Dawe Howard, Istengyilkosok

Mészáros László (Dawe Howard), Istengyilkosok,

Bp., Tuan, 2014. 336 1.

Dave Howard, becsületes nevén Mészáros László a Mysterious Universe, vagyis a magyar szerzők által felépített sci-fi világba repíti az olvasót. Istengyilkosok című regénye a Démoncsászár fejvadászai és az Angyalok és tolvajok folytatása, ezért ajánlott az előzményeket taglaló két regényt is legalább átfutnunk, ha teljes képre vágyunk.

Howard e történét a 27. századba, a Dominátus idejébe helyezi. Az olvasó a korábbi regényekhez híven a legendás Brad Butcher és Thomas Craft fejvadászpáros, a Shark&Lez Agency két alapító tagja egyik kalandos bevetésének lehet tanúja.

A szellemes Hamlet-bevezető után a regény máris egy idegtépő túszdrámával nyit, és Shakespeare-hez illőn véresre veszi a figurát. Itt a meccói színházban többezer embert fogvatartó, Jodunt imádó terroristákon keresztül a jelenkori Európa számára túlságosan is jól ismert véres vallási fanatizmust mutatja be a szerző.

Folytatásként a nagyrészt egy főszálon futó, mindamellett rendkívül mozgalmas történet szerint a jövő Vatikánja létrehozott egy pusztító fegyvert, a Szelencét, amely képes bármely anyagot nyomtalanul kitörölni az univerzumból. A ládát azonban ellopják, tehát nem csoda, hogy több félnek is érdekében áll visszaszerezni. A világuralomra törő Démoncsászár, IV. von Anstetten a rettegett GAMMA kommandóját küldi a láda keresésére, ám az SLA mellett az Űrtemplomos Lovagrend is a Szelence nyomába ered: kezdetét veszi a verseny. Isteni beavatkozásként pedig a világűr tökéletes hideg szépsége, Victoria Moreau is felbukkan, persze stílusosan mindig az utolsó pillanatban. Victoria karaktere egyébként is csak ködösen felvázolt, érdemes utánaolvasni az Angyalok és tolvajokban.

A találékony címről nem lehet egy rossz szavunk sem: az „istengyilkos” rejthet oximoront, sejtethet Nietzsche-filozófiát is. Akárhogyan is, elgondolkodtató, teológiai elmélkedésre, filozofálásra invitáló csakúgy, mint a regény alaptémaköre.

A regény a pucérkodással és a vulgáris elbeszélő stílussal tűzdelve mulatságosan fogyasztható, bár a humor az érzelmek hiánya okozta ridegséget nem tudja feloldani.

Mivel a pattogós párbeszédekből nem tűnik ki eléggé a karakterek rétegeltsége, a két fejvadász jelleme hanszolóssá folyik egybe: lehet, érdemesebb lett volna egy könnyedebb tempót felvenni, hogy ne csak a káromkodás mennyisége különböztesse meg őket. A kidolgozatlanság miatt az ígéretesnek tűnő romantikus szál is ellaposodni látszik. Lezárása inkább vetíti elő a regény folytatását, mintsem egy átütő élmény összefoglalását.

Novacsek Zsófia