Íróportrék‎ > ‎

Feleki László

Feleki László (1909. január 9, Szatmárnémeti – l989. július 7, Budapest) – író, újságíró. Feleki László és Kovács Teréz fia. 1928-ban érettségizett Budapesten, az l930-as és 1950-es években Budapesten élt. A II. világháborúban katonaként hadifogságba került, innen 1945-ben tért haza. 1942-ban a Nemzeti Sport, l949-ben a Népsport munkatársa. 1954 és 1969 között a Ludas Matyi főmunkatársa, emellett az 1960-as években az Új Tükör, illetve az Élet és Irodalom állandó külső munkatársaként dolgozott. 1980-tól haláláig a Képes Sport rovatvezetője volt. – Írásait szatíra és humor hatja át, az emberi gyarlóságokat és a társadalom visszásságait kritikusan, de derűvel, megértéssel ábrázolja. Több sport tárgyú tanulmányt is írt, példaként megemlíthetjük a Labdarúgó szakkönyvet (Bp., 1941), A londoni 6:3 története (Bp., l954) c. munkáját, illetve a többekkel közösen készített Magyarország esélyei a londoni Olimpián (Bp., l947) c. művet. Angliai tapasztalatai alapján kezdeményezte az ún. „háromhátvédes labdarúgójáték-rendszer” bevezetését Magyarországon (A WM-rendszer, Bp., 1941). Más műfajokban is alkotott, írt például szatírákat (Le az olvasókkal!, Bp., l960), verseket (Ki mondta, hogy ezek versek?, Bp., l970), és életrajzi regénye is született (A „csodálatos kaland”, Bp., 1976). – Tudományos-fantasztikus művei közül a legjelentősebb Kő kövön c. szatirikus utópiája. Ez formáját tekintve történetírás, tehát a távoli jövőből tekint vissza közeli jövőnk eseményeire. A világban bekövetkezett „antimetallista” hatalomátvételt és annak következményeit beszéli el. A regény világa nem határozható meg pontosan: a Földön játszódik, de ezt a Földet „radir”, „deumon” és egyéb nemzetiségek népesítik be. A technikai civilizáció csúcsán olyan erők kerültek hatalomra, amelyeknek szent célja a „gonosz fémek” száműzése az életből, az emberek felszabadítása a „fémek rabszolgasága” alól. Megsemmisítenek minden fémből készült tárgyat és eszközt, így a civilizáció kőkorszaki szintre süllyed. A regény részletesen tudósít az „ipari ellenforradalom” változásairól. Figyelme kiterjed a filozófia, az orvostudomány, az irodalom és a képzőművészet helyzetére, a sport robbanásszerű fejlődésére (vadászat, menekülés a ragadozók elől). Külön kitér a nyelv állapotára: az átlagos szókincs 137 szóra csökkent, a forma szabadabb lett, a szavak helyét hangok vették át, ezzel egycsapásra megszűnt a soknyelvű világ bábeli zűrzavara, és az emberek az állatokkal is tudnak kommunikálni. A mű szellemes, ironikus módon hasonlítja össze az ún. vaskor és az antimetallista kor világát: egyiket sem látja jobbnak a másiknál.

 

Bibliográfia: Kő kövön, Bp., Magyar Téka, 1947; Uaz. = A hazugság halála, vál. urbán László, szerk. csernai Zoltán, Bp., World SF Magyar Tagozata, 1989. 231-249 (részlet); Isten veled, atomkor!, Bp., 1965.

 

Irodalom: zelk Zoltán, Kő kövön, Szabadság, 1947/137. sz.; galgóczi Erzsébet, Isten veled, atomkor, Élet és Irodalom, 1965/47. sz.; abody Béla, Kő kövön, Élet és Irodalom, 1966/42. sz.; hegedűs Géza, Kő kövön, Élet és Irodalom, 1970/51. sz.

 

 

 

 

Csepeli R. Zoltán

Comments