MAYER István, Örökölt hajlam

Mayer István, Örökölt hajlam,

Galaktika, 261 (2011. dec.). 70-77.

A történet nem egészen egyértelmű: dr. Waldman vezetésével mesterséges intelligenciát, azaz olyan gépet hoznak létre, mely az emberhez hasonlatos (szimnek nevezik), és a központi idegrendszere megegyezik az emberével. A külsejét illetően nem kapunk információt, de valószínűsíthető, hogy a prototípus nemcsak belsőleg, hanem külsőleg is dr. Waldman hasonmása. A két lényt ugyanis úgy különböztetik meg, hogy az egyiket ember-Waldmannak, a másikat pedig szim-Waldmannak hívják (a névválasztás lehetett volna egy fokkal kreatívabb is…).

A novella jól van megírva, könnyen követhető, stílusos és gördülékeny, bár az álom-jelenet (mikor az eredeti Waldman operazene hallgatása közben víziót lát) nem mozdítja előre a cselekményt, és nem jutunk több információhoz általa. Ugyanakkor van benne potenciál: a novella vége felé a saját és a szim sírját látja, ahol a halál dátuma 2024 (amikor a történet játszódik), de ennek sajnos később nem lesz szerepe. A könnyed előadás előnye, hogy a legtöbb információt közvetett elbeszélés során tudjuk meg. Sajnos a narráció könnyedségét az epikum hiányosságai aláássák. Nincs egy fő vezérfonal, és a történet vége teljesen zavaros. Úgy sejlik: az ember-Waldman a Nemzeti Szklerózis Alapítvány szolgálatába ajánlja agykutatás céljából a szimulációt, de az utolsó mondatból úgy tűnik, a kísérleti alany az ember lesz. Ha valóban a robot lesz a tesztalany, akkor viszont bizonytalan az értelmezés.

Ugyanígy jobban ki lehetne fejteni a Platón terv célját, várható eredményeit. A történet elég reális, elképzelhető.

A cím maga egyetlenegy dologra reflektálhat a műben, de nem nevezhetjük túl ütősnek. Kiderül, hogy az ember-Waldman sclerosis multiplexben szenved, majd rájönnek, hogy ezt a szim is örökölte. Ez viszont egyrészt nem „hajlam”, hanem maga a betegség; másrészt pedig egyáltalán nem misztikus – mint ahogyan azt a kis bevezetőszöveg sejteti –, hiszen a szim agya Waldman szimulációja, így ha abban bármi hiba van, a gépben is hibásnak kell lennie.

Bacsárszki Ágnes