Nyelvi fércek

Nyelvi fércek

S. Sárdi Margit

Évről évre előfordul, hogy a Zsoldos-díjra jelölt művek olvasása közben hibás mondatszerkezetekre, rosszul használt szavakra, kifejezésekre bukkanunk. Ezek száma pedig évről évre nőtt. Ez a könyvkiadás üzemzavara: sem az író nem törődött vele, hogy a nevéhez nyelvi silányságok fognak fűződni, sem a szerkesztőnek nem volt érkezése a könyv szövegét gondozni. És én évről évre javasoltam a könyvkiadóknak, hogy alkalmazzanak nyelvi lektort, legalább egy nyugdíjas magyartanárt, aki ellenőrzi a könyv szövegét két kifliért és egy Mackó sajtért. A javaslatom pusztába kiáltott szó maradván most más utat választok: közzéteszem a legkirívóbb nyelvi és műveltségbeli hibákat, az író neve nélkül, de a mű címével, hogy ha az igényesség nem sarkallta az írót és a szerkesztőt jobb munkára, akkor sarkallja a restelkedés.

Válogatás a 2017-es Zsoldos-díjra nevezett művekből

Nélküled a világ

74. Görög tóga, te jó ég! – Ezen én is megdöbbentem, lévén a tóga római ruhadarab. A görögök khitónt hordtak.

A hetedik szoba

Egyetlen […] zöld színű tabletta és egy pohár vízből állt mindössze a reggelink. – Ezt Jókai még írhatta így, elspórolva (és kötőjellel jelezve) egy ragot, nekünk már ki kell írnunk: tablettából és vízből.

Otthon

Ennyi elég kell hogy legyen haptákba vágni az embereit. – Másokat nem tudunk haptákba vágni, csak magunkat! (Számomra viszont rokonszenves, hogy nem rest kiírni: kell hogy legyen.)

Szeretetcsomag

combvastagságú felsőtest – Az már ugyan miért olyan nagy szó? Szerintem az inkább girnyó volna. A combvastagságú felsőkar, az már más.

Láttatni engedte a combját – Ez nem megy. Látni engedte, esetleg láttatta.

Kukanap

A bűnjelek olyan sokfélék voltak, hogy nem tudták patinás rendben, dobozokban elhelyezni őket. ‒ Jaj, kérlek, magyarázd el, milyen a patinás rend!

A Seol bolygó foglyai

53. A vadonban egyetlen menedéke volt az embernek: a barlang s az előtte őrködő láng. – Az egyetlen a következő kettő? Ilyenkor azt írjuk: az egyedüli menedék.

69. Ványolok valamit, ami pótolja a vásznat. – Posztót lehet ványolni, de valamit összedobni, azt úgy mondjuk: gányolok valamit.

74. A tó felszíne váratlanul hatalmas burjánokat vetett. – Ezt a szót az író rendszeresen használja ’hullám’ értelemben (pl. 209. burjánzó víz), nem tudom, miért, mert a burján azt jelenti: gaz, gyom.

109. Az ajtó beszorult a torziót szenvedett foglalatba. – Már a foglalat sem semmi (az ajtónak tokja, kerete, félfája szokott lenni), de a torzió kissé túlhajtott szó erre! Nem lehetne simán torzulás, esetleg (a torziót lefordítva) csavarodás?

208. Nem olyannak ismertem, aki valaha is megüdvözülne. – Nohát. Az üdvözülés a jövőben bekövetkező folyamat, jelenleg csak üdvözülni lehet, befejezett alakja a szónak nincs.

209. A legjobb úszó elébed megy. – Ahhoz minek a legjobb úszó? Ja, hogy elébed úszik? Akkor talán azt kellett volna írni.

371. Borotvaélen táncol az életünk. – Az életünk nem tud borotvaélen táncolni, csak hajszálon függeni.

386. Ennek feltétele, hogy a komputer képes legyen időben regenerálnia önmagát. – A regenerálnia alak elegáns képzés, de itt nem használható. Vagy így: képes legyen időben regenerálni önmagát, vagy így: remélem, sikerül regenerálnia önmagát.

395. Mielőtt a gép kósza fényei elhamvadtak volna… - Egy lánggal égő tűzben bármi elhamvadhat, de mivel ez elektromos jelenség volt, elhamvadni nem tudott, csak elhalványulni.

Ugyanitt: …jobban lássuk azt a fényecskét, amit egyelőre csak a fiú vélt észlelni. Kénytelen vagyok ilyen óvatosan, feltételes módban fogalmazni. – Hol itt a feltételes mód? Vélt volna észlelni – az feltételes mód.

413. Fogalmam sincs, mi lehet-e képtelenség magyarázata. – Ez vicces. Azt akarta írni: mi lehet e képtelenség magyarázata.

A széttört idő legendája

13. „Ahogy az árkus betűket formálta…” – Nohát. Az árkus = papírív. A betű esetleg ákombákom.

14. Párizsban, 1463-ban Villon összébb húzta magán fekete mentéjét. – Talán még menthetném azzal, hogy Philippe d’Orléans kapott egy speciális magyar ruhadarabot valami magyar követségtől, s azt ajándékozta neki. De aztán visel mentét a krimóban a mészáros is. Ő hogy tett szert rá?

15. Aznap kilenc verseletet írtam. – A könyv egészében Villon rendszeresen verseletnek hívja a maga versezeteit. De hát ilyen szó nincs, és nem is volt.

23. A könyvritkaság-gyűjteményben „kötetek húzódtak meg üvegfedelű asztalkákban” – nyilván mert a szerzőnek nem jutott eszébe a tárló szó.

30. A SWAT-egység a mit sem sejtő gyanúsított rajtaütésére készült – s ők sem sejtették, hogy a gyanúsítottat nem lehet rajtaütni. Csak a gyanúsítotton lehet. Azt viszont nem lehet birtokos szerkezetben rövidíteni.

37. Azért érdekes, hogy a római Marcus Vipsaniust a római birodalomban, a mai Nápoly mellett a görögül megnevezett Kümébe, s nem a latinos Cumaeba vitte az apja.

Ugyanitt: „Egyre szűkülő tekintettel bámulta a világosságot.” ‒ ???

42. „A háborúban szolgált, leginkább kötelességből, mint meggyőződésből.” – Ha az a leg ott nem volna, jó is volna. De a leginkább mellé nem jár mint.

54. „Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcs elmétek álmodni képes.” – Jaj, az a bölcselem nem tévedés! Az azt jelenti: bölcselkedés.

92. Pergamentekercsek tárolásához használt viaszhengerek – Ugyan már, minek? A pergament ritkán használták tekercs formájában, mert merevebb és törékenyebb volt a papirusznál, de ha tényleg tekercselték, akkor tengelypálcikára (surculusra) tekerték (annak végeire pedig gombocskát, bullát erősítettek, hogy le ne csússzon a tekercs), és bőrvederben (scriniumban) tárolták. A rómaiak a hétköznapi szükségletekre viasztáblát használtak (ez viasszal kitöltött fa medencécske). És Kis-Ázsiában volt pecséthenger, agyagból. Viaszhenger a fonográfhoz kellett.

93. A betörők, beszabadulva a könyvritkaság-gyűjteménybe, „két órán keresztül böngészték Banks repertoárját” – merthogy nem tudták, hogy a repertoár = műsor, a gyűjtőnek viszont könyvtára, gyűjteménye van, esetleg bibliográfiája, katalógusa a könyvekről.

133. Az rendjén van, hogy a párizsi utcagyerek argóját népies magyarsággal kívánja visszaadni a szerző. De a népiesség nem szakadhat el a magyar nyelv valóságától. A miértből nem lesz mír, csak mér. Annak is van szabálya, mely hangzók eshetnek ki a szavakból, melyek nem. Vagyis: a beszélből nem lesz beszé’, a megszállnánkból megszá’nánk, a hörpintsükből hő’pintsük (157), a szélből szé’ („Miféle szé’? Fú’ a szé’ odafönn?”, 157), a körbevettékből kő’bevették (206). Vagyis már ez sem jó. De hogy emellett a nála még fiatalabb utcagyerek ezt mondja: „Teljességgel érthetetlen, hogy semmire sem emlékszel”, na, az már túl esik minden írói szabadságon.

134. Rövidest – Na-na. Hamarost van, rövidest nincs. Az rövidesen.

139. „Legionáriusok és tisztek garmada áll át az oldalunkra.” – Csakhogy a garmada nem úgy viselkedik, mint a harmada, mert a szó alapalakja garmada, tehát személyragos alakja az lesz: garmadája.

140. A vezér másik választása: „áttörni a tengeri blokádunkon, magukra hagyatva a seregeit.” – És ez hogy jött ki? Ha áttöri a blokádot, magára hagyja a seregeit, azok magukra hagyatva küzdhetnek. De a vezér nem tudja magukra hagyatni a seregeit.

142. Bármekkora az író szabadsága, az ókori szereplők nem beszélhetnek mai szlengben, hát még ha ókori arisztokraták! Octavianus nem mondhatja: „Folyton hőbörögsz!” (142), és Marcus Antoniusszal nem eshet meg, hogy „ez a hadjárat már kezdett végképp az idegeire menni” (172).

147. Lehetőség nyílt, hogy „a többi utastól meghitten, elkülönülve étkezzen”? Talán meghitten, a többi utastól elkülönülve. Semmi nem lehet a többi utastól meghitt.

152. „bő szoknyás, fehér rokolyás nő” – ez olyan, mintha barna zoknis, kopott fuszeklis volna: értelmetlen kettőzés.

153. „Legalább vessék rá egy pillantást!” – mondja az utcagyerek. De a vet ige nem ikes, annak ilyen alakja nem lehet. Lehet a tetsziknek (tessék), a látsziknak (lássék), a hallatsziknak (hallassék). A nem ikes igéknek ilyen ragjuk nincs.

156. Boulange, a pék? Ez egy kicsit sok, lévén hogy boulanger azt jelenti, pék (Boulangerie ’pékség’).

158. Kleopátra cukrozott fügét eszik? Honnan szedte hozzá a cukrot?

167. Rozsdás harang?! A harangot vörösréz és ón keverékéből öntötték, így patinaréteg kialakulhatott rajta, de rozsda nem.

216. Villon megmentette a társulatot a rohadt paradicsomoktól?! Nem kerülhetett nagy fáradságába, Amerika fölfedezése előtt!

221. keresztbe-kasba – ilyen szó nincs, csak keresztül-kasul.

234. Pompejiben, a Vezúv kitörése előtt a krimóban valaki meséli, hogy „a minap érdekes fóliáns került a birtokomba”. De minthogy nem időutazó volt, az író tévedett. A római birodalomban még nem ismerték a könyvkötés műveletét, azt majd a koptok fogják kikísérletezni. Egyelőre van a papirusztekercs, a viasztábla, Kis-Ázsiában pedig a pergamoni quaterna, ami épp annyira könyv, mint négy kettéhajtott és gemkapoccsal összefogott papírlap.

286. „‒Meddig is? – Úgy éjfél-egy óráig.” Már ha volna éjfél óra. De nincs, tehát csak így mondhatjuk: éjfélig-egyig.

307. „Húsz évnyi együttélés megtaníttatta vele, hiábavaló lenne bárminemű ellenvetés”. – Ámde nem tanítania kellett, hanem tanulnia. Vagy megtanultatta vele, vagy megtanította neki. A két szerkezet kereszteződése értelmetlen.

328. Jómódú polgárok, úgymint boltosok, kereskedők, pedellusok? Vajon mit gondol, mit jelent a pedellus? Mert az iskolaszolga sajnos sosem volt jómódú polgár.

329. Bármilyen nagy a regényíró szabadsága, hihetetlen, hogy a nincstelen Villon a nincstelen Alice oldalán ripsz-ropsz jómódú posztókereskedővé lesz. Ugyan miből? És hogyan, a céhes világban?

331. A trák szó magyarázata a lábjegyzetben: „Kör alakú pajzzsal és görbe karddal küzdő gladiátor”. - Igaz, hogy a trákokat ilyen fegyverrel szerelték föl, de a trák első renden népnév. Spartacus nem azért volt trák, mert görbe karddal küzdött, hanem mert Trákiából származott.

Eshtar I.

Az egész műben az orosz nevek hangalakjai sokszor lehetetlenek, ilyen hangkapcsolatokat nem enged az orosz nyelv, pl. Orlacsev – ez Orlacsov kell hogy legyen. Az Arina nem becézhető Ányának. Stb.

Egy-két szomorú helyesírási hiba: 187 – Ne játszunk amatőr meccset; 186 – Ishtar le fog rád súlytani.

9. „Előzmények nélkül robbant bele a történelem lapjaira.” – Két különböző vonzat nem megy! Vagy belerobbant a történelembe, vagy rárobbant a történelem lapjaira!

69. „Bármi kisülhet balul.” – Ez is keresztezés eredménye. Vagy balul sül el, vagy bármi kisülhet belőle.

100. „‒ Látom őket ‒ piszmogta orra alatt a megfigyelőtiszt.” No és ezt hogy csinálta?

159. „furcsa amalgámjai e kettőnek” – Én értem, hogy az amalgám itt azt akarja jelenteni, ötvözet, de az amalgám csak egy fajtája az ötvözeteknek, higanyötvözet, vagyis mégiscsak azt kellett volna írni, egyszerűen: ötvözet (vagy vegyület, vegyülék, keverék, egyveleg – elég gazdag a magyar nyelv).

169. „A királynő végigsimította a szoknyáját, melyet fűzője alatt hordott” – Ne már! a szoknyáját hordta alul, a fűzőt kívül?! És meddig ért a fűző, ha a szoknyáját is magába foglalta, azaz deréktól lefelé nyúlt?

199. „Kinevezek kiképzőtiszteket, akiket magam kérek számon.” – Megint egy szerkezet, ami nem létezik. Nem a tiszteket fogja számonkérni, hanem rajtuk kéri számon a feladataikat.

245. a sayid ügyért harcba kelni – Érthetetlen, miért gondolja a szerző, hogy szabad a nyelvvel bármit tennie. Lehet harcba menni és harcra kelni. De a két szerkezetet keresztezni nem lehet.

263. Arkady gondolkodik: „Királynő lett.” – Nos, nem. Királyné lett, a király felesége. A királynő a maga jogán uralkodik (királynő volt Mária Terézia), a királyné a király felesége (királyné volt Erzsébet királyné). Ahogy különbözik a doktornő és a doktorné.

290. „A vérbeli apám csinált valami nagyon heroikusat.” Ugyanígy: „vérbeli szüleim” (410), „vérbeli apja” (II. 110). Úgy tűnik, a szerző sajátosan értelmezi a szót (II. 117. „vérbeli űrhajó”). Valójában vér szerinti szülőkről van szó; a vérbeli azt jelenti, valaki nagyon rátermett, a vérében van a tudnivaló.

309. „Utána minden hatalmat visszaadok. Ha kell, eskübe adom, ha kell, törvénybe.” – Eskübe adni nem lehet. Lehet megesküdni rá, esküt tenni stb.

321. „a szerecsésebbikje” – ez a két toldalék nem állhat egymás mellett. Vagy a szerencsésebbik, vagy a szerencsésebbje. A kettő együtt nem megy.

344. „gonosz kipárlások” – itt kipárolgásnak kell állnia. Lepárlás létezik az iparban, de az más.

351. „Bocsájtson meg a feleségemnek” – Olykor még előfordulhat a megbocsájt, de felszólító módban az rendkívül különösen hat. Itt csak a bocsásson meg helyes.

402. „Többszáz éves templomok dőltek rommá”. – Hihetetlen, hogy ennyi keresztezett szerkezet egyáltalán leíródhatott, hozzá még ki is nyomtatódhatott. Vagy romba dőltek, vagy rommá lettek.

452. „A térkép tanulsága szerint már húsz kilométerre megközelítették” – Gyakori a tanulság és tanúság összetévesztése, de ha már a szerző tévedett, legyen ott a lektor/szerkesztő, és javítsa. A térkép nem kínált tanulságot, csak tanúságot, amennyiben tanúskodott az előrehaladásról.

Eshtar II.

11. „Mindenkitől bujdosniuk kellett” – ehelyett: mindenki elől.

26. „Üdvrivallásban törtek ki” – eleve ritka a rivallás, de összetételben nem is szerepel, oda az üdvrivalgás kell.

32. „fanyarú sors” - ??? Sanyarú vagy fanyar?

40. „amiről garantálom neked, hogy létezik” – ez olyannyira elrontott szerkezet, hogy nem is lehet egy szó cseréjével javítani. Nem lehet valamiről garantálni; és azt, hogy létezik, nem garantálni kell, hanem bizonyítani, tanúsítani.

62. Urukban, i.e. 2630-ban: „hagyja, hogy mise keretén belül láthassa meg a nép” (mise a 68-on is, ugyanazon időben). – A mise keresztény istentisztelet, a kereszténység előtt értelmetlen.

68. „De ők ezt nem is annyira vallásként, mintsem tényként kezelték” – bármilyen előkelő a mintsem, itt nem jó. Ide az egyszerű mint szükséges.

82. „Folyosó kötötte össze a vízpumparendszerhez.” – Hozzákötjük valamihez vagy összekötjük valamivel. De keresztezni nem szabad!

108-109. „Mikor érkezik? ‒ Minden percben.” – Minden percben még a természetfölötti energiákkal bíró Féreg sem érkezik meg. Csak bármely percben megérkezhet.

114. „Gyűlölet járta át. Gyilokvágy.” – Ja, csakhogy a gyilok nem gyilkolást jelent, hanem azt: gyilkos eszköz, kés.

132. „a kard, mellyel életét vette” – ez formailag jó, csakhogy öngyilkosságra nem alkalmazható. Az öngyilkos nem elveszi az életét, hanem eldobja.

287. 1527. máj. 6. „Emez friss csirkét vitt neki mindig, amaz paradicsomot.” – Hát mindenki elfelejtette, amit tanult? Ilyen röviddel Amerika felfedezése után a paradicsom legföljebb egy-két főúri kert dísznövénye volt!

Bendő

Ne beszéljünk a regény egyéb hiányairól és hibáiról, csak egyetlen jelenségről. A szerző az egész regény folyamán sajátosan használja a magyar nyelv különböző idői viszonyait, a létige ritkább alakjait. A regény végi jegyzetekben ezt egy különös magyarázattal meg is indokolja. Ám az igeidőkről vallott felfogásának köze nincs a valósághoz. A vagyon sohasem jelentett múlt idejűséget, az egyszerűen a mai van igealak hosszabb formája, vagyis értelmetlen a mondat: „Amikor még rendszeresen találkoztunk, sportos alkatú legény vagyon” (103). A lett légyen szerkezetet ma már nem mindenki tudja helyénvalóan használni, ezért aki nem tudja, legjobb, ha nem használja. Az író sem tudja, de használja: „annyian voltak, hogy képtelenség lett légyen szlalomozni köztük” (95). Sajnos, mondom, ezek csak kiemelt példák, a regény egészében ilyen módon torzul el nyelvünk igeidőinek használata.

Tudni kell azonban: a nyelv egyezményes rendszer, senki nem használhatja önkényesen, ha azt akarja, hogy szövegét mások megértsék. Senki nem döntheti el, hogy nála a vagyon voltot fog jelenteni, a burján meg hullámot, mert nagyjából másfél tízmillió magyarul beszélő társunk nem így fogja érteni. Az írói szabadság nagy, de nem mehet a megértés rovására.

Emlékezzünk meg még egy regényről, amelynek nem magyar az írója, de ennek kapcsán látszani fog a fordító felelőssége is. És ez annál súlyosabb, minél többen olvassák a művet, lévén hogy népszerű mű.

Egyesült őrség

A fordító igen hanyagul olvasta el az előző köteteket, és ez számos súlyos hibát eredményezett a szövegben. A legnagyobb (és ez szarvashiba): a kötet egészén végig Tigrincsnek nevezi a Homály szülöttét. Nos, a Homály szülötte, az 5. kötet egyik főszereplője Tigris; Tigrincs fénypárti alakváltó volt, a sorozat 2. kötetében esett el a Tükörmágussal vívott küzdelemben.

Talán kisebb hiba, de szintén következetlenség, hogy a korábbi kötetek alakváltókról beszéltek, ez a kötet átváltozókról. Ez azért pontatlan, mert átváltozni minden boszorkány és vámpír tud, a mágusok is bizonyos mértékig. Az alakváltó viszont az állatalakot öltő Másféle.

A fordítás magyarsága nem túl jó, sokszor kellett visszafordítanom oroszra, megpróbálva megérteni az értelmét.

19. „– Hívj fel, ha eljut hozzád! […] Fogadtam Olgával, hogy mennyi időbe telik, míg megérted.” Így persze nem érthető. Egy orosz szólás magyarázatát kellene ismerni hozzá. Eszerint egy nap az állatkertben a majom viccet mesélt, s mindenki nevetett, kivéve a zsiráfot. Másnap senki nem nevetett, csak a zsiráf, innen a szólás: Дошло до жирафу – eljutott a zsiráfhoz.

22. „fehér köpenyben járt (még homályos alakban is)” – ez is szarvashiba. Helyesen: még a Homály-beli alakjában is.

22. A fordító persze túl fiatal, de a doktor Ajbolitnak volt magyar megfelelője, a doktor Jujdefáj.

123, 124 – Elég komikus magyarul a hányólapát. Azt hólapátnak hívjuk.

128, 129 – Egy-két lapra Ellenből Allan lett. Igaz, hogy cirill betűkkel egyformán írjuk, de a fordítónak tudnia kell, fiú-e vagy lány.

130. A névbetűkből kiolvasható üzenet több helyen többféleképpen olvasható, de mindegyik sántít. Ide talán az illene: Az erő várja a döntésedet.

135. III. Innokentyij pápa?! Persze, oroszul. Magyarul az III. Ince.

136. A nem latin ábécés nyelvek neveit hangzás szerint írjuk át, ennyiben az orosz névírás átvehető, de a latin betűseket vissza kell állítanunk. Vagyis nem Ieratikusz, hanem Hieraticus.

140. Legyünk jóindulatúak. Lehet, hogy a Smidolon csak elütés Smilodon helyett.

154. A boszorkány száz és egynegyed éves – mintha az a negyedév akkor még számítana. De ha – és ezt tudjuk – 1890-ben született, akkor egy és egynegyed évszázados!

188. Mint látjuk, Párizsból 22:30-kor indult a repülő. A 189. lapon mégis ez áll: „Párizsból reggel 5 órakor indultunk” – nyilván érkeztünk.

331. „A Hatodik Őrségben a vámpírok testületét Vitezszlav képviselte. – Béke poraira! – jegyezte meg Zavulon. – Ah, Kosztya, ah, te csibész, akit eltettem láb alól!” – Jaj, dehogy! Kosztya ölte meg Vitezszlavot! Vagyis: aki eltetted láb alól!