Pollák Illés

Pollák Illés (Homo) (1852. december 13., Szombathely – 1930. szeptember 20., Budapest) – író, szakíró, publicista. Egyetemi éveit Pesten és Bécsben töltötte. 1879-ben lett ügyvéd. A budapesti ügyvédi kamara 1896-ban ügyésszé választotta, majd az Országos Ügyvédszövetségnek elnöke lett. 1902-ben az igazságügyminiszter megbízásából elkészítette az ügyvédi rendtartás tervezetét. Jogi cikkek mellett számos bölcseleti és társadalomtudományi írása látott napvilágot. – Első irodalmi cikke Homo álnéven jelent meg a Nemzetben. Vezércikkeket írt többek között a Pester Lloydban, Magyar Hírlapban, Pesti Hírlapban, a Hétben és a Magyar Szalonban. Híres munkái: Sybilla Rómában (Flamma álnéven, Bp., 1894); A művészi teremtés törvénye (Bp., 1906); A jog és az egyén küzdelme (Bp., 1912). – 1882-ben született Gépek világa című novellája. Alcíme: Pillantás a jövőbe. Egy jövőképet jelenít meg, mely annyira keserű, mintha napjainkban született volna. Az esemény, mely elgondolkodásra késztette az írót, a kocsi megjelenése és egy fölöslegesen ácsorgó ló látványa. Egy pillanat alatt egyértelművé válik a ló és az ember hasonlósága, közös sorsa, jövője, a haszontalanság. Ezt a keserű érzést érezte az ügyvéd, publicista, író Pollák Illés is, mikor rájött, hogy rövid időn belül pótolható, sőt, esetleg felülmúlható lesz, ráadásul éppen egy gép által. Úgy véli, az ember egyetlen lehetősége a menekülés, Afrikába vagy Ázsiába. Menekülés az „amerikai és európai egyesült gépállamok” elől. A gépekre mint új fajra tekint, mely annak ellenére, hogy „ezerszeres ezerféle munkát ezerszerte jobban és pontosabban” végez, mint az ember, a sorsát mégis magában hordja, „valami régi időkből való számítási hibát.” Ez a programhiba az emberiség egyetlen reménye és lehetősége. Maga a jövőkép viszont egy kissé földhözragadt, a jövő mindenben olyan lesz, mint a jelen, csak gépekkel: „…masina-nagykereskedők fosztogatják ki a masina-kiskereskedőket… A parlamentben csak úgy masina a miniszter és az ő pártja, mit hajdanában, és az ellenzéknek csak úgy jár a szája, mint in illo tempore… és a bíróságok most is csak a kis kávéőrlőket csukják le, míg a nagy gépek szabadon szaladnak.” A történet vége optimista, a gépek világa összeomlik, hála a matematikai tévesztésnek vagy csak egyszerűen a rozsdának. Szegény értelmiségi megkockáztatja azt is, hogy hátha a belső melegség és a lélek hiánya mételyezte meg ezt a tökéletes világot. Hőse végül leszáll a Gellérthegyről, és nejének neve alatt ócskavas-kereskedést nyit a „nagy kultúrvilág romjain”.

Bibliográfia: Gépek világa - Pillantás a jövőbe, Magyar Hírlap, 1882; Uaz., Népszava, 1882; Uaz. = A fekete sugár, vál. URBÁN László, szerk. CSERNAI Zoltán, Bp., Word SF Magyar Tagozata, 1989. 228-232.

Széger Katalin