Gróf Annamária: A századforduló sci-fi irodalma Beöthy László és Tóvölgyi Titusz tükrében

Így az ezredforduló küszöbén, annyi sci-fi remekmű fényében, érdemes visszatekinteni a múlt század végére; mit, hogyan gondoltak az emberek a jövőről?

Bár nem kritérium, hogy az elkövetkezendő időben játszódjék egy tudományos-fantasztikus mű, mégis sokszor társítjuk e kettőt egymáshoz. Nem volt ezzel másképp Beöthy László és Tóvölgyi Titusz sem, amikor valami különlegesről kívánt szólni.

Nézzük először Beöthy alkotását, melynek címe: A jövő század regénye. Egy kedves, parányi kötetet tarthat kezében az olvasó, ha kikéri a könyvet az Országos Széchenyi Könyvtárban. Mindössze ötven oldalas terjedelmével is képes mosolyt csalni arcunkra szellemes fordulataival, képtelen megoldásaival.

Története nem túl bonyolult, bár csak az utolsó előtti fejezetben derül fény az okokra; egy idős hölgy - Tóni néni - összerabolja rokonait, hogy agyonetethesse őket. Ám a végső megoldásig apró epizódok vezetnek el, melyeket néhány fantasztikus elemmel fűszerez Beöthy.

Rögtön egy párizsi vasútállomás fergetegébe csöppenünk, ahol az ünneplő tömeg dr. Evva Ferencet várja, az örökélet feltalálóját. A tudós el sem kezdheti beszédét, az említett hölgy rákiált, mire ő elalél. Szinte ugyanez történik Rákosi Gyula miniszterelnökkel, aki apja, Rákosi Jenő szobrát készül leleplezni a Szabadsajtó téren. Ezért a két áldozat megoldást keres a "narancsszínű" arcú hölgy kiiktatására, mely egy törvényjavaslatban születik meg, miszerint minden 150 évet betöltött aggot kéjgáz segítségével a másvilágra szenderítenek. Így Tóni néninek meg kell halnia, mivel két hónappal túllépi a korhatárt.

Amikor a parlamentben megszavazzák a törvényjavaslatot, Rákosi Gyula köddé válik. Keresésére indul Precy Mészáros János, magántitkára. Balatonboglárra igyekszik, ahol Tóni néni bizalmába férkőzik, mint grof Dog de Saint Bernard, eléri, hogy az idős hölgy rábízza a VÉSZES SERTÉSEK feliratú granárium kulcsát, s megetesse a benne tartózkodókat, de fogadalmat tesz, hogy nem engedi elszökni őket. Ekkor derül ki, hogy az elveszettnek hitt Rákosinak, s rokonaik, valamint Evva doktor is itt raboskodik, mivel egy bizonyos vacsorán nem ettek eleget, s így nem feleltek meg Tóni néni elvárásainak, ide zárta be őket, hizlalás céljából. A kikerekedett granárium-töltelékek természetesen kisurrannak nem túl lakájos börtönükből. Precy Mészáros János pedig felakasztja magát lábával felfelé az erdőben, mert nem tett eleget Tóni néni kérésének.

Temetésekor derül ki, a lábán levő anyajegy bizonyítja, hogy Hirsch Mór törvénytelen fia, hatalmas vagyont örökölt volna elhunyt apja után, ami így a Rákosyakra szállt. Ez a Rákosi család meggazdagodásának története, akik végül megvették a Haas és Deutsch cégtől Magyarországot, s megalapították dinasztiájuk uralmát.

A történet kerek egész, bár megoldása kissé egyszerű, és talán az utolsó, úgymond ráadás epizód a Rákosiak meggazdagodásáról talán felesleges is. Beöthy szereplői mind ismert személyek voltak a mű megjelenésekor, kár, hogy ma már nem tudjuk átélni a regénybe így beleszőtt humort. Valószínűleg Beöthy Lászlót a szórakoztatás célja vezette A jövő század regényének megírásakor. Könnyű olvasmány, naiv fordulatai kacagtatóak, de nem igényesen megformált, nyolc fejezete néhol átkapcsolások nélkül követi egymást. Várnánk, hogy kialakuljanak a párhozamos epikai szálak, de a cselekmény lineáris, csupán megfeledkezett róla az író, hogy olvasóközönsége nem ismerheti minden gondolatát, azokat papírra is kéne fektetni. Még meg is jegyzi egy helyen, hogy műve nem azoknak a tudatlanoknak szól, akik fennakadnak egy olyan semmiségen, hogy a Sertésvész Bogláron című fejezetben egy árva szó sem esik sertésekről.

A szereplők jellemrajza szinte teljesen hiányzik a regényből. Nem tudjuk, mi játszódott le Tóni néniben, amikor családja nem tudta kiállni a boglári vendégtömő kúrát, s miért fogdosta össze őket, nem tudjuk, mi ezzel a célja, hogy ez esetleg megnyugtatja a lelkét, vagy hogy bosszúból tette-e, esetleg őrült volna? Nyilvánvaló, hogy ez nem olyan konkretizálási hiány, mint Arany Ágnes asszonyában hiányzó végkifejlet, hogy az olvasó maga döntse el mi lesz Ágnes végső sorsa. Egyszerűen Beöthynek eszébe sem jut ilyen eszközökkel élni. Azt sem tarja fontosnak közölni, hogy a végtelenül egyszerű Precy fejében milyen gondolatok forogtak, míg eljutott az öngyilkosságig.

Még külső leírását sem adja szereplőinek az alkotó. Számára sokkal fontosabb anekdotákat elmesélni, például hogy honnan kapta nevét Precy Mészáros János, vagy hogy a Rákosi Jenő szobra előtt állók csupán ötvenöt évig voltak mátkások.

A regényt semmiképpen nem tartanám sci-fi-nek. Beöthy László nem is próbálkozik racionális megoldások keresésével amikor az örökéletet említi, sem ennek okaival, sem következményeivel nem foglalkozik, csupán közli, hogy létezik. Végül a bonyodalom szempontjából sem kap hangsúlyt ez az elem, hiszen senki sem foglalkozik a törvényjavaslat további sorsával, amikor eltűnik Rákosi Gyula.

Bár 1940-be helyezi a cselekményt, nem foglalkozik az akkori világ környezeti, technikai változásának jellemzésével. Egyetlen találmányt ír le kissé részletesebben, ez a levegővasút, no de itt sem kell nagyszabású kitérőre gondolni, egy bekezdés bőven elegendő.

A Rákosi család nagy szerepe is egy egyszerű életrajzi ténnyel magyarázható: Beöthy pályája kezdetén rokona, Rákosi Jenő lapjánál, a Budapesti Hírlapnál dolgozott. A regényben is egy vérnek tartja az Evvákat a Rákosiakat és persze a Beöthyeket.

A hiányosságok ellenére a csöppnyi alkotás nevettető, humora a szójátékokban, a képtelen helyzetekben rejlik, érdemes elolvasni, de ne hagyjuk magunkat becsapni, a hívogató cím nem azt takarja, amit szeretnénk.

Ha a tudományos-fantasztikus irodalom szempontjából vizsgálódunk, sokkal érdekesebb Tóvölgyi Titusz Új világ című kétkötetes regénye. Alcíme: Regény a szocializmus és a kommunizmus társadalmából. A mű utópia, 2300-ban játszódik. Bár nekem némiképp fenntartásaim vannak sci-fi mivoltát illetően, fejet hajtok a szemináriumi csoport véleménye előtt, s megpróbálom kiemelni a tudományos-fantasztikus elemeket.

Már a bevezetőben leírja Tóvölgyi, hogy egy olyan társadalomban játszódik a regény, ahol minden ember egyenlő, nincs örökös, mert amit az ember megkeres, azt el is kell költenie. Senki sem irigy a másikra, mivel minden emberre szüksége van a társadalomnak. A házasodási szokások érdekesek, kissé a "minden közös" eszme áldozatául estek: csupán két hónapig kötik össze életüket a házasfelek, ez idő leteltével vagy meghosszabbítják a frigyet, vagy békével elválnak. A gyermekeket az állam neveli. Az idilli társadalomban minden súrlódásmentes, csupán a szépség terén van különbség az emberek között, ami elég is egy konfliktus kibomlásához.

A szépségről két nézet uralkodik az emberek között. Az egyik kidolgozója Egedi Lajos, aki az érzelmek aránytalanságával indokolja a csúnyaságot, s azt vallja, neveléssel elérhető a kívánt állapot. A másik álláspont Árkosi Ilonáé, aki szerint a csúnyákat el kellene különíteni a szépektől, mert akkor nem éreznék nap mint nap csúnyának magukat, s nem vágynának a szépek szerelmére.

Majd megtörténik a tragédia: Sőreg László, "egy nyomorék púpos emberke", Árkosi Ilona iránt érzett szerelme miatt megöli Egedi Lajost. Mindenki Ilonára gyanakszik, nézeteik különbözősége miatt, le is tartóztatják, és börtönbe vetik. Egedi temetésén százezrek vesznek részt, tüntetési célból.

Másnap a csúnyák összegyűlnek, s menetet szerveznek Árkosi Ilona börtönéhez, majd kikérik őt, hogy mondjon beszédet Kőszáli Elemér után. A híres festő, aki szerelmes a csúnya Ilonába, Egedi tanát vallja. Ilona beszéde oly jól sikerül, hogy már-már azt hiszi, Cserjési Illést is meghódította, akibe reménytelenül szerelmes, s aki ránézni sem tud. Ha őt nem is. a megoszlott tömeget sikerül újból eggyé kovácsolni. Éjjel Sőreg László erőszakkal, gyermeke elrablásával próbálja magával vinni a börtönből Ilonát, aki először azt hiszi, Cserjési Illés jött el érte. Miközben bevallja Ilonának, hogy ő a gyilkos, a rendőrség lefüleli. Ám a kezében tartott léghajó zsinórja elszabadul, Árkosi Ilona benne ülő gyermekével.

Persze ebben a tökéletes társadalomban az emberek összefognak, s a csöppség keresésére indul ezernyi légvelocipéd, s a véletlen úgy hozza, hogy pont Cserjési Illés menti meg a kicsinyeit védelmező csapkodó gólyamadártól, ugyanis a léghajó egy fára tekeredett.

Eközben összehívják a parlamentet, hogy megtárgyalják a csúnyák ügyét. Itt Kőszáli Elemér leleplezi festményét, melyen Árkosi Ilona gyönyörű, ezzel bizonyítja Egedi tanát. Sőreg Lászlót az ,,éjszaksarki telepre'' száműzik, s minden jó, ha a vége jó; a szerelmesek is párjukra lelnek, Árkosi Ilona és Kőszáli Elemér, valamint Cserjési Illés és Mariska is összeházasodnak.

Az összefoglalt epikum nem a cselekmény egésze, csupán lényege. Tóvölgyi apró epizódokkal tűzdeli teli regényét, a jövőbeli világ, s szereplőinek ábrázolására.

Részletesen leírja a kommunizmus és szocializmus alapjaira épülő társadalmat, igazát, a rendszer tökéletességét kiszólásaival bizonygatja.

A jövő világának ábrázolására használ bizonyos mellékszereplőket, Sziklai Zoltán századik, jubileumi esküvőjének lehetünk tanúi, ő egyébként az üvegépítészet feltalálója, ezért nagyon gazdag, s minden eddigi feleségét, ezeknek új férjeit, valamint a menyasszony eddigi férjeit, sőt gyermekeiket is vendégül látja. Mindenki örül, hogy láthatja a másikat, féltékenykedésnek nyoma sincs. Elképzelhetetlennek tartom ezt az idillt. Vértes Gerő, Árkosi Ilona testvére révén pedig a jövő oktatási rendszerét vázolja fel Tóvölgyi Titusz.

Az író szinte tökéletes jellemábrázolást nyújt Ilona alakjával. Érzelmi hullámzását letartóztatásától, kiszabadulásán s gyermeke eltűnésén át házasságáig nyomon követhetjük. Pattanásig feszülnek Ilona idegei, amikor Sőreg László el akarja rabolni, szinte az őrületig fokozza az anya kétségbeesését gyermeke eltűnésekor.

Mivel maga a konfliktus a szépek és a csúnyák különbségeire épül, sokszor olvashatunk külső leírást. A jellemrepertoár szinte teljes, a pozitív, de kevésbé fontos szereplők mellet vannak a tökéletesek, a főszereplők, és velük szöges ellentétben áll Sőreg László, az abszolút gonosz. Mivel a társadalom tökéletes, több negatív jellem nem kap szerepet a regényben. Érdekes, hogy Sőreg László testi fogyatékos, talán ez az író állásfoglalása az Egedi-féle tézis mellett.

Elgondolkodtatott, hogy miért egy ilyen hétköznapi konfliktust élez ki Tóvölgyi művében, hiszen egy tökéletes társadalomban, ahol nincsenek irigyek, csalók, gyilkosok, egy ilyen apró különbségen akad fenn, amiről ráadásul nem is tehetnek az emberek. Így Tóvölgyi, ha akaratlanul is, beleszövi regényébe az emberi gyarlóságot, hiszen, ha minden tökéletes volna is, az emberek akkor is találnak valami megkülönböztetésre alkalmas jegyet. Ekkor talán rádöbbent, hogy a világa így nem lenne olyan tökéletes, mint ahogy azt bemutatni kívánta, s így visszakozik, a konfliktus megoldása ezért szinte lehangoló az eddigi feszültséghez képest, mivel a szépek megértik a csúnyák fájdalmát, és megsajnálják őket, többet várnánk az írótól.

Ideje rátérni, hogy ha sci-fi ez a mű, mitől az. Tóvölgyi Új világa kétségtelenül racionális megoldást talál a jövőbeli létre, ez a világ talán megvalósítható lenne, ha az emberiség egy általános műveltségi szintre eljutna, de mivel területi különbségek mindig voltak, és lesznek, lehetetlen egy optimális szintre emelni minden egyes embert, hiszen ekkor még az egyéni különbségekből adódó problémák is előbukkannának. Az ember bár társas lény, szüksége van néha magányra, de még inkább egy állandó társra, nem hiszem, hogy ez megvalósítható ilyen házasságok által. A gyermekeket az állam neveli, így a két meghatározó dolog; a szeretet és a szerelem háttérbe szorul a műben. Ez a nagy hibája Tóvölgyi tökéletes világának, ezért lenne eleve kudarcra ítélve egy ilyen vállalkozás.

Ezen a kérdéskörön túllépve, nézzük a technikai találmányokat! Az üvegépítészet kapcsán az író üvegpalotáról és üveghintóról szól, ez fantáziadús, de az üvegfújást, -alakítást már az ókorban ismerték. A "telephoni értesítő"' és a ,,hanghatványozó" már a feltalálás küszöbén volt 1888-ban. Tóvölgyi Titusz egyedül a légvelocipédre helyez hangsúlyt, ezt a technikai találmányt részletesen, egy lapon keresztül jellemzi, egyébként egyszer kijelenti, hogy a többi találmányról írjanak a kollégák. (Ez is kételyeket ébresztett bennem, hogy valóban tudományos fantasztikus művet alkotott-e az író, ha ezt tette, valószínűleg nem szándékosan.)

A regény során csupán az említett egyszerű konfliktusmegoldás ábrándíthatja ki az olvasót, de Tóvölgyi végtelen lelkesedése egy új. jobb, tisztább világért kárpótol ezért a kicsiny hibáért. Nekem leginkább az tetszett, ahogy a dicsőségről szól:

"Sok másodperczig ugrándozott az óra perczmutatója míg a közönség megelégelte a dicsőségszórást, azt a bűvös esőt, melynek nincs értéke, de azért nincs gazdagság, melyen meg lehetne vásárolni."' (64.o.)

Magasztalja a kommunizmust és a szocializmust, bár ismerjük e rendszerek hátrányait, mégis megható beléjük vetett vak hite.

Akárhogy is dönt az olvasó a művek sci-fi mivoltát illetően, mindenképp gazdagabb lesz elolvasásukkal, kedves, könnyed stílusuk mögött komoly mondanivaló áll

BIBLIOGRÁFIA

BEÖTHY László, A jövő század regénye, Budapest 1895, 52lap.

TÓVÖLGYI Titusz, Új világ, Budapest, l888, I-218lap, II-1621ap.