TÖRÖK Dávid, Az aranyszabály

Török Dávid, Az aranyszabály,

Új Galaxis, 23, Pécs, 2015. 31-53.

Török Dávid novelláját nem hiába részesítette külön dicséretben a Preyer Hugó novellapályázat zsűrije 2014-ben. Művében a sci-fi jellegzetes eszközeivel élve a jelenlegi globális és társadalmi problémákra fókuszál.

A mű tudományos-fantasztikus jellegét világunk disztopikus jövőképe adja, amely az egész történet alaphangulatára jellemző. A történet pontos fiktív ideje nincs feltüntetve, de annyi bizonyos, hogy a 2084. évi XXXI. alkotmánykiegészítő rendelet időpontjánál valamivel később járhatunk. A rendelet szerint az Amerikai Egyesült Államok területén a konstans 500 milliós lakosság fenntartása a cél, amelyet a Populáció Kontroll Minisztérium rendészete tart fenn. A cselekmény világunk egy alternatív valósága, amelyben az arab-izraeli konfliktus atomrobbantással végződött. A mű helyszíne a dél-amerikai és arab migránshelyzettel és drogkereskedelemmel küzdő Amerika.

A címválasztást érdemes nagyító alá vennünk. A történet szerint az aranyszabály az „alkotmány kiskapuja”, miszerint egy nem halálra ítélt amerikai állampolgár átvállalhatja a büntetést egy halálra ítélt személytől, így fenntartva a populációt kontrolláló szabályt. Tehát a cím valójában egyfajta szimbolikus jelentés, amely a mű központi témájára, a morális dilemmára utal.

A mű olyan érzékeny kérdéseket vet fel, mint a Föld túlnépesedése, menekültek kitoloncolása, a társadalom felső 10 százalékának („Homo Sapiens Digitalis”) kiváltságos élete és az ebből következő társadalmi ellentétek, az internet globális hatásából kialakuló személytelenség és automatizált ítélethozás, a drog- és emberkereskedők alvilágának felszámolása, a halálos ítélet és a parancsot követő rendfenntartók egyéni felelőssége.

A mű szerzője leleményes címet választott a morális dilemma köré írt novellájához, egyben az olvasót is választás elé kényszeríti: vajon melyik a jó és melyik a rossz oldal? Csakúgy, mint a valós életben, nem könnyű a személytelen törvény, a jog és szabályszerűség, valamint az egyes emberek boldogulása és szubjektív sorsa között választani.

A történet narrátora, az ukrán származású amerikai állampolgár, Trankov a PK rendfenntartó alakulatának tagja, egyben a centrális szereplő és az erkölcsi dilemmával küzdő antihős is. A többi szereplő csak igen felületesen kapott jellemzést, azokat is csak az egyes szám első személyben beszélő Trankov leírásaiból ismerjük meg. A narráció stílusa higgadt, érdekes ellentétbe helyezve ezzel a szubjektív, érzelmeket boncolgató jellemet, valamint a sorstól edzett, érzéketlen, parancsokat teljesítő katonát.

Kérdéses a hős negatív/pozitív volta is, hiszen bár erkölcsi kételyek formájában megmozdul benne az emberség, tényleges pozitív tettre végül nem szánja el magát. A kérdés tehát a küldetésről küldetésre vezényelt, csekély érzelmi intelligenciával rendelkező katona egyéni és egységének kollektív felelőssége: „Lehet, az aranyszabállyal nagyobb jót hagytam volna magam után a világon, mint a multifunkciós gépágyúval a kezemben?”

A cselekmény mindemellett izgalmas, a folyamatos küldetések miatt már-már kissé zsúfoltnak hat. Az események, akár egy számítógépes kooperatív akciójátékban, bevonják az olvasót a küldetésekbe. Az elbeszélő hol a bajtársait, hol a végtagjait veszti el, amíg eljutunk a végkifejlethez, amely nem hoz kielégítő megoldást: a probléma tovább lóg a levegőben, ezzel is erősítve a helyzet kilátástalanságát.

A szerző a kegyetlenül realista stílussal lehangoló jövőképet fest elénk, ahol a hangulat és a hős helyzete egyaránt reménytelennek hat. Felteheti az olvasó a kérdést, hogy vajon a nap mint nap erőszakot alkalmazó, parancsot teljesítő „mentális képességű vadállat” nem csak szerencsétlen korának áldozata-e.

A szerző nem mellőzi a vulgáris szavak használatát sem, de ezek helyénvalónak hatnak az adott szituációban, ezzel is felerősítve a novella disztopikus jellegét.

Novacsek Zsófia