudományos osztályozási láznak eleget téve megoldottnak tekintjük egy mű értékelését. Ugyan mit mond el egy műről önmagában az, hogy miről szól? Ezzel csupán megteremtjük az objektív értékelés alapját: összemérhetővé tesszük a műveket. Így kialakulnak az azonos témakörben íródott csoportok, láthatóvá lesznek az azonos problémára adott válaszok hasonlóságai és eltérései, értékelhetővé a valóságunkhoz való viszony, kirajzolódik a történetiség. Ily módon válik lehetővé, hogy egy művet ne csak önmagában, az írói mesterség minősége szerint ítéljünk meg, hanem történetiségében, egy folyamat részeként, a valósággal és a többi művel, írói életművel való bonyolult kölcsönhatásban.

Éppen ezért tematikus kódrendszerünket nem tartjuk lezártnak, s lezárhatónak sem. A valóság s következőleg az irodalom mindig fog új és új témákat fölvillantani; kódrendszerünket folyamatosan finomítjuk, gazdagítjuk, hogy követhessük az irodalmat.

Az egyesület, illetve a szeminárium vonzáskörében született irodalom- és motívumtörténeti, tematikus és összehasonlító dolgozatok, oktatási segédletek hozzájárulnak a sci-fi művek feldolgozása, értékelése módszereinek kidolgozásához.

Nem mondhatjuk, hogy kísérletünkkel megszületett volna a magyar SF–irodalomtörténetírás, de fokozatosan meg fognak születni a módszertani feltételei. Sajnos azt sem mondhatjuk, hogy e szemináriummal a science fiction oktatásának ügye megoldódott volna, noha magunk is úgy véljük: előbb–utóbb helyet kell kapnia az irodalom oktatásában a tudományos fantasztikumnak, s a leendő magyar szakos tanároknak égető szükségük volna arra, hogy időben megtanulják ismerni és értékelni azt az irodalmat, amelyet tanítványaik oly nagy és növekvő számban olvasnak: kitől mástól várhatnánk, hogy az ifjúság SF–olvasását a felsőbb értékszintek felé tereljék? Egy szeminárium, amely egy–egy évfolyam többszáz magyar szakos hallgatójából talán hatot-hetet tud fogadni, erre természetesen alkalmatlan. Ráadásul a hallgatók az utóbbi felsőoktatási reformok következtében a szemináriumot csupán egyszer vehetik föl tanrendjükbe, vagyis mire elsajátítanák az alapokat, szereznének olvasottságot, áttekintést az SF-irodalomban, már el is mennek: nem válhatnak szakemberré. De a science fiction addig nem is kaphat helyet a felsőoktatásban, amíg csak egyesek hősi erőfeszítése áll mögötte, s nem egy szélesen megalapozott, adekvát módszereket alkalmazó hazai tudományos bázis. Így mégis reméljük, hogy egyesületünk, illetve szemináriumunk bár áttételesen, de forrása lehet nemcsak a hazai SF–irodalomtörténetírás, de a felsőfokú SF–oktatás megindulásának is.

Miután a bibliográfia- és lexikonkészítés területén már bizonyos eredményeket mondhattunk magunkénak, az utóbbi években lépéseket tettünk az SF-kritika kimunkálására. A szemináriumon a hallgatók megismerkedhetnek a science fiction mibenlétével, a hazai SF-irodalom történetével és sajátságaival, majd a kritikaírás fortélyaival is. Az elkészült, értékelhető kritikák honlapunkon olvashatók.

Munkánkhoz eddig minden eszmei támogatást megkaptunk a hazai science fiction művelőitől, képviselőitől. Bízunk benne, hogy a művészet és a (leendő) tudomány együttműködése a továbbiakban is folyamatos és gyümölcsöző marad.

A Galaktikában megjelent cikk

(A tudományos-fantasztikus irodalom tematikája és az irodalomtörténet-írás, 1994/8. 110-112.) nyomán

[1] 1986/9. 56–59.

[2] 1990/9. 31.

[3] Csupán anekdotikus értékkel bír, de jól jellemzi a helyzetet, hogy nagynevű egyetemi kollégám is kommentálta a sci-fit illető munkámat így: „Én ugyan nem ismerem a sci-fit, de nem vagyok nagy véleménnyel róla.” Ugyanezt a – gondolkodó főhöz méltatlan – gondolatot Tabi László írásban is megengedte magának: „ezt a műfajt nem kedvelem, nem nézem, nem olvasom, nem írok róla” (Tabi László, Itt a fanti!, Népszabadság, 1973. júl. 29; SFTájékoztató, 1974/1. (12. sz.) Általános tapasztalat, hogy azok hozzák a leglesújtóbb ítéletet a tudományos fantasztikus irodalomról, akik nem ismerik, illetve csak a kommersz (selejt) válfajaival találkoztak.

[4] L. honlapunkon A tudományos fantasztikum és a valóság c. cikket.