Tábori Kornél

Tábori Kornél. (1879. június 27., Szolnok – 1944. július ?, Auschwitz) – író, újságíró, fordító. 1906-ban nagyobb utazást tett Oroszországban. Jogi végzettsége ellenére korán elkötelezte magát az újságírás mellett. Bűnügyi riporterként kezdte pályafutását, majd haditudósítóként dolgozott az orosz-japán háború és az I. világháború folyamán. A világháború után mások számára elérhetetlen levéltárakban (pl. rendőri levéltárak) végzett kutatásokat, és érdekes eredményeket tudott felmutatni. Ilyenek voltak pl. az osztrák titkosrendőrség feljegyzései a 19. századi magyar mozgalmak alakulásáról és Kossuth, valamint a hozzá (feltételezetten) közel állók tevékenységéről. Később a magyar rendőrség történetének összeállításával foglalkozott. Évekig szerkesztett egy Detektív Szemle című kriminalisztikai folyóiratot. Időközben a Pesti Napló munkatársa, sőt helyettes szerkesztője is volt; jelentek meg írásai a Magyar Szalonban és a Politikai Heti Szemlében is. – Írt ponyvaregényeket, Conan Doyle Sherlock Holmes-történeteit fordította. Sajtótevékenysége kiterjedt a magyar idegenforgalom fellendítése melletti propagandára is. Ezenkívül néhány fantasztikus regény fordítása fűződik nevéhez. – Egyetlen ismert fantasztikus művében, az Utazás Beóciába című regényben több ma is közismert korábbi és egykorú külföldi fantasztikus író közvetlen hatása is felismerhető (pl. Jules Verne, Edgar Rice Burroughs). A Beócia név jelentése nem kerül kifejtésre a regény során. Boiótia (latinosan Boeotia, Beotia) Görögország szíve, egy darabja, amelyről történetírói források szólnak, a legjelentősebb Arisztotelész, aki azt írta, hogy erről a területről rajzottak szét a görög törzsek a legkorábbi időben. Szerinte itt állt Graia városa is, a legősibb település, ebben élt együtt az a közösség, amelyet a későbbi görögök ősének tarthatunk. Később a legjelentősebb város ezen a területen Thébai, Héraklész szülőföldje volt. Boiótia legkorábbi története mára félig a mítoszok ködébe veszett. Mai területén Boeotia tartomány (hivatalos közigazgatási egység) terül el. Nem tudható pontosan, hogy mi köze Boiótiának Tábori Kornél regényéhez, de feltételezhetően a jövőbeli idealizált társadalmát nevezi így. Beotia ugyanis arról nevezetes az egyik mítosz szerint, hogy területén meglehetősen vegyes összetételű a népesség, külső támadás ellen (alighanem a dór népvándorlásról van szó) mégis legyőzhetetlenül egységesen védekeznek. A homogén világnépesség békés összetartása jellemzi Tábori Kornél regényének jövőbeli utópisztikus emberiségképét. A jövőbeli Föld így egyfajta újra megtestesült Beotia.

Bibliográfia: Utazás Beóciába, Bp., 1910k. (Tolnai Ifjúsági Könyvtára. Tolnai Világlapjának heti melléklete); Uaz., 1920k.

Bárdos Dávid